Közös a gyászunk

Kilencgyermekes családban tanulta meg a ragaszkodást Istenhez, az egyházhoz és a templomhoz. Legelőször is a Bosnyák téri Szent Antal-templomhoz, ahol édesapja sekrestyés, ő pedig rendszeres ministráns volt. Magától értetődött, hogy középiskolai tanulmányait a piaristáknál végezte. Húsz évvel ezelőtt, az érettségi és a szakiskola után az Új Emberben talált munkát. Akkoriban álltunk át a számítógépes nyomdai előkészítésre. Azóta Gyuri otthonává vált a szerkesztőség. A katolikus tömegtájékoztatás áldozatkész, hűséges és megbízható gyalogosa volt. Rendszeresen tördelte az Új Embert, a Vigiliát, a Mérleget, naptárainkat és számos könyvünket.

Húsvéti lapszámunk készítésekor, virágvasárnap került a kórházba, ahonnan már nem térhetett vissza. A feltámadás és az örök élet hitével, a temetési szertartás szavaival búcsúzunk munkatársunktól: „Fogadja őt szeretetébe a mennyei Atya, vegye vállára, mint hazatért bárányát Jézus, a jó pásztor, és a Szentlélek örök szeretetében örvendjen az el nem múló boldogságnak és a szentek társaságának.” Szűz Mária nyújtson vigasztalást elhunyt munkatársunk Édesanyjának, erősítse az itt maradtak hitét, oltalmazza családját. Fájdalommal teli, megrendült szívvel ajánljuk elhunyt munkatársunkat Olvasóink imádságaiba.