Teremtésvédelem: Boldogok a szelídek…
Fotó: Lukas Schweizer

 

Korunk gyakorlatát követve az interneten kerestem különböző bibliafordításokat, és összegyűjtöttem néhány vonatkozó helyet, hátha okosabb leszek ebben a kérdésben. Természetesen a következőkben nem valami filológiai alapossággal elkészített, részletes elemzést adok közre, csupán egy szubjektív válogatás eredményét. Ennek ellenére az alábbi néhány példa talán közelebb visz bennünket annak megértéséhez, amit az evangélista mondani akar nekünk.
A görögben használt szelíd (πραεῖς) szó nem tágítja a fogalom határát. A németek a szelídek mellett olyanokról beszélnek, akik nem alkalmaznak erőszakot, illetve elnyomottak, és lemondanak az erőszakról. Nekem nem ezek, hanem az egyik angol fordítás tetszett meg, amelyben a gentle (gyengéd, nemes, finom, szelíd, enyhe) szó szerepelt ebben a boldogságmondásban.
Tehát a szelíd és gyengéd emberek öröklik a földet. De miért éppen ők? Miért nem az irgalmasok, a tisztaszívűek vagy a békeszerzők, hiszen ezek is fontos, értékes tulajdonságok, mégis más összefüggésben szerepelnek a nyolc boldogság között. Talán azért, mert a szelídség az a kiemelten fontos tulajdonság, amelyre a legnagyobb szükségünk van, ha a földdel hosszú ideig, valódi szimbiózisban akarunk együtt élni. A szimbiózis mindkét fél részéről előnyös kapcsolatot jelent. Persze nem úgy, ahogyan a legtöbben képzelik, édeni boldogságban. A szimbiózisnak nem csupán haszna, de ára, költsége is van mindkét fél részéről. Egy növény gyökerén szimbiózisban élő gomba például nem csak kész szerves anyagot kap az anyanövénytől, hanem az általa felvett tápanyagok egy részét, amit egyébként maga is felhasználhatna, át is adja annak. A növénynek pedig nem csupán haszna származik az együttélésből – a gomba által felvett tápanyagok és a víz –, hanem költsége is van a szimbiózisnak: nem használhatja fel az összes elkészített szerves anyagot, mert annak egy része jár a gombának. A rendszer azért működik, mert az együttműködésből fakadó haszon mindkét fél számára nagyobb, mint amennyit a ráfordítások (a saját oldalról nézett veszteségek) tesznek ki. Számomra a szimbiózis két szelíd fél fegyelmezett, hosszan tartó, sikeres együttműködésének példája. Amikor közösen többre mennek, mint külön-külön, magukban. Olyan ez, amilyennek az ember és a bioszféra együttműködésének kellene lennie.
A szelíd és gyengéd bánásmód nem bénultságot, tehetetlenséget, ügyefogyottságot jelent. A szelíd ember gondos gazdája a rábízott növényeknek, állatoknak. Okosan gazdálkodik a gondjaira bízott javakkal. Jó kapcsolatot tart embertársaival. Nem erőszakos. Nem önző. Nem akar túl sokat. Nem a haszon minden- áron való maximalizálására törekszik. Aki szívvel műveli meg a földet, a gondos gazda, a feleslegből vesz el. Szeretettel teszi a dolgát.
Egy volt évfolyamtársam, amikor a rendszerváltás után frissen megkapott saját földjeiről, munkájáról kérdeztem, azt mondta: „Tudod, amikor reggel kimegyek a földjeimre, és meglátom megcsillanni a kelő nap szikrázó fényét a búzalevelek végén ücsörgő vízcseppeken, mindig kibuggyan a könny a szememből.”
Ferit valóban szelíd embernek ismertem mindig.