„Sok rendőr eltemeti a gondjait”

Melyek a rendőrök legnagyobb nehézségei lelki téren, és mely problémáik feldolgozásával boldogulnak a legnehezebben?

– A problémák egyik típusa a munkavégzés során felhalmozódó feszültségekből adódik, hiszen a „terepen” sok kényes, veszélyes és megrendítő helyzet fordulhat elő. A másik problématípus eredete az, hogy a rendőrség utasításokra és szabályok pontos betartására épülő szervezet, amelyben sokszor csaknem elvész az ember, hiszen itt csak az számít, hogy a kollégák minden utasítást megfelelően végrehajtsanak, és a szabályzat, valamint a jogszabályok előírásait betartsák. Sok rendőr, hogy megfelelhessen az elvárásoknak, inkább eltemeti a gondjait, és lassanként felőrlődik a rengeteg megoldatlanság, feszültség hatására. Jelzi a bajt, hogy nálunk az országos átlagnál jóval magasabb a válások száma.

Melyek a legfontosabb felismerések, amelyekre eddigi kutatásai során jutott?

– Kétéves kutatási programomnak már a vége felé járok; rengeteget publikáltam a témáról itthoni és külföldi szakfolyóiratokban. Felmérést végeztem a magyar rendőri állomány körében, körülbelül ezer kérdőívet értékeltem ki. Öt kérdést tettem fel. Az első az volt, hogy vallásos-e, tartozik- e valamelyik egyházhoz a válaszadó. Nagy meglepetésemre hetvenszázalékos volt az igenek aránya. Aztán arra kérdeztem rá, hogy ha rendészeti lelkipásztori szolgálat alakulna, igénybe vennék-e a segítségét. Erre negyvenöt százalék válaszolt igennel, amit – egy ma még csak tervek szintjén létező szervezetről lévén szó – nagyon jónak tartok. A harmadik kérdés azt tudakolta, hogy volna-e igény az őrszobákon imaszobák vagy kápolnák kialakítására. Ezt negyvennyolc százaléknyian szeretnék. – Örülne-e annak, ha rendszeresen ökumenikus istentiszteleten vehetne részt a rendőrségen? – kérdeztem aztán. A válaszadók negyven százaléka szívesen venné ezt a lehetőséget. Az ötödik kérdés pedig ez volt: Fontosnak érzi-e a rendszeres lelki támogatást a rendőrségnél? Erre megint nagyon magas arányban érkeztek az igenek: a kérdőív kitöltőinek hetven százaléka érzi úgy, hogy komoly szükség volna ilyen támogatásra.

Ma már azon dolgozunk a témavezetőimmel, hogy kialakítsuk a lelkipásztori szolgálat alternatív koncepcióit. Kérdés például, hogy mindenképpen papoknak kell-e részt venniük ebben a munkában – ami katolikus vonalon a paphiány miatt nem tűnik járható útnak –, vagy állandó diakónusok és teológiai végzettségű civilek működtethetnék-e a szolgálatot.


Milyen külföldi minták állnak rendelkezésre? Melyeket tartja ezek közül a leginkább követendőnek?

– Egyik sem tökéletes, mert a rendőrségi általában a katonai lelkipásztori szolgálat alá tagozódik be, ami hiba. A katonák ugyanis laktanyákban, egy tömbben élnek és dolgoznak, míg a rendőrök sokkal szétszórtabban, mindenfelé az országban. De azért azt fontosnak tartom megemlíteni, hogy ha az elsődlegesen tervezett rendészeti lelkipásztori szolgálat nem állhat fel, akkor a katonai ordinariátusba betagozódva is lehetséges a rendőrök lelkipásztori ellátása. Ezt azonban a szervezeten belül elkülönülve kell működtetni, figyelembe véve a rendőrök katonákhoz képest sajátos lelkipásztori igényeit.

Kiválóan működik a francia, a portugál és a horvát szolgálat, de a legsikeresebb az olasz. Ez azzal is összefügg, hogy Olaszországban hagyományosan erősek a vallási kötelékek és különösen a katolikus egyház jelenléte. Május utolsó napjaiban minden évben nemzetközi katonai zarándoklatot szerveznek Lourdes-ba. Mi, rendőrök eddig nem vettünk részt ezen, pedig kiderült, hogy sok kollégának lenne igénye rá.

