Közelkép

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Most induló sorozatunk nem „erkölcscsőszök” számára készült, hanem mindazoknak, aki szeretnének tisztán látni az etika alapvető kérdéseiben. Ebben Papp Miklós, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola etika tanszékének docense lesz segítségünkre.

Az „ethosz” görögül eredetileg a legelők, aztán a lakóházak, majd a polisz szokásait jelentette. Felismerték, hogy a sok változó mögött kikristályosodnak tartós szokások, melyek irányt adnak a viselkedésnek. Ethoszra nevelni ebben az értelemben azt jelenti: bevezetni a gyermeket a család, a polisz nagyobb közösségébe, erkölcsi rendjébe. A görög gondolkodástól a legtávolabb állt leendő kis zsarnokok, gátlástalan polgárok nevelése, vagy a gyermek kiszolgáltatása akár a saját kedvének, önkényének. Az ethoszra nevelés egy olyan rendbe akarta bevezetni a fiatalt, amely kiállta az idő, az önkények, a háborúk viharait, s megfelelt az ember lényegének.

Egyházi részvétel a rendőrségi lelkigondozásban?

Szabó Csaba főhadnagy az általa képviselt ügyet nagy lelkesedéssel és meggyőzőerővel képviselő rendőrtiszt. Szeretné elérni, hogy az év végére elkészülő doktori dolgozatában felvázolt koncepció valóra váljon, és országos rendészeti lelkipásztori szolgálat kezdje meg működését, akár önállóan, akár a katonai ordinariátus berkein belül. „Fontos ugyanis a rendőrségi állomány erkölcsi és lelki megerősítése” – hangsúlyozza újra meg újra.

– Mi terelte a figyelmét a kutatási témájára, és miért fontos, izgalmas ez a kérdés az Ön számára? Mennyiben segíti a munkáját, hogy Ön is rendőr, és emiatt belülről látja a szervezetet?

– A doktori dolgozati témám kiválasztásakor fontos szempont volt számomra, hogy a munkámnak gyakorlati haszna is legyen. Erre szinte predesztináltak a tanulmányaim: szociális munka és szociál-pedagógiai diplomával rendelkezem, és a szupervízió témaköréből írtam a diplomamunkámat. Tizennégy éve vagyok rendőr, és az első nyolc évben közterületen dolgoztam. Saját tapasztalatból tudom, mennyire fontos, hogy a rendőröknek legyen kihez fordulniuk a lelki problémáikkal. A pszichológiai szolgálatunk nem képes maradéktalanul eleget tenni ennek a feladatnak, mivel csak a megyei kapitányságokon dolgoznak pszichológusok. És van ez ügyben egy másik gond is. Sok kolléga tartózkodik attól, hogy rendőrségi pszichológus segítségét kérje, mert attól tart, hogy akkor „problémásnak” fogják tartani, és esetleg kétely merülhet fel azzal kapcsolatban, képes-e megfelelően ellátni a munkáját. Kétévente ugyan mindenkinek kötelező részt vennie pszichológiai alkalmassági vizsgálatokon, de azok nem minden esetben kínálnak alkalmat a nehézségek, a munka során átélt traumák kibeszélésére, feldolgozására. Így a rendőrségi munkatársak legtöbbször egyedül maradnak a gondjaikkal, mert sokan nem szívesen viszik haza a munkahelyi stresszt, a párjukat, a családot nem akarják terhelni ilyesmivel. A főnöküket, akivel általában egészen más jellegű a kapcsolatuk, szintén a legritkább esetben keresik meg bizalmas gondokkal, még akkor sem, ha azok szorosan összefüggenek a munkájukkal, és könnyen ki is hathatnak arra. Nagyon fontos, hogy ezzel a hiányossággal kezdeni tudjunk valamit. A rendőr akkor is rendőr marad, ha átöltözik; a pihenőidejében is előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor szükség van a beavatkozására. Rengeteg alkalommal találkozik az állampolgárokkal, akik minden rossz hangulatú esetet követően az egész rendőrségre nézve vonnak le negatív következtetéseket: minden rendőrt durvának, őket vegzálónak fognak elkönyvelni akkor is, ha csak egyetlen ilyen élményük volt. Szerintem ezért is elengedhetetlen, hogy rátaláljunk a kollégák lelki-erkölcsi támogatásának-megerősítésének új módjaira. Végső soron az egész társadalomra kihat, növeli a lakosság biztonságérzetét, ha a magyar rendőrök jó kedélyűek, segítőkészek, udvariasak.

Interjú a jezsuiták általános rendfőnökével

Szíriáról A jezsuita generális „hatalommal való visszaéléssel” vádolta meg az Egyesült Államokat és Franciaországot, amiért katonai akciót terveznek indítani Szíria ellen, és kijelentette: a jezsuiták teljes mértékben támogatják Ferenc pápa felhívását a békéért tartott ima- és böjtnapra. P. Adolfo Nicolás azt mondta: bár általában nem kommentál nemzetközi vagy politikai eseményeket, jelen körülmények között nem maradhat néma.

– A szentatya hangsúlyosan felszólalt Szíria békéje érdekében, melyet most újabb támadás fenyeget, ezúttal az Egyesült Államok és Franciaország részéről. Mit gondol ezzel kapcsolatban?

