Közelkép

Könyvespolcra

Az egyház legkisebb sejtjének, a család közösségének megerősítését szolgálja az a füzetsorozat, amely a Magyar Katolikus Családegyesület gondozásában jelenik meg Családi ünnepeink címmel. A pünkösdről szóló előző füzet után most az advent megéléséhez kapnak segédanyagot a katolikus családok.

„A keresztény család fontos feladata, hogy részt vegyen az egyház életében és küldetésében. Ez teszi a családot »miniatűr egyházzá«, családegyházzá, így válik a család az egyház misztériumának eleven képévé” – írja Bíró László családreferens püspök, a családegyesület elnöke az első részt ismertető levelében. A főpásztor által felvázolt eszményi kép megvalósulását a kiadványok kifejezetten életközeli tartalmukkal igyekeznek elősegíteni.

A magunk és mások halandóságához való viszony kérdőjelei

Advent kezdetén, az év vége felé haladva egy kicsit mindig jobban értjük, mit jelent a végességünk, és fogékonyabbá válunk a csendre, mint máskor vagyunk. Ahogyan a halálról való beszédnek, úgy a róla való hallgatásnak és elhallgatásának is megvannak a maga hagyományai. Nem igaz, hogy ne lehetne akár az egyik, akár a másik mellett súlyos és igaz érveket felhozni. E kérdésben is gyakran vagyunk divatok áldozatai, és hisszük időnként azt, hogy rátaláltunk „a” megoldásra. Az utóbbi években egyre inkább afelé mozdul el a közgondolkodás, hogy beszélni kell róla. Míg korábban egy egész társadalom dolgozott a szőnyeg alá söprésén, most az ellenkezője az üdvösnek, sőt majdnem kötelezőnek tekintett cselekvés. Hosszú évtizedekre visszatekintő gyakorlat, hogy tanácstalanságunk, védtelenségünk ellenszereként „nem nézünk oda”: sem az, aki megtudja, hogy halálos beteg, sem a rokonság, az ismerősök.

 – Ha nem tudjuk, mi a halál, miért félünk tőle? – kérdezi Feldmár András a nemzeti sírkertben álló Kegyeleti Múzeumban november 8-án tartott előadásának elején. – Az ókori görögök úgy gondolták, hogy az ember legfontosabb feladata jó halált halni, életével erre a jó halálra felkészülni. Lehet, hogy nem is önmagában a haláltól, hanem a rossz haláltól félünk? De mit jelent közelebbről az, hogy rossz halál? Ha Jézusra tekintünk – mutat Feldmár a falon függő feszületre –, eszünkbe jut, hogy mintha még ő is megingott volna egy pillanatra a hitében, amikor haldoklása közben úgy érezte, Atyja elhagyta.

Gyalogosan Marburgból Sárospatakra

Marburgból, Árpád-házi Szent Erzsébet sírjától augusztus 13-án indult az a zarándok, aki gyalog tette meg a közel ezernyolcszáz kilométeres utat Sárospatakig, azzal a céllal, hogy Erzsébet ünnepére a szent születési helyére érkezzen.

Sárospatakon a Szent Erzsébet Ház dolgozói, a város polgármestere és a Magyarok Világszövetségének sátoraljaújhelyi elnöke fogadta Bánkus Erzsébetet, aki ezzel a Szent Erzsébet Európai Zarándokút első zarándoka lett.

Bánkus Erzsébet Ózdon született, görögkatolikusnak keresztelték, elsőáldozó is volt, de hitetlen és vallástalan lett. Németországba költözött, többször házasodott, gyermeke született, s nagybeteg is volt. Egy évekig a lelkében forgatott sugallat hatására indult útnak.

Napvilágra kerülnek a Szent Mihály-templom freskói

Szeretem a barokk művészetet. Sokan idegenkednek tőle, különösen nálunk, ahol műemlékeink java része – történelmi sors-nyomorúságunk miatt – csak a barokk korig nyúlik vissza. A barokk képi gazdagsága, nyüzsgő mozgalmassága, mégis tisztán feltörő szellemi-eszmei vonala befogad, átölel – ezzel a gondolattal és érzéssel léptem be a budapesti Szent Mihály-templomba. A Váci utcai istenházát sokan az angolkisasszonyok templomaként ismerik, s mint minden régi épületnek, ennek is eleven a legendatörténete. Tűzvész és árvíz – 1838-ban mellmagasságig állt benne a Duna –, majd később itt töltötte kiutasítása előtt az utolsó napokat Angelo Rotta szentszéki nuncius 1945 tavaszán, s állítólag Nyugatra vándorlása előtt a Szent Korona is megfordult itt. De most a barokk világát keressük a templomhajó boltívének magasában.

