Közelkép

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5,5) – áll a Szent István Társulat biblia-fordításában. Mivel különböző fordításokban eltérő szavakat, kifejezéseket olvashatunk azonos szöveghelyeken, így eszembe ötlött: vajon valóban a szelídekről van-e itt szó, vagy létezik esetleg lényegre törőbb, számomra beszédesebb kifejezés is valamely más fordításban?

960 éve működik az örvényesi vízimalom – Nyár: szabadság, nyaralás, pihenés. Leginkább ezekkel a fogalmakkal kapcsolódik össze. S elfeledkezünk arról, hogy ebben az időben – hagyományosan Péter-Pál napján, június 29-én – kezdődik az aratás, s augusztus 20-ra, Szent István napjára már magtárakban a termés, megsütik az új kenyeret. A búzát, mára sajnos kihaló elnevezéssel, a régiek életnek nevezték. A kenyér Isten ajándéka, amelyért az ember keményen megdolgozik. Örvényesre látogatunk, ahol az ország legrégebben, 1985 óta ipari műemlékként működő vízimalma dohog. Pál Imre, a malom üzemeltetője és kezelője kalauzol minket.

Mindössze hetvenévnyi idő adatott a vázsonyi pálos szerzeteseknek arra, hogy úgy igazán belakják a Bakony déli lejtőinek alján alapított új kolostorukat, s máris menteni kellett az életüket, és menekíteni e rövid idő alatt létrehozott értékeiket. Pedig Mátyás király verhetetlen katonájának, Kinizsi Pálnak szélesebb távlatok járhattak a gondolataiban, amikor apósával, ­Magyar Balázzsal, a vártól alig egy nyíllövésnyire, huszonnégy szerzetes számára alkalmas klastromot alapított.

A közelmúltban jelent meg Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikája, amely a teremtett világ mára globálissá váló veszélyeztetettségére figyelmeztet. A téma időszerűségét jelzi, hogy december elején Párizsban összeül a klímaváltozással foglalkozó világkonferencia. Hölvényi György kereszténydemokrata képviselővel, az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságának tagjával az enciklika kapcsán a korunkat egyre inkább fenyegető környezeti károsodásokról, s – ahogyan a pápai dokumentum rámutat – ennek társadalmi-kulturális hatásairól beszélgettünk.

Utazás a magyar tengeren egy kicsit másképp, a vízi rendészettel – „Azt kérdeztem magamtól, tudom-e egyáltalán, mi az, amit keresek, mit jelent a szó, hogy szerelem a maga tiszta és érintetlen tartalmában? És akkor, amikor ezen gondolkodtam, különös módon a Balatonra gondoltam. Mindig is nagyon szerettem a Balatont. Csak úgy, elvárások nélkül, önmagáért. A tónak sosem mondtam, hogy barna legyen, vagy szép kezű, mert akkor fogom csak igazán szeretni. Nekem a Balaton mindig csak a Balaton volt, szürkéskék és zöld, nyugodt és dühös, lágy és izgalmas. Gyönyörű. Nem akartam én tőle semmit, csak szeretni. Hűséges voltam a Balatonhoz, mert sosem ígértem neki semmit. Nem használtam nagy szavakat, nem esküdöztem, nem is kötöttem hozzá magam. Csak szerettem.” Tisch Ferenc író gondolatai ezek. Alighanem mindenkinek mást jelent a Balaton: mást egy fürdőzőnek, mást egy szörfösnek, mást egy vitorlázónak és megint mást egy csónakázónak. És vannak, akiknek még inkább mást. Siófokon, a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányságon jártunk.

Élet a Szent Ferenc Alapítványnál – Amikor Böjte Csaba ferences szerzetest több helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-ben Dévára helyezték, jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és beköltöztek az évtizedek óta üresen álló, elhagyott ferences kolostorba.

Beszélgetés Pedro Aguadóval, a piarista rend generálisával – Az esztergomi Szent Adalbert Központban ülésezik június 30. és július 21. között a Piarista Rend 47. egyetemes káptalana. A tanácskozáson a következő hat évre ismét Pedro Aguadót választották meg a rend generálisának. A régi-új elöljárót a piarista rend mai helyzetéről és a jövő terveiről kérdeztük.