Közelkép

Párbeszédben az egyházakkal

A Lisszaboni Szerződés elfogadásakor a keresztény világ fájdalmasan szembesült a ténnyel, hogy ebből az alkotmányjellegű szerződésből Isten neve teljes mértékben kimaradt. A szerződés bevezető mondatainak megfogalmazása csak átlátszó kibúvó: „Ösztönzést merítve Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből” született meg a szerződés. Ezzel vélték megkerülni a kérdést, és ezzel okoztak nagy csalódást azoknak a közép-európaiaknak, akik tudva, hogy a közös Európa megálmodói mélyen hívő keresztény emberek voltak, azt remélték, hogy az unió némileg visszaállítja a vallás súlyát a társadalomban a kommunizmusban történt kiszorítása után. Kiderült, hogy a nyugat-európai emberek zöme kommunizmus nélkül is vallástalanná vált. A maradék éppen a mi régiónktól várta az európai kereszténység megújulását.

A hét kérdése

Támogatta az Országgyűlés szeptember 17-én azt a népi kezdeményezést, amely a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállássá minősítését sürgette. Így napirendre kerülhet a kérdés, s még idén megszülethet az erről szóló jogszabályváltozás. A kormánypárt kezdetben nem pártfogolta az ügyet, később azonban – a női tagozattal folytatott megbeszélés után – megváltoztatta álláspontját, s mellé állt. A kérdésről Ékes Ilona fideszes országgyűlési képviselőnővel beszélgettünk.

– Jogászok és a párt egyes képviselőinek korábbi véleménye szerint nincs szükség arra, hogy a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállást kapjon, hiszen a jelenlegi törvények és a jövőre hatályba lépő új Btk. is megfelelő jogi szabályozást jelentenek.

– Ugyanezt gondolom: megvannak a megfelelő törvények, amelyek mindenfajta testi és lelki bántalmazást büntetnek, s amelyek alapján el lehet járni az egyes esetekben. Többen magával a kifejezéssel sem értünk egyet, hiszen a család fogalmát mindenképpen védeni kell, nem lenne jó, ha az erőszakkal együtt büntetőjogi tényállásba kerülne. Úgy vélem, közel sem volt akkora jelentőségű a kérdés, mint amekkora visszhangot keltett. Túlságosan is felfújták, botrányt csináltak belőle.

Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt a Washington DC-i metróállomáson, és hegedülni kezdett. Hat darabot játszott, összesen negyvenöt percen keresztül. Ez alatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbbjük a munkahelyére sietett a reggeli csúcsforgalomban.

Három percnek kellett eltelnie, mire az első ember, egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első huszonöt centesét, amelyet egy nő dobott be a hegedűtokba, anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falnak támaszkodva kezdte hallgatni a zenét, de kisvártatva az órájára pillantott, és tovasietett.

Örömhirdetés – ma

Furcsa jelző a „katolikus”, ugyanis a mindennapokban szó szerinti jelentésének éppen ellenkezőjére alkalmazzuk. A görög holosz annyit tesz, mint egész. A kata nem más, mint valami szerinti. Katolikusnak lenni tehát azt jelenti, hogy az így megjelölt valóság egész szerinti. Az egyházatyák nagyon is tudatában voltak ennek, amikor az egyházra alkalmazták e kifejezést. Az egyház egész szerinti – földrajzilag, hisz minden országra, minden helyre kiterjed; időbeliségében, mert minden korokhoz szól; és mélységében, hiszen azt a Krisztust szolgálja, aki az emberek, minden ember üdvösségéért érkezett a világba.

Tehetséges színművésznőnk, Marozsán Erika hangján hallottam a minap a rádióban: „Ha autós vagy és biciklist látsz, vigyázz! Ha biciklis vagy és autóst látsz, vigyázz!” Mi tagadás: a baleset-megelőzési propagandában is léteznek szellemes nyelvi megoldások. Ez itt például túlmutat a „Szeressük egymást, gyerekek!” infantilis közhelyességén. (Ilyen az, ha a slágerszövegírók próbálják a saját nyelvezetükre lefordítani a krisztusi tanítást.) Az idézett rádiós szlogen ugyanis túlmutat önmagán: arról mesél, hogy ugyanazon a terepen – ez esetben az aszfaltúton – elvileg két különféle műfaj is békésen megférhet egymás mellett, de azért nem árt vigyázni. Ha mindig mindenki betartaná a KRESZ-t, soha nem lenne baleset; de a tapasztalat azt mutatja: az autós és a biciklis (egy helyen, egy időben) állandó kihívást jelent a másik számára. Azt már csak én teszem hozzá: statisztikailag általában a biciklis húzza a rövidebbet.

Könyvespolcra

A magyar ferences irodalomban régi hiányt pótol A ferences regula – Korai és mai értelmezések című tanulmánykötet, amely segít megismerni Szent Ferenc regulájának „utóéletét” a legfontosabb magyarázatok bemutatásával.

CD-ajánló

Nehéz időkben erős és rendíthetetlen vezetőre van szükség. A magyar egyház élére Mindszenty József személyében ilyen ember került 1945-ben. Akkor, amikor történetének legnagyobb kihívásával kellett szembenéznie: ellenségei ugyanis nem kevesebbet tűztek célul maguk elé, mint teljes megsemmisítését. A Szent István Társulat egy igazi különlegességet jelentetett meg a főpásztor születésének 120. évfordulójára. A Magyar Rádió archívumából válogatva kiadta a bíboros-prímás néhány olyan hangfelvételét, amelyek híven tükrözik személyiségét, és segítenek felidézni alakját – a hangján keresztül.

Parallax – nézetek kora

Az istenkáromlás minden nemes vallási hagyományban súlyos bűnnek számít. Súlyos, akár halálos ítéletet is von magára, aki Isten nevét, törvényét, cselekedetét vagy akár jelképeit szándékosan gyalázza. Egyetlen vallás és társadalom sem élhet anélkül, hogy kijelölje szentségeit, érinthetetlenségeit. Miközben a modern világ – akár a művészeti szabadságra való, esetenként vitatható hivatkozással – majdhogynem mindent megenged a hagyományos szentséget körülvevő tabuk ledöntésében, magát a szabadságot mégis ugyanolyan sérthetetlennek tekinti, mint azt, ami ellen hivatásszerű küzdelemre kötelezve érzi magát. Akár a hagyományos, akár a modern kultúra heves vitákkal és határozott állásfoglalásokkal jelöli ki és őrzi Istenét, illetve isteneit, a szentet és sérthetetlent.