Surján László

Párbeszédben az egyházakkal

A Lisszaboni Szerződés elfogadásakor a keresztény világ fájdalmasan szembesült a ténnyel, hogy ebből az alkotmányjellegű szerződésből Isten neve teljes mértékben kimaradt. A szerződés bevezető mondatainak megfogalmazása csak átlátszó kibúvó: „Ösztönzést merítve Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből” született meg a szerződés. Ezzel vélték megkerülni a kérdést, és ezzel okoztak nagy csalódást azoknak a közép-európaiaknak, akik tudva, hogy a közös Európa megálmodói mélyen hívő keresztény emberek voltak, azt remélték, hogy az unió némileg visszaállítja a vallás súlyát a társadalomban a kommunizmusban történt kiszorítása után. Kiderült, hogy a nyugat-európai emberek zöme kommunizmus nélkül is vallástalanná vált. A maradék éppen a mi régiónktól várta az európai kereszténység megújulását.

Válasz Bíró László püspök levelére – A Tizenöt évvel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia után című dokumentum (edoc 11992, 2009. 08. 05. előterjesztő Ms. McCafferty) kapcsán Bíró László püspök, az MKPK családreferense levélben fordult az Európai Parlament magyar képviselőihez.

Felelős döntés előtt – a választás szabadságával – Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni – a hetvenes években egy karikatúra elégedetlenkedett így. Bármennyire is elkeserítő azonban a mai helyzet, a kivonulás nem lehetséges: ez a világ éppen ránk, emberekre bíztatott. Nem viselkedhetünk benne előkelő idegenként. A világ ugyan szeretné, ha eltűnnénk. Talán azért, mert lelkiismeretet ébresztő, felkavaró tényezők volnánk?

avagy: félre a vékával! – Öt éve kezdődött a közép-európai katolikus találkozó programsorozat, amelynek keretében Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia püspökei elzarándokoltak egymáshoz.