Hogyan lett Önből doktorandusz, kutató, vagyis elméleti ember létére egy ilyen, sok szervezéssel, gyakorlati teendővel járó feladat felelőse? Milyen lépések vezethetnek el a szolgálat megindításához, és mikorra várható ez?

– „Összekötő rendőrtisztnek” tekintem magam a katolikus egyház és az állami, kormányzati oldal között. A dolgozatomnak csak az első fele elméleti, és az is a második részt alapozza meg, amelyben bemutatom, hogy milyen alternatív megoldásai lehetségesek a szolgálat elindításának. Valamennyi apró részletre, a pszichológiai vetületre, a költségekre, az emberigényre, a megvalósítás minden lépésére kitérek, mert olyan anyagot akarok letenni az asztalra, amelyre mint „forgatókönyvre” támaszkodva könnyedén valóra váltható a terv. Azon dolgozom, hogy erre a közeli években sor kerülhessen.

Doktori munkám „alternatív segítő módszer bevezetésének módszertanát hozza létre a rendőrség állományának számára. Ez a segítő módszertani forma a pszichológia tudományágával párhuzamosan a lelkipásztori ellátás lelki és erkölcsi problémamegoldó előnyeit nyújtja” – nyilatkozta. Hogyan viszonyulna az új szolgálat a rendőrségi pszichológusok munkájához? Mit jelent az alternativitás? Hogyan tisztáznák a hatásköröket?

– A rendőrnek jelentkezők már a felvételükkor találkoznak pszichológusokkal. Úgy vélem, jó lenne, ha a lelkipásztori szolgálat munkatársai is jelen lennének a felvételi eljárás során. Minden pszichológus szakértő, akivel eddig beszélgettem a témáról, üdvözölte a tervet, mert megérezte az alternativitását: hogy nem „vizsgálatok”, hanem segítőbeszélgetések, a lelki megnyugvás lehetőségét kínálja az érintettek számára. Valószínűleg jól együtt is működhetne, kiegészíthetné egymást a két szolgálat. Például ha egy hozzájuk forduló gondját inkább a másik csapat hatáskörébe tartozónak tartják, az illetőt odairányíthatják majd. Fontos tényező, hogy a lelkipásztori szolgálat munkatársai is rendőrök, a szervezetbe betagozódó, rendfokozattal rendelkező személyek lennének, ami bizalmat fog ébreszteni az állomány tagjaiban.

A közvéleményben az a kép él a rendőrökről, hogy kemények, nem lelkizősek, férfiasak (még akkor is, ha nők). Hogyan tekintenek magukra, és melyek a legfontosabb intézményi elvárások velük kapcsolatban? Milyen ideálképnek akarnak leginkább megfelelni?

– Igen, a rendőrök jó része igyekszik megfelelni az elvárásoknak ilyen értelemben is, a feljebbvalói és a társadalom elvárásainak egyaránt, vagyis erősnek, határozottnak akar mutatkozni. De ettől még bennük is lehet bizonytalanság, félhetnek, és tele lehetnek gondokkal. Köztünk is vannak erősebbek és gyengébbek, érzékenyebbek és strapabíróbbak. Eljött az idő, hogy jobban odafigyeljünk erre. És feltétlenül változtatni kellene azon a képen, mely szerint a rendőrök gyakran agresszívek, udvariatlanok. Új karaktert, arculatot kell adni a rendőrségnek, amely a rendőrt segítőszerepben mutatja be.

Ön elsősorban a katolikus egyház részvételét hangsúlyozza ebben a szolgálatban. A többi egyházat hogyan vonják be a hálózat kialakításába?

– Jómagam római katolikus vagyok, ezért csak ez ügyben érzem magam kompetensnek, erre a területre látok rá jól. De a szolgálat nyitott lesz, a többi egyház és felekezet aktivitására is számít. És az is fontos céljai között szerepel, hogy az egyházhoz nem tartozó, nem vallásos rendőröknek is segítő kezet nyújtson.

Fotó: Cser István