Boldog II. János Pál pápa és a protestánsok

Az Olvasó írja

Örömmel olvastam az Új Ember augusztus 14-i számában Zsille Gábor cikkét Az első magyarországi pápalátogatás címmel. Ehhez szeretnék egy apró (talán nem is apró) kiegészítést tenni. „II. János Pál Debrecenben ökumenikus istentiszteleten vett részt…” – írja a szerző, ami így igaz, azonban Debrecenben ennél többről volt szó.

A segély csak rövid távra elég

A „halat vagy hálót” ismert dilemmáját ismerjük fel a kenyai Maparasha falu – sajnos eléggé egyedülálló – esetében. Itt a Frankfurter Rundschau szerint nemzetközi segítséggel két szikla-esőfogót építettek, és így a helyieknek száraz időben is egész évben van egészséges vizük. Sőt, eladni is tudnak a környékbelieknek a maradék vizükből, és abból fedezik esővíztározóik szükséges javításait.

Sajtószemle

Láttunk már hasonló képeket, szenvedő, éhező szomáliai emberekről 1992-ben. A történelem ismétli önmagát – véli a BBC tudósítója a Dadaab menekülttáborban (Kenya) járva. – Húsz évvel ezelőtt káoszba zuhant az ország, és a hadurak gyilkos összecsapásai új értelmet adtak a „felperzselt föld” taktika kifejezésnek.

Oda kell hallgatni

Világ-nézet katolikus szemmel

Valóságos szenzációt jelentett a hatvanas években VI. Pál pápa „Ecclesiam suam” enciklikája (1964) és a II. vatikáni zsinat „Gaudium et spes” dokumentuma (1965) az egyház és világ párbeszédéről. Egyáltalán minden a párbeszédről mint életstílusról.