Közös a gyászunk

Kilencgyermekes családban tanulta meg a ragaszkodást Istenhez, az egyházhoz és a templomhoz. Legelőször is a Bosnyák téri Szent Antal-templomhoz, ahol édesapja sekrestyés, ő pedig rendszeres ministráns volt. Magától értetődött, hogy középiskolai tanulmányait a piaristáknál végezte. Húsz évvel ezelőtt, az érettségi és a szakiskola után az Új Emberben talált munkát. Akkoriban álltunk át a számítógépes nyomdai előkészítésre. Azóta Gyuri otthonává vált a szerkesztőség. A katolikus tömegtájékoztatás áldozatkész, hűséges és megbízható gyalogosa volt. Rendszeresen tördelte az Új Embert, a Vigiliát, a Mérleget, naptárainkat és számos könyvünket.

Húsvéti lapszámunk készítésekor, virágvasárnap került a kórházba, ahonnan már nem térhetett vissza. A feltámadás és az örök élet hitével, a temetési szertartás szavaival búcsúzunk munkatársunktól: „Fogadja őt szeretetébe a mennyei Atya, vegye vállára, mint hazatért bárányát Jézus, a jó pásztor, és a Szentlélek örök szeretetében örvendjen az el nem múló boldogságnak és a szentek társaságának.” Szűz Mária nyújtson vigasztalást elhunyt munkatársunk Édesanyjának, erősítse az itt maradtak hitét, oltalmazza családját. Fájdalommal teli, megrendült szívvel ajánljuk elhunyt munkatársunkat Olvasóink imádságaiba.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..