Sokszínű egyenlőség

A rendezvény nemzetköziségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a szembejövő emberek közül minden harmadik volt csak magyar. Ausztrália, Franciaország, Hollandia, Olaszország és még sorolhatnám, hány helyről utaztak hazánkba a fesztivál miatt. Sokan azért szeretik ezeket a rendezvényeket, mert itt nincsenek társadalmi vagy nemzeti megkülönböztetések. Mindenki egyenlő félként tekint a másikra. Mosoly az arcokon.

A Civil Szigeten található a Közös Pont sátor is, ahol keresztény fiatalok várják a fesztivállátogatókat. Odaérkezésemkor – a nulladik napon, vagyis a berendezkedés, elhelyezkedés óráiban – még itt is javában folyt a készülődés. Piros Antal, a sátor vezetője elmondta, hogy a fesztiválozók a korábbi tapasztalatok szerint főleg az éjszakai órákban térnek be egy kis beszélgetésre, teázásra, napközben pedig a kreativitásé a főszerep, amikor is a napi témáról készíthetnek rajzokat a látogatók. A Sziget harmadik napjára a sátor belső tere meg is telt rajzokkal, az önkéntesek vendégszeretetét pedig jómagam is megtapasztalhattam egy szép beszélgetés keretében a késő esti órákban.

A     nulladik nap fő attrakciója a népszerű amerikai zenész, Prince koncertje volt, engem mégis jobban vonzott a Világzenei Nagyszínpad, ahol hazai együtteseket kísért a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Néhány név a fellépők közül: a Belmondo együttes, Rúzsa Magdi, a Heaven Street Seven, Janicsák Veronika, Balkan Fanatik. A dalokat Balogh Sándor karmester és zeneszerző hangszerelte, illetve ő vezette a komolyzenei oldalt is. A zenekarok tökéletes összhangban tudtak együttműködni a szimfonikusokkal, ami igazán különleges élménnyé varázsolta a koncertet.

A Sziget harmadik napján két helyszínen vettem részt a programokon. Az egyik az Ability Park elnevezésű helyszín volt, ahol fogyatékos emberek élethelyzeteit mutatják be önkéntesek és animátorok játékos, interaktív formában. Kerekes székes akadálypálya, ülő röplabda, tapintási és szaglási feladatok érzékeltették a fogyatékkal élők mindennapjait. Az Ability Park célja, hogy segítse beilleszkedésüket és elfogadásukat, és nem utolsósorban, hogy örömteli, felejthetetlen élményt nyújtsanak az érdeklődők számára. A másik helyszín a Hungarikum Falu volt, idei fő témája pedig a szüret. Napközben kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, jómagam egy csuhébaba elkészítésével tettem próbára a kézügyességem, miközben mellettem a lányok haját fonták kontyba, kicsit odébb pedig néptáncosok ropták.

A nap levezetéseként meglátogattam a Bin-Jip zenekar koncertjét, amelyben Harcsa Veronika jazzénekesnő villogtatta meg tehetségét, fergeteges hangulatot teremtve a sátorban. A kijáratnál hátratekintettem, és egy sóhajtással elindultam haza…

 

Fotó: Kissimon István