A szemfényvesztés évtizede

9 óra 3 perckor egy másik gép – immár egyenes adásban – a déli toronyba csapódik. Ez már aligha véletlen. 9 óra 37 perckor egy harmadik repülő szerkezet a Pentagon nyugati oldalának ütközik. Világossá válik, hogy szervezett terrorakciókról van szó. A három repülőgépet az American Airlines 11-es és 77-es, illetve a United Airlines 175-ös eltérített járataként azonosítják. 10 óra 3 perckor Pennsylvaniában lezuhan még egy gép. 9 óra 45 perckor lezárják a légteret. 9 óra 59 perckor váratlanul összeomlik a déli, 10 óra 28-kor az északi torony. 17 óra 20 perckor a World Trade Center 47 emeletes, hetes számú épülete is önmagába roskad. A világ elhűlve figyeli a több százszor visszajátszott képsorokat.

Néhány nap alatt összeáll a hivatalos összeesküvés-elmélet: tizenkilenc, tapétavágókkal felszerelkezett, repülőiskolai gyorstalpalót végzett arab merénylő áll az események hátterében. A bizonyítékok közül sok életszerűtlen és közvetett. Bár már kezd kibontakozni a háborús propaganda, érdemleges új részletek vagy videofelvételek nem kerülnek elő, pedig ezek minden érvnél hatásosabbak lennének. Az amerikaiak döbbenten látják, hogy a kormányzati szervek nem az akciók részleteinek feltárásán, hanem ennek megakadályozásán és a bizonyítékok megsemmisítésén dolgoznak. Sokakban felébred a gyanú, hogy nem külső támadásról van szó. De van-e erre bizonyíték?

Az ikertornyok összeomlásáról szóló hivatalos változat szerint a becsapódástól és a tűz hőhatásától meggyengült szintek fölötti épülettömeg leszakadt, sorban kiütve az alatta elhelyezkedő födémeket. Csakhogy a tornyoknak roppant acélgerincük volt – furcsa módon az is rövid darabokra esett szét.

Ami még súlyosabb ellentmondás: a kormány által megrendelt szakértői jelentésben az áll, hogy az ikertornyok körülbelül tíz másodperc alatt omlottak össze. Nagyjából ennyi idő alatt ért volna földet a tetejükről elejtett kő. Ezek szerint az északi torony felső 16 szintjével szemben az alsó 95, szerkezetileg ép emelet, a 435 ezer tonna acél és beton nem tanúsított nagyobb ellenállást, mint a levegő. A hivatalos vélemény tehát még az energiamegmaradás elvének is ellentmond.

Miért? Mert az épületek csak úgy omolhattak össze a szabadesés sebességével, ha az alsóbb emeletek szerkezeti kapcsolatait pontosan időzített robbanótöltetekkel szimmetrikus módon megszakították – ennek jelei a videofelvételeken jól láthatók. Egy ilyen folyamat megtervezése és kivitelezése nagy szakértelmet, előkészületet és speciális anyagokat kíván – ezt aligha lehet az állítólagos gépeltérítők vagy kívülálló elkövetők nyakába varrni. Az acélváz törmelékből kiemelt darabjai alapján persze mindent pontosan fel lehetett volna deríteni, ám még az igazságügyi szakértőket sem engedték a romok közelébe, az acélroncsokat sietve eltávolították a helyszínről, hajón Kínába szállították, és beolvasztották. A hivatalos vizsgálóbizottság vaskos jelentése a hetes számú épület teljes összeomlására nemhogy magyarázatot nem ad, még csak említésre sem méltatja.

A sokkot kapott közvélemény eleinte elfogadta a fülébe harsogott összeesküvés-elméletet, aztán a nyomában indított embertelen háborúkat, valahogy úgy, mint Dániel könyvében Izrael népe a kéjsóvár vének Zsuzsanna ügyében hozott ítéletét – a tények vizsgálata nélkül. Akik kérdéseket tettek fel, azokat igyekeztek nevetségessé tenni. Hiába vonják ma már egyre többen kétségbe a hivatalos verziót, ennek tíz év elteltével már semmi jelentősége. A virtuális médiavalóság amúgy sem vesz tudomást róla. Eszében sincs firtatni, kik voltak az akciók valódi kitervelői és végrehajtói.

 (A szerző író, költő)