Világ-nézet katolilus szemmel
Írásomat kezdhetném úgy is, hogy „az utóbbi időben”… De nem volna igaz, ugyanis sokakból már régen kiveszett a becsület és a hitelesség. Szertenézve a világban számtalan esetben hitelességvesztést, becstelenséget tapasztalunk. Legyen szó politikusról, a médiában dolgozóról, bolti eladóról, taxisról vagy állami alkalmazottról…
A brit Shirley Chaplin kórházi ápolónőt évekkel ezelőtt arra kérték a munkahelyén, ne viseljen keresztet a nyakában, mert ha egy beteg megragadja a nyakláncot, az megsértheti őt vagy akár a lánc viselőjét.
Bevallom, eddig eszembe sem jutott, milyen veszélyes is lehet egy nyakláncon függő kereszt. Shirley Chaplin asszony is harminc éven át tette ki „felelőtlenül” a betegeket ennek a veszélynek. Eddig csupán arra gondoltam, milyen erős „kapaszkodó” lehet egy súlyos beteg számára Krisztus keresztje.
Gyurta Dániel norvégiai gesztusa
Gyurta Dániel olimpiai bajnokunknak január 12-én percekig szólt a taps Norvégiában. A sportoló ezúttal nem a medencében és nem úszásból nyújtott kimagasló teljesítményt, hanem a hamari olimpiai amfiteátrumban barátságból, emberségből vizsgázott jelesre. Azon az estén emlékérmet adott át a tavaly április 30-án elhunyt egykori úszótárs, Alexander Dale Oen családjának. A megható eseményen a magyar klasszis Alexander testvérének, Robinnak nyújtotta át az egyedi készítésű érmet.
Az újevangelizáció útjai
Az egyik legszörnyűbb tapasztalat, amit az ember szülőként átélhet, ha elveszett a gyerek. Futkosok a tömegben, kiabálom a nevét, kérdezősködöm. Hiszen az előbb még itt volt, fogta a kezem. Agyamban a legszörnyűbb képek cikáznak, pusztulás és ezer veszély, amelyek egy gonosz világban leselkednek rá, védtelenre, ha nem vagyok vele… Leírhatatlan szorítás a torokban, a gyomorban: fáj a kétségbeesés. Aztán az esetek többségében, hála Istennek, jön a megkönnyebbülés. Egy pillanat alatt minden megváltozik. Megkerült, nincs baja! Sír talán, de itt van, csókjainkkal borítjuk, minden rendben van már, együtt vagyunk.
Bölcskei Gusztáv református püspök a keresztény felekezetek párbeszédéről
– Püspök úr, hol tart ma az ökumenikus együttműködés reformátusok és katolikusok között?
– Éppen az őszi zsinatunk ülésén emlékeztünk meg az ötven évvel ezelőtt megnyílt II. vatikáni zsinatról, amely nem egyszerűen a katolikus egyház belügye volt. Sok protestáns megfigyelő vett részt a munkájában, s a kor legjelentősebb protestáns teológusaiként szinte pontról pontra követték és értékelték a zsinati határozatokat. A II. vatikánum olyan határkő volt az ökumenikus mozgalom melletti elkötelezettségben, amely után már nem lehet úgy tenni, mintha nem történt volna meg. Az ökumené történetében voltak intenzív korszakok, amikor a teológiai párbeszéd volt hangsúlyos, gondolok itt azokra a tanulmányokra, amelyek a keresztség, az Eucharisztia és az egyházi tisztség kérdéséről születtek. Kiemelkedik közülük a megigazulástanról szóló 1999-es augsburgi megegyezés a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán között.
Sok kérdésben sikerült meghaladni a régi ellentéteket, ugyanakkor azt is megmutatta ez az időszak, hogy vannak bizonyos határpontok, amikor azt mondják a felek a dialógusban, hogy ezen az úton most nem tudunk közösen továbbmenni.
A Szalézi-ösztöndíj idei kitüntetettje: Bucsy Levente
Szakmai célom a releváns és közéleti szempontból fontos hírek, információk becsatornázása a hazai híráramba, minél markánsabban felhívva a figyelmet az egyház tanításának társadalmi érvényességére – természetesen fiatalos és fogyasztható formában, felületeken – vallja Bucsy Levente. Idén őt jelölte a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjra a katolikus püspöki konferencia. A Magyar Nemzet Online (MNO) szerkesztő-újságírójával a kitüntetés átvétele előtt beszélgettünk.
– 2007-ben csatlakoztam az MNO csapatához, ahová szerkesztőnek vettek fel. Újságírók híján hírügynökségi forrásokból működtünk akkoriban, és egyéb médiatartalmakat szemléztünk, ezenkívül néhányan a szabadidőnket ráfordítva láttuk el önálló írásokkal az oldalt. Csak a tavalyelőtti profilváltáskor nyílt lehetősége a lapnak, hogy újságírókkal bővítse a gárdát, akik segítenek gazdagabb tartalommal is megtölteni a rendelkezésre álló felületet. Az a gyakorlat alakult ki nálunk, hogy aki jó témákat hozott és színvonalasabban írt, hozzá közel álló tartalmakban kezdhetett dolgozni. Én például felkaroltam az egyház- és vallásügyet, ami addig gazdátlan volt, vittem a sportot, beszálltam a belpolitikába is… Most egy kicsit megint több lett a szerkesztői feladatom. Az online-ban napi három-négy írás jelenik meg az oldalon a nyomtatott Magyar Nemzetből, és van laparchívumunk is. Ezenkívül saját tartalmakat, szerkesztett anyagokat töltünk fel, blogokkal, facebookos jelenléttel; szoros összefogásban a Lánchíd Rádióval és a Hír TV-vel.
Kiállítás a főiskola folyosóján. A környezeti nevelés játékkal és verssel már az óvodában megkezdődik, emlékeztet a fölirat, és ott sorakoznak a hallgatók által készített, ízlésről és sok-sok leleményről tanúskodó játékok.
„A fenntarthatóság érdekében szem előtt kell tartani a játékok anyagát is. Ehhez kapcsolódva olyan játékokat alkottak a főiskola hallgatói, melyek természetes vagy újrahasznosított anyagokból készültek. Mind motiváló, közös játékra csalogató.”
Az örök gyermekségnek engedve kedvem támad kipróbálni közülük néhányat.
A tatabányai Szent Margit katolikus iskola két évtizede
Az 1993–1994-es tanévben Tatabányán – egy volt állami iskola épületében – megnyitotta kapuit egy szellemiségében új színfoltot jelentő intézmény, az Árpád-házi Szent Margit Katolikus Általános Iskola. Január 18-án Spányi Antal megyés püspökkel együtt ünnepi szentmisén adtak hálát az azóta eltelt két évtizedért, s Isten áldását kérték az iskola további működésére. A jubileum alkalmából az intézmény jeles események egész sorával várja az érdeklődőket.