Közelkép

Nézzünk be ide! – szólt hátra fivérem, s máris a bejárathoz kanyarodott kerékpárjával. Én is fékeztem, s éles ívet vettem. Pedig olyan jól gurultam, végre lefelé a Dunához, a falutól egészen a folyópartig ereszkedik az út. Olyan volt, mintha keringőt táncoltam volna. Utáltam a hegyi kapaszkodókat, de fivérem ragaszkodott hozzá. Elvégre ő kerékpáros. Én meg csak bicikliztem. Utálom a kényeskedő szavakat. Mint amilyen a kerékpár. Gyerekkoromban én biciklizni tanultam, nagy férfijárgányon, mert csak az volt; átvetettem lábam a váz alatt, s oldalt kihajolva tekertem. Még nem értem föl az ülést.

Bizonytalankodtunk, hová támasszuk a bicikliket. Talán nem illendő bevinni a temetőbe. Ha kint hagyjuk, akkor meg ellophatják. Mégis így döntöttünk. Odaláncoltuk őket a kerítéshez. Ha így is elviszik, nincs mit tenni.

Nem tudtam, ilyen szép napon miért megyünk temetőbe. Valaha itt éltünk. Nem a temetőben, hanem a faluban. Bár lehet, hogy tévedek, ha a temetőt kihagyom a faluból.

Magyarország hősi harca
1956-os forradalmunk a bécsi lapok tükrében

Szomorú tény, hogy az idő múlásával egyre kevesebben emlékezhetnek 1956. október 23-án kezdődött forradalmunkra és szabadságharcunkra, s – ami még szomorúbb – egyre kevesebben tanulnak nagyszerű történetéről és történetéből. Sokan egyenesen tragikus eseménynek vélik, és akadnak, akik azzal az okoskodással próbálják megfosztani hősi szépségétől, hogy furfangos szovjet provokáció eredményeként állítják be. Pedig a valóban tragikus november 4-e ellenére az 1956-os Magyarország győzni tudott a szovjet kommunista elnyomás ellen. Világtörténelmet írtunk akkoriban.

Teremtésvédelem

„Nincs újabb harminchat évünk, hogy az előttünk álló kihívásokra választ találjunk. Ismerjük a problémákat, az okokat és a rendelkezésünkre álló technológiákat is. Egyetlen dolgunk van: hogy közösen munkához lássunk.” Ezek a szavak a Budapesti Víz Világtalálkozón hangzottak el Áder János köztársasági elnök beszédében, aki arra utalt, hogy a vízzel kapcsolatos problémákról elsőként harminchat évvel ezelőtt, 1977-ben rendeztek ENSZ-konferenciát Mar del Platában. A mostani találkozó jelentőségét mutatja az iránta megnyilvánuló rendkívüli nemzetközi érdeklődés is. Több mint száz országból ezerháromszázan vettek részt a konferencián.

A hit útja

Megtérésem után, amikor úgy látszott, hogy minden kérdés egy csapásra megoldódik az életemben, sőt tanúságtételünk nyomán küszöbön áll az egész ország megtérése is, egy idősebb lelkész ezt mondta nekem: „Figyelj, Zoli, nem rövid távon versenyzünk, hanem hosszútávfutásban!”

Értettem is, nem is, amit akkor mondott, de most, közel huszonöt év távlatából sokkal világosabb előttem a kép. Megtérésemkor egyetemista voltam, majd következtek a munkába állás kihívásai. Hamarosan megnősültem, és sorban jöttek a gyerekek. Hét év négy hónap alatt született meg öt gyermekünk – minden tisztelet az édesanyáknak, különösen feleségemnek, Panninak –, miközben ötször költöztünk, hiszen a növekvő családnak egyre nagyobb helyre volt szüksége. Ez idő alatt rendkívül erősen megtapasztaltuk Isten gondoskodó jelenlétét. A szolgálat lassan a főállásommá vált egy missziós alapítvány jóvoltából, és világosan látszott, hogy ha én törődöm az Isten házával, ő is törődik az enyémmel.

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Az erkölcsi beszéd fő jellegzetessége, hogy más tudományok beszédéhez képest nem egyszerűen információt kíván közölni, hanem meghívó akar lenni. Az erkölcstan nem csupán ténytudomány, hanem az életvezetés tudománya. A ténytudományok azt kutatják, hogy mi van: azaz ki az ember, milyen a világ, mi az ösztön, milyen a történelmiség, mi a logika, mi az idegrendszer, mi az alapjog és így tovább. A tények segítenek tisztábban látni, s a gyakorlati ész ennek fényében tudja megállapítani, hogy mit kell tenni, miként kell cselekedni.

