„Nézz az égre, s meglátod a Balatont…”
Fotó: Kissimon István (képgaléria)

 

Hamar odaérünk, még van időnk sétálni egy kicsit az éppen ébredező Aranyparton. Lassan kinyitnak a szuveníres bódék, egy-egy turistát is látni már néhol, és ha már itt vagyok, megnézem, mit mond nekem az „igazság szája”, a Bocca della Verità, amelynek eredetije Rómában áll, és tán emlékszünk, szerepelt az Audrey Hepburn és Gregory Peck főszerelésével készült Római vakáció című filmben. Beledugom a kezem az arcot ábrázoló kőkorong szájába, amely, ha hazudós lennék, a legenda szerint leharapná azt, de minthogy nem vagyok (mosoly), üzenetet kapok: „Legalább annyira értékeld a vidéket, mint a várost.” Na, tessék.
Belépünk a vízi rendészet épületébe, ahol rendőrt bizony nemigen látni. Nem csoda, a legtöbben ugyanis ott vannak, ahol lenniük kell: kint a vízen. Egy jól megtermett férfi, a kapitányság vezetője, Horváth László alezredes fogad, akiről már első ránézésre is látszik, hogy ha kellene, akkor oda-vissza átúszná a Balatont. „A rendőrkapitányság épülete egy a régi villák sorában, és mindig is a rendészeté volt – meséli. – Itt működik a szolgálatirányítás, vagyis a vízi mentés vezérlése szinte teljes egészében ebből az épületből történik.” Évente mintegy háromszázötven embert mentenek ki a vízi rendőrök a Balatonból. Hetven rendőr szolgál az ötszázkilencvenhárom négyzetkilométeres tavon, körülötte hat vízi rendészeti őrs működik: a déli parton Siófok mellett Balatonföldváron és Fonyódon, az északi parton pedig Keszthelyen, Balatonfüreden és Balatonkenesén.

Nekünk a víz szerelem

A balatoni vízi rendészet feladata gyakorlatilag a tó ökoszisztémájának védelme, a halászat, a horgászat, a hajózás, a szörfözés, a nádvágás, a part felügyelete, a kijelölt fürdőhelyek és a kikötők ellenőrzése, a vízi mentőkkel való együttműködés és így tovább. „Korábban is működött itt vízi rendészet, de korántsem ilyen sokrétű feladatkörrel és ekkora szervezettséggel – mondja a kapitányságvezető. – A kilencvenes években kezdődött a Balaton felvirágzása: megjelentek a több tízmilliós hajók, épültek a kikötők és a strandok, megváltozott a tó vendégforgalma és szolgáltatási színvonala. Ezek a változások egy egészen új típusú vízi rendészeti jelenlétet kívántak meg. Nem azért vagyunk, hogy megbüntessük az embereket. Ellenőrzünk, időnként figyelmeztetünk, de leginkább segítünk. És nekünk is segítenek. Ismerjük a legtöbb hajóst, vitorlázót és horgászt, rajtuk keresztül is látjuk a tavat. A víz komoly egymásra utaltságot teremt.”
Ahogy a vízi rendőrök mindegyike, úgy László is „vízi ember”. Siófokon él, és vízi sportokat űz: korábban úszott, most szörfözik, néha kajakozik és vitorlázik. „Mi, vízi rendőrök – mondhatni – meg vagyunk fertőzve a vízzel, nekünk a víz szerelem. A földrajzkönyvből vagy a Wikipédiáról mindannyian tudjuk, hogy hetvenhét kilométer hosszú, Szántód és Tihany között 1,2 kilométer, Aliga és Fűzfő között pedig tizenhárom kilométer széles, Tihanynál több mint tizenkét méter, átlagban 3,5 méter mély a Balaton. Számunkra ezek az adatok valóságot jelentenek. Nekünk egész más a Balaton, mint bárki másnak: egy közel hatszáz négyzetméteres tó, több mint tizenötezer hajóval, több mint kétszáz fürdőhellyel, több mint száz kikötővel, kétszázharmincöt kilométeres parti sávval és mintegy hárommillió ide látogatóval. Nem is munka ez számunkra, hanem valódi hivatás. Tudjuk, hogy például egy viharból mekkora baj lehet, és milyen fontos a segítség. Átérezzük, hogy felelősségünk van a másik ember iránt.” A kapitányságvezető már csaknem huszonöt éve szolgál vízi rendőrként. Szerinte ebben a szakmában a legfontosabb a tapasztalat: az, hogy az ember ismerje a meder sajátosságait, a jellemző szélirányt, a sodródás sebességét vagy a hullámzás nagyságát, és tudja, mekkora vihar várható. „Ha valaki elsodródik, szinte biztos, hogy nem ott keressük, ahonnan a bejelentés érkezett, hanem mindezeket figyelembe véve egész másutt” – árulja el.