– Rendszerint nem szoktam hozzászólni a nemzetközi vagy a politikai helyzetet érintő eseményekhez. Most azonban olyan humanitárius helyzet állt elő, amely túllép minden határon, ezért nem hallgathatok. Be kell vallanom: nem értem, ki adott jogot az Egyesült Államoknak vagy Franciaországnak arra, hogy olyan módon lépjen fel egy másik országgal szemben, amely minden bizonnyal csak növelni fogja ezen ország polgárainak szenvedését, holott már amúgy is mérhetetlenül sokat szenvedtek. Az erőszak, illetve az a fajta erőszakos beavatkozás, mint amilyenre most készülnek, mindig csak végső eszköz lehet, és csakis úgy alkalmazható, hogy kizárólag a vétkeseket érintse. Nyilvánvaló, hogy egy ország esetében ezt lehetetlen ellenőrzés alatt tartani, ezért egy ilyen akció számomra teljesen igazolhatatlannak tűnik. Mi, jezsuiták, száz százalékig támogatjuk a szentatyát, és teljes szívünkből kívánjuk, hogy ne kerülhessen sor a Szíriát fenyegető támadásra.

Amikor nem akar véget érni. Izzik a kifeszült nyár még szeptemberben is. Megmenekülni, megmenekülni. A tó vize néhány lépés, végre elnyeli és megmenti. Akkor vette észre. Éppen csak hátrafordult, mert zajt hallott. A ház árnyékában a fiúk felé tartott a férfi, meghízott, megereszkedett, még utcai öltözetet viselt, most érkezett. Mióta nem látták? Talán érettségi óta. Azt mondták, távol él, azért nem jön el közéjük. Minden évben, szeptember első hetében három napot együtt töltöttek.

A februári katolikus bál tombolafelajánlásai tették lehetővé, hogy tizenkilenc kárpátaljai diák és három kísérőjük egy hetet tölthessenek el a Balaton partján, a Szent Kilit római katolikus plébánia vendégeiként. A Gyertyánligeten és Nagybocskón élő fiúk és lányok nevelőikkel együtt csodálatos napokat kaptak ajándékba azoknak a Kilitiben és Siófokon élő embereknek a jóvoltából, akik segítették a szervezésben Gárdonyi Máté atyát, Takács Attila tanárt, és Danilás Lászlót.

Pályázat

A Piarista Rend Magyar Tartománya európai uniós pályázaton nyert forrásból háromcsoportos óvodát kíván indítani Kecskeméten a jövő év szeptemberétől. A rend célja egy komplex oktatási és gyermeknevelési folyamat kialakítása a városban.

Az óvoda a Czollner tér 3–5. szám alatti ingatlanon az erre a célra kijelölt épület átalakításával és kibővítésével jön létre. A beruházás mértéke 210,5 millió forint, amelyhez közel kétszázmillió forintos támogatást vesz igénybe az intézmény. Az építkezés a napokban indult el. A projektvezető tervezője Mészáros Erzsébet, a generálkivitelezést közbeszerzési eljárás keretében a CONFECTOR Mérnök Iroda Kft. nyerte meg.

Az angol romantikus költő, John Keats kérdése: „Oh, tűnt zene: zengtél? vagy álmodom?” – csupán rá vonatkozik? A csalogányt hallja a költő az éjszakában, miközben átzenésülnek emlékei, álmai, melyek sohasem valósultak meg: huszonhat évesen római sírba tért. Ránk maradtak zene-sugallta megérzései. Amint muzsikája két évszak után: „Hol a tavasz nótái? van neked is zenéd…” (ősz). Idősíkoké ez, mindenkié, „míg esti felleg sző be halk napot.”

Az esti fellegek felettem tanyáznak, majd csillag somfordál, s végül fenti szántót szabdaló meteor húz csíkot nehéz ekékkel. Elgondolom, akik ebben az órában hallgatják Berlioz Faust elkárhozását, a drámai legendát, a gyönyörködésen túl fölismerik a túlvilági partitúra kézbesítőjét. Kora ifjúságomban hallottam először ezt a zenét.

„Ma­mi, kell iz­gul­ni az év­nyi­tó­tól?” Idén el­sős kis­lá­nyom kér­dez­te ezt a múlt hé­ten az édes­any­já­tól. A kér­dés­re ugyan gyors és meg­nyug­ta­tó vá­laszt ka­pott, de ha őszin­ték aka­runk len­ni, ak­kor be­vall­juk, hogy a gyer­me­kek és a ta­ná­rok mel­lett mi, szü­lők iz­gu­lunk csak iga­zán így tan­év­kez­det ide­jén. De iz­gul­nak az új tan­év ele­jén ott is, ahol most lett ka­to­li­kus az is­ko­la, vagy ép­pen új ve­ze­tőt ka­pott az in­téz­mény. A lel­ki­is­me­re­tes szü­lők min­den­eset­re már nyá­ron meg­vá­sá­rol­tak min­dent, ami­re gyer­me­ke­ik­nek szük­sé­gük lesz, de ta­lán a leg­fon­to­sabb iz­gul­ni­va­lónk, hogy év köz­ben mű­köd­jön min­den.