Október 24-én valamennyi bécsi lap nagybetűs szalagcíme a budapesti forradalom híréről szólt. Véres felkelésről és forradalomról számolnak be ezek a híradások. A diáktüntetők és a hozzájuk csatlakozók becsült számát és jelszavait is közlik az újságok – „Ruszkik haza! Ves szen Gerő!” –, s arról is tájékoztatnak, hogy az első tüntető a Magyar Rádió épületénél esett el.

„Politikai megfigyelők nézetei szerint a magyar kormány kezéből kicsúszott az ellenőrzés, és a kommunista pártvezetés két csoportra szakadt: az egyik szerint Nagy Imrét haladéktalanul meg kell tenni miniszterelnöknek. A másik (főleg sztálinista) csoport szerint pedig az »ellenforradalmat« – ha kell, szovjet csapatok segítségével is – le kell verni.” A Bild Telegraf különkiadásban számolt be a budapesti eseményekről. Szűkszavú Reuter-, AP-, AFP-jelentéseket közölt a Neues Österreich, de ebben a lapban már ekkor feltűnt Győr neve, ahol ezer tüntető követelte „Mindszenty visszahelyezését hivatalába” és a szovjet csapatok kivonását. A Neuer Kurier pedig Gerő Ernő „sakkhúzásáról” számolt be, aki 24-ére virradóra menesztette hivatalából Hegedüs András miniszterelnököt, és helyére Nagy Imrét nevezte ki.

Beszélgetés Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsekkel korunk szellemi-lelki válságáról

Huszonhárom esztendő telt el az úgynevezett rendszerváltozás óta. Érsek úr hogyan látja: milyen ideológiák, világnézetek határozzák meg Magyarország és tágabb értelemben Európa jelenét? Azét az Európáét, amelyhez az Európai Unió révén hazánk is tartozik. – Miután megszűnt a kommunista időkben fölállított vasfüggöny, az információk szabadon áramolhatnak, s egész Európát elárasztotta a posztmodern szemlélet. Ennek lényegét azonban azok az irodalomárok sem tudják pontosan meghatározni, akik ennek szellemében alkotnak vagy értekezéseket írnak róla. Valakitől a következő magyarázatot hallottam: miután kimúltak a nagy ideológiák – ezen a jobb- és baloldali politikai rendszereket értik –, egyre inkább tért hódít az ideológia nélküli ideológia. S ez lenne a posztmodern.

Ilyen helyzetben mi marad az embernek? A bizonytalanság, amikor már nem képes hinni, sőt divat nem hinni semmiben; eluralkodik a kételkedés, ami végletes relativizmushoz vezethet. Leszek Kolakowski, a lengyel konvertita filozófus mondja: a mai ember kételkedésében odáig megy, hogy szinte már abban is kételkedik, hogy egyáltalán kételkedik.

Ezen szellemi vonulat mellett a gazdasági életet a globalizáció határozza meg. A nagytőkének, ennek a meghatározhatatlan – láthatatlan és behatárolhatatlan – erőnek az uralma. Csak működésének következményeivel szembesülünk: fölfalja a kisvállalatokat, a kis cégeket, s a teljes személytelenség jellemzi. Egyetlen szempontja a gazdasági haszon, s ha profitérdeke azt diktálja, azonnal továbbáll.

Az emberek mindennapi, személyes világában pedig sok esetben a fiziológiai örömök kizárólagos keresése válik meghatározóvá. Látjuk ezt a hirdetésekben, reklámokban: edd meg, kend magadra, vedd föl – s akkor boldog leszel.

Amikor közlekedési balesetekről hallunk, elsőként mindig a vétlen áldozatokkal és a gyászoló hozzátartozókkal érzünk együtt. Arra ritkábban gondolunk, hogy vajon mit élhet át, min mehet keresztül a karambol okozója, aki bizonyos értelemben maga is áldozat. Az ő élete, sőt hozzátartozóinak élete sem lesz már soha többé ugyanolyan, mint amilyen a baleset előtt volt.

A lelkiismeret-furdalás, a „mi lett volna, ha” idegtépő kérdése nem egy baleset okozójának életét tette már tönkre. Van, aki az italhoz menekül, van, akit élete végéig rémálmok gyötörnek, s van, aki nem tud tovább együtt élni az önváddal.