„Át- és átjárta az élet”

Tanári pályáját a II. kerületi Érseki Katolikus Gimnáziumban kezdte, majd 1928-ban katonai szolgálatot teljesített. A kőszegi Hunyadi Mátyás honvéd reáliskola tanára lett. 1938 és 1944 között a Ludovika Akadémia nevelőtanára volt, szakszolgálatos őrnagyi ranggal. Vezette az irodalommal és zenével foglalkozó Zrínyi Kört, illetve az intézet százötven tagú ének- és zenekarát. 1943-ban Athénban katonai attasé volt, 1944-ben a Ludovikával Németországba, Tirschenreuthba kényszerült. 1945 áprilisában amerikai hadifogságba esett. A franciaországi Romilly sur Seinben és Mailly le Campban nyelvtudása és embersége sokat segített társain. 1946-ban a katonai szakszolgálat alól felmentették.

Hazatérte után a pesti bencés és piarista iskolában latint, az 1950-es évektől az ipari tanuló iskolában magyar nyelvet és irodalmat tanított. Fontosnak tartotta a szakmunkás tanulók műveltségre oktatását-nevelését. Népzenegyűjtéssel már az 1920-as évektől foglalkozott. 1949-től Kodály munkatársaként részt vett az MTA Zenetudományi Intézet népzenekutató csoportjában. A Népzene Tára Jeles napok című kötetének összeállítása az ő nevéhez fűződik.

Ezzel párhuzamosan alakult egyházzenei munkássága. XI. Piusz pápa 1939. február 2-án az egyházi ének és zene művelése terén szerzett érdemei elismeréséül Pro Ecclesia et Pontifice díszkeresztet adományozott neki. Latin és magyar nyelven egynemű és vegyes kari egyházi műveket komponált. A Patrona Hungariae leánygimnázium és a piarista gimnázium a mai napig is énekli himnuszát.

1961 februárjában a politikai rendőrség házkutatást tartott a lakásán. Háború előtti, cserkészetre vonatkozó kiadványokat koboztak el tőle. A házkutatás nagyon megviselte, és elősegítette 1961. július 19-én bekövetkezett korai halálát.

„Széles tudása nem volt felületes, hanem mély és alapos. Nemcsak elméleti ember volt, hanem át- és átjárta az élet. A Széchenyi-féle típusok közé tartozott, akik tudásukat és elképzeléseiket a gyakorlatba is át tudták ültetni kitűnő szervezőkészségükkel” – írja róla megemlékezésében Kalavszky Györgyi.
Volt tanítványai, akik még élnek, idős emberek, de ma is meglátogatják árvalányhajas csokraikkal a Farkasréti temetőbeli sírját.