Nem vagyunk előkelő idegenek

Ma hajlunk rá, hogy sűrűn ismételgessük Jézus egyik emlékezetes mondatát: „Az én országom nem e világból való.” Nem forgathatjuk ki összefüggéseiből ezt a jézusi kijelentést. Ez nem lehet menlevél a háttérbe (szélárnyékba) húzódásra – hiszen éppen ő küldött minket, hogy hirdessük az evangéliumot minden népnek… De nemcsak a hit terjesztése a feladatunk. Nem mehetünk el a szenvedők és a szegények mellett, sőt, felelősségünk kiterjed az egész társadalomra. Egy igazán korszerű lelki tükörben az állampolgári kötelezettségek terén elkövetett mulasztásoknak is helyet kellene kapniuk. Sokan megütköznének, ha a gyóntatójuk rákérdezne: voltál szavazni? Hát még, ha az is elhangoznék: és felkészültél-e alaposan a választásra, tudod, miért választod azt, amit, miért szavazol arra, akire?

Június 7-én másodszor lesz alkalmunk európai képviselőket választani. Van értelme? Nem mindegy nekem, kik vannak ott? Nem az én ügyem – ezzel utasítják el sokan még a részvétel gondolatát is. Hosszasan lehetne magyarázni, hogy miféle döntések születnek, amelyek közvetlenül érintenek mindannyiunkat, hogy ezek meghozatalában mennyire van döntő szerepe az Európai Parlamentnek. Gondoljunk csak arra: az elmúlt öt évben milyen EU-s források nyíltak meg Magyarország számára… – de most máshonnan akarom megközelíteni a kérdést. A keresztény emberben egyre nő az elégedetlenség. A kereszténység nincs megemlítve az alapszerződésben. A tagállamokban számos törvény ellentétes keresztény felfogásunkkal, sőt, gyakorta hoznak keresztényellenes, kirekesztő intézkedéseket, s időnként durva atrocitásokra is sor kerül. Az egyik hiba, amit elkövethetünk, hogy az európai emberek elvilágiasodásából fakadó bajok miatt az Európai Uniót hibáztatjuk. A másik hiba az volna, ha az unióban rejlő lehetőségeket nem használnánk ki érdekeink védelmére.

Az Európai Parlamentben erre a védelemre elsősorban az Európai Néppárt frakciója vállalkozik. Aki tenni akar azért, hogy a házasság és a család megfelelő európai szintű támogatást kaphasson, hogy az erkölcsi szempontok érvényesüljenek a törvénykezésben, annak elsősorban olyan európai listát érdemes támogatnia, amelynek jelöltjei a néppárthoz tartoznak. A néppártnak van más előnye is. A huszonkét magyar képviselő a maga szavazataival nem tud elérni semmit. Egy nemzeti delegáció akkor lehet hatékony, ha saját frakcióján belül kellő súlya van – és ez a frakció a parlamentben meghatározó erő. A legnagyobb frakció jelenleg is, és az előrejelzések szerint a választások után is az Európai Néppárt frakciója lesz. Komoly súlya van még a szocialista képviselőcsoportnak, de erkölcsi-etikai kérdésekben, sajnos, nem számíthatunk rájuk. A többi csoport kicsi, ekként nem alkalmas az érdekérvényesítésre. Hozzájuk tehát nem érdemes képviselőt küldeni. Igaz ez még a néppártból kiválni szándékozó angol konzervatívok esetleges új csoportjára is. Az angolok elsősorban belpolitikai okokból szeretnének kibújni a néppárt köpönyege alól, de liberális gazdaságpolitikájuk a néppárt kereszténydemokrata szellemiségével egyébként is sokszor ütközött.

A június 7-ei választás az Európai Parlament összetételéről szól, közvetve pedig arról: ki vezesse az Európai Bizottságot. A pártok egy része hirdeti: nincs belpolitikai következmény. Pedig általános a vélemény: ezek a választások mindig jelzésértékűek a kormányzó pártok számára. Ezt már mi is tapasztaltuk. Öt éve Medgyessy Péter miniszterelnöknek távoznia kellett az európai választások elvesztése után, idén – a közvéleménytől már előre megriadva – ez a lépés már megtörtént. A miniszterelnök-csere azonban mindeddig nem hozott változást, a kormánypártok tábora tovább zsugorodott, és erősödött az ellenzék iránti bizalom. Vannak, akik Döbrögi uramat emlegetik, és úgy tartják, Ludas Matyiként a választók most verhetik le – a korábbi szociális népszavazás után másodszor – az ellopott ludak árát. Mások egyszerűen azt szeretnék, ha az erkölcsi kérdésekre fogékony néppárti frakció erős lenne, ha abban a magyar delegáció súlya növekednék. Nem tagadják a szavazás belpolitikai hatásait sem, elegük van, és erkölcsi ítéletet mondanak a kormányzásról.

Mindezt csak akkor tehetik meg, ha elmennek és választanak. Ha a keresztényekben a választási hajlandóság kisebb, mint a lakosság egészében, akkor számarányuknál is kevesebben fogják értékeiket képviselni. Ugyanakkor a nagyobb részvétel komolyabb hatást jelent. Tömör választási kalauzunk így foglalható össze: Nem érdemes hinni azoknak, akik szerint az Európai Unióban minden jó, mert ez nem igaz. De az sem áll, hogy az unióban minden rossz volna. Olyanokra érdemes szavazni, akik tudják: az Európai Uniót nem szeretni kell, hanem élni kell a lehetőségeivel. Vigyázni kell azokkal, akik folyton beszélnek a keresztény értékekről. Ismerjük az Írást: nem mindenki, aki mondja, Uram, Uram, hanem aki Atyám akaratát cselekszi, az megy be a mennyek országába.
Felelős döntés kell tehát, s a tudat: a sikerhez mindannyiunkra szükség van. Rajtunk múlik.

(A szerző az Európai Unió parlamenti képviselője, a KDNP alelnöke.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.