Az élethez és a hitünkhöz való jog

A püspök rámutatott: a dokumentum számos megállapítása megalapozatlan és téves, javaslatai pedig teljességgel elfogadhatatlanok. Az irat ugyanis „magáévá teszi azt a neomalthusianus nézetet, amely szerint az emberi termékenység és a népességszám növekedése fenyegeti az emberek egészségét, a szociális és gazdasági fejlődést; a szegénység az éhes szájak számának csökkentése által küzdhető le.”

Surján László, az Európai Parlament néppárti frakciójának tagja az alábbi választ írta a püspök levelére.

Igen Tisztelt Püspök Úr!

Az Európai Parlament magyar képviselőit megszólító levelére könnyű lenne kijelenteni, hogy a kifogásolt 11992. számú dokumentumot a huszonkét képviselő közül egyik sem támogatja. Pedig ez biztos: ezt az anyagot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében készítették, s ahhoz az Európai Parlamentnek nincs köze. Attól azonban, hogy a nyílt levelet rossz címre fújta be a szél, a probléma megmarad. Különféle nemzetközi fórumokon gyakorta készülnek ilyen iratok. Felháborítók és fájdalmasak. Fájnak, mert tükrök is ezek. Megmutatják, hogy a mi szép, úgymond keresztény Európánkban milliók csak pillanatnyi örömöknek élnek. Nincs holnap, nincs felelősség, nincs túlvilág. Van üresség, kiábrándulás, rosszkedv, abortusz. Hogyan reagálnak minderre a keresztények? Megbotránkoznak, szörnyülködnek. Kevesen kezdenek érvelni, a szükséges többséget megszervezni, ahogy azt példamutatóan a Püspök Úr megkezdte. Ami az Európa Tanács konkrét dokumentumát illeti, annak semmiféle jogi kötőereje nincs. Sok más hasonló dokumentumnak sem. Ezek hiába állnak ki az értéktelenség, az erkölcstelenség, a bűn mellett, műfajuk ugyanis inkább nyilatkozat, állásfoglalás, de nem törvény. Miért készülnek mégis? Hivatkozási alapnak használják. Az ilyenekre támaszkodva lehet például a hűséget, a monogámiát, az élet védelmét elavult nézetnek mondani: amellyel szemben ott van a „progresszió” és a “szabadság”. Sokszor úgy érzem, egészpályás letámadás van ellenünk. Minden létező fórumon: az ENSZ-től kezdve az Emberjogi Bíróságig, az Európa Tanácstól az Európai Unióig. Világos, hatékony, ügyes stratégia. A mi oldalunk folyton védekezik, kevés az érvünk, nincs meg a többségünk sem a nemzeti, sem az Európai Parlamentben. Persze az érték és az igazság nem attól függ, hányan vallják, de érvényesíteni azokat társadalmi méretekben csak akkor lehet, ha a többség mellettünk van. Nincs mellettünk. Ha nem is jellemző mindenkire a keresztényellenesség, a többség közönyösen nézi, ha keresztényekkel szemben kirekesztő magatartást tapasztal, így működik ez a mai, nem értékek, hanem érdekek mentén szerveződő világ. Ebben a világban kell felmutatnunk a keresztények igazát. Sőt: az örömét. Az ellentábor viszont elvitatja azt a jogot, hogy gondolatainkat, véleményünket kinyilváníthassuk és mindenkihez eljuttassuk. Például az élet értékéről, az emberi élet kezdetéről is. Fel kell lépnünk saját kirekesztettségünk ellen. Liberális ellenfeleinken számon kell kérni saját elveiket: ne rekesszenek ki minket sem. A keresztényeknek is van helye a nap alatt.

 a szerző EP-képviselő