A kilencedik boldogság

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenészre. Anyukája vezette kézen fogva, és egy kis időre megálltak a zenészt nézni. Nemsokára az anyja továbbhúzta a kisfiút, ő pedig eközben végig hátrafelé kukucskált. A háromnegyed órás előadás alatt, a kisfiúval együtt, összesen hat ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából húszan adtak pénzt, de közülük szinte senki sem lassított. Összesen harminckét dollár jött össze. Amikor a zene véget ért, és elcsendesült az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.


A járókelők ugyanis nem tudták, hogy egy szociológiai kísérlet részeként a Washington Post szervezésében a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta nekik a zeneirodalom legnehezebb darabjait, három és fél millió dollárt érő Stradivariján. Nem ismerték fel a művészt, aki két nappal előtte egy bostoni hangversenyteremben lépett fel telt ház előtt, hatalmas sikert aratva, ahol a jegyek átlagára száz dollár körül mozgott.

Hasonló dolog történik velünk is nap mint nap! Mi is így rohanjuk végig az életünket, s így eshet meg velünk, hogy eltelvén a tavasz és a nyár, nem szagoltunk meg még egyetlen szál erdőszéli ibolyát sem, nem álltunk meg egy út menti pipacsnál, nem néztünk végig egy napfelkeltét, és fogalmunk sincs arról, mikor volt utoljára telihold. Ahogyan az sem jut eszünkbe, hogy akár csak egyszer is letegyük a tévé távirányítóját az asztalra, s aznap este „csak” szentjánosbogarakat nézegessünk, és tücsökciripelést hallgassunk. Hogy milyen a katáng kékje, hajnalban, a harmatos fű között? Nos, ezt leginkább csak azok tudják, akik képesek a legnagyobb Művész lába nyomát meglátni a kert harmatos pázsitján, Aki, mielőtt a fentieket mind elrendezte volna, megállt egy pillanatra az ágyunknál is, ráncainkat elsimítani. Hogy érkezéséről nem jön soha külön értesítés? Nem! Mert aki jól ismeri tanítását, az azt is kiolvashatja belőle, hogy boldogok, akik reklámok és plakátok nélkül is észreveszik az értékeset, szépet, és meg is becsülik azt. Jutalmul majd állandó bérletet nyernek az örök harmónia vég nélküli előadásaira.