Csakhogy a nyilatkozat a Fico-párt felfogását tükrözi, a kassai szobor pedig áll, és jelzi, hogy lassan változik a szlovákiai közélet Esterházy-képe.
Mert a száztíz éve született gróf Esterházy János (1901–1957), a szlovákiai magyarság két világháború közötti jellemes vezetője elutasította a nemzetiszocializmus eszméit és politikáját. Csak ő szavazott az 1942-es törvény ellen, mely a zsidók kitelepítését rendelte el. Így indokolta álláspontját a szlovákiai parlamentben: „Én mint az itteni magyarság képviselője, kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.” A kommunista Gustav Husák kezdeményezésére szovjet, majd csehszlovák bíróságok ítélték háborús bűnösként életfogytiglani börtönre. Csehszlovákia szinte minden börtönében megfordult. Sírhelyét is csak ötven év múlva sikerült megtalálni. Az oroszok 1993-ban rehabilitálták, de Csehországban és Szlovákiában máig sem. Mégis, Szlovákiában már négy szobra áll. Szellemiségének rehabilitációja feltartóztathatatlannak látszik…