Gondoljanak mindenre

Nem csak gyengén úszók kerülhetnek bajba. Megesik, hogy a szél messzire sodorja a vízben a felfújható vízi játékokat, az ember utánuk úszik, és mivel hirtelen nagy erőt fejt ki, hamar kimerül, és máris segítségre szorul. Ráadásul egy ilyen extrém helyzetben az esetleges szív- és érrendszeri betegségek könnyebben előjöhetnek, és az ember akár eszméletét veszítheti a vízben. Ha baj van, a 1817-es ingyenes segélyhívó telefonszámon lehet bejelentést tenni. Amíg a kilencvenes években évente még nagyjából ötvenen fulladtak bele a Balatonba, addig ma már „csupán” öten-hatan, rendszerint azok, akik öngyilkosságot követnek el. Ám viharban már évek óta senki sem halt meg. Április elejétől október végéig viharjelző szolgálat működik a Balatonon. Összesen harmincegy viharjelző állomást helyeztek el a tó körül: elsőfokú viharjelzés esetén, negyven kilométer per órás szélnél percenként negyvenötször, másodfokú viharjelzés esetén, hatvan kilométer per órás szélnél percenként kilencvenszer villan fel a sárga fény. Míg az előbbi esetben legfeljebb ötszáz méterig lehet bemenni a vízbe, addig az utóbbi esetben tilos fürödni, vízi biciklizni, kajakozni, kenuzni, szörfözni, csónakázni, egyáltalán: a vízben tartózkodni. Habár jellemző, hogy a vízi rendészet már a kiadott viharjelzés előtt kiüríti a Balatont. „És mindig elmondjuk, hogy vigyázzanak magukra és a családjukra, barátaikra. Lehetőleg ne maradjanak egyedül a vízben, ne távolodjanak el nagyon a parttól, figyeljék a viharjelzést, közvetlenül étkezés után ne menjenek a vízbe, és persze alkoholt se fogyasszanak előtte, felhevült testtel ne ugorjanak bele, ne aludjanak el a gumimatracon, és a 11 órától 16 óráig tartó időszakot érdemes nem a nyílt vízen tölteni” – sorolja a kapitányság vezetője. Szerinte számos probléma megelőzhető lenne, ha az emberek betartanák a víz törvényeit. „Az esetek többségében ott van a rossz döntés – mondja –, és hogy ezt emberi felelőtlenségnek, túlvállalásnak vagy épp nem megfelelő helyzetértékelésnek hívjuk-e, mindegy. Mi megpróbáljuk rávezetni az embereket, hogy lehetőleg gondoljanak mindenre. De persze nem kell, hogy esetleg emiatt lohadjon a nyaralási kedv.”

Biztonságban tudni az embereket

Kimegyünk a vízre. „Ez egy olasz gyártmányú gumitestű hajó, amely 2000-ben került a vízi rendészet flottájába. Mintegy hat méter hosszú, és hatvan kilométer per órás sebességgel tud közlekedni” – mutatja be Verb István őrnagy, a víziközlekedési osztály vezetője a vízi rendészet hu­szon­egy hajója közül az egyiket, azt, amelyikkel mi megyünk, majd pedig a vízi rendőr alapfelszereléseit ismerteti: „Naptej, napszemüveg, kés (ha el kell vágni egy kötelet) és persze mentőmellény.” Miközben csodáljuk a vizet, a balatonboglári férfi, aki maga is vitorlázik, mi több, Európa legnagyobb tókerülő vitorlásversenyén, a Kékszalagon is indult, elmeséli, hogy kiskorában a pajtásaival olyat játszott, hogy vajon ki tud több iszapot felhozni a Balaton fenekéről, csaknem négy méter mélyről, miközben menekült a vízi rendőrök elől, de hát mit ad Isten… „Azóta persze megtanultam, mennyire fontos az óvatosság. Mi, vízi rendőrök valóban nem büntetni akarunk, hanem csak biztonságban szeretnénk tudni az embereket. De ha kell, mentünk: nyelvre, nemre, korra, nemzetiségre, bőrszínre, vallásra és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül” – mondja. Siófok fölött, a kikötőnél, a móló végén ott magasodik az orosz Pjotr Tyimofejevics Sztronszkij szobrászművész alkotása, a „béke jóságos angyalának” aranyszobra, amely éppen a különböző nemzetiségű, vallású és kultúrájú emberek békés, barátságos együttélésének szimbóluma.
A hajózást követően ismét van még egy kis időnk sétálni a parton. Nézem a horgászokat, vajon lesz-e kapásuk, hattyút és kacsát etetek, pénzt dobok a távcsőbe, mert kíváncsi vagyok, látom-e, mi történik a másik parton. Közben pedig egyre csak Eötvös Károly Balatoni utazásának sorai járnak a fejemben: „Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt! Színe örökké változik, mint a szűz hajadon arca az első szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafíros kék, amint verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos felleg terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, minden haragját, minden zordon indulatát visszatükrözi – hálával, ha kedves, daccal, ha mogorva a magasság. Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..