A pesti Belváros hét barokk temploma közé tartozik a Szent Mihály nevét viselő. Másfél évtizede a templomigazgatóság részben önerőből, részben pályázati támogatások segítségével látott hozzá a templom műemléki értékeinek megőrzéséhez és helyreállításához. (Legutóbb a Jézus születését ábrázoló mennyezeti freskó restaurálásáról közöltünk riportot tavaly karácsonyi lapszámunkban – a szerk.).

Az utcai bejárat felől a hajó harmadát még egyszínű, valaha fehér, mára szürke festés borítja. A díszítőfestő, aranyozó mesterséget folytató Papp testvéreket bízták meg az 1960-as esztendőkben az akkor már felújításra, restaurálásra szoruló belső tér egyszínű lefestésére. Hogy miért került sor erre? Megértéséhez ismerni kell azt a kort, s a Papp testvérek e kényszerűségben nyilván úgy látták – mint sokszor másutt is előfordult –, hogy legalább az megmarad, amit a festéssel elfednek.

Egy pakisztáni lány a gondolat szabadságáért

Először 2009-ben hallhattunk róla, amikor tizenkét évesen blogot indított a BBC urdu nyelvű oldalán. Csak iskolába akart járni, ám a tálibok szülőhelyén, a pakisztáni Mingora városában megtiltották a lányok iskoláztatását. Ez ellen emelt szót Malala Yousafzai. Hamarosan elérték a fenyegetések, s 2012-ben tálibok fejbe lőtték, miközben az iskolabuszon hazafelé utazott. Túlélte, szép lassan felépült, s folytatja kampányát a pakisztáni lányok oktatásáért, persze most már még nagyobb médiaérdeklődés közepette. Idén ő kapta az Európai Parlament Szaharov-díját, amelyet november 20-án, Strasbourgban vehetett át a gondolat szabadságának védelméért.

Pakisztán Svájca – így nevezik a fővárostól, Iszlámábádtól néhány órányi autóútra fekvő meseszép Swat-völgyet, amely 1997-ben, Malala születésekor még békés volt. Bár az ország északnyugati része kevéssé fejlődött, a völgy az oktatás egyik központja lett. Miangul Gulshahzada Sir Abdul Wadud, az első itteni fejedelem, noha nem volt tanult ember, 1922-ben a fiúknak, néhány évvel később pedig a lányoknak is alapított iskolát. Fia, Wali Miangul Abdul Haq Jahanzeb folytatta apja munkáját, s az odalátogató pakisztáni miniszterelnöknek és feleségének is bemutatta a lányiskolát. Hamarosan újabb intézményeket nyitottak, az általános mellett közép- és főiskolát is. 1952-ben alapították a Jahanzeb Főiskolát, ahova később Malala apja, Ziauddin Yousafzai is járt. Swat lassanként szakembereiről, orvosairól és tanárairól lett híres országszerte. Ahogy Jahanzeb unokája mondja: „Egy swati embert arról ismertek meg, hogy mindig volt toll a zsebében.”

Teremtésvédelem

Németújvár (németül Güssing, horvátul Novigrad) mintegy négyezer fős kisváros Ausztriában. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásának székhelye volt. Az írások szerint a Héder nembeli Wolfer II. Géza király engedélyével 1157-ben kezdett itt favárat és bencés monostort építeni egy régen kialudt vulkáni kúpon, a mai Várhegyen. A monostort ellátta föld- és szőlőbirtokokkal, és a pannonhalmi apát alá rendelte. A síkságból meredeken kiemelkedő sziklafalak és a kráter körül elhelyezkedő fennsík, valamint maga a határvidéki fekvés ideális körülményeket jelentettek ahhoz, hogy egy védekezésre alkalmas erődítmény épülhessen ezen a helyen. A régi favár és a kolostor helyén a nyugati határ védelmére 1180 körül III. Béla király kezdte meg a kővár építését, amelyet Novum Castrumnak hívtak (jelentése: új vár, innen származik a település neve is). Az oklevelek 1198-ban említik először e nevet. Azon kevés várunk közé tartozik, amelyet a tatárok 1241–42-ben nem tudtak elfoglalni. 1524-ben a Batthyányiak tulajdonába került. A török harcokban is fontos stratégiai szerepe volt, és katonai jelentősége egészen a XVIII. századig megmaradt.

Az új evangélizáció útjai

Életemet egy meghívás történetének tekintem. Ezért az én történetem voltaképpen nem is az enyém, hanem azé, aki meghívott engem. Nem általában arra, hogy az igazsághoz igazodva megálljam a helyem az életben. Ennél többről van szó. Egy konkrét életút bejárására hívott meg: egy meghatározott történelmi pillanatban, meghatározott társakkal, konkrét feladatokra. A szabadság bibliai fogalma nem korlátozódik arra, hogy választhatok jó és rossz között. Jó és jó között is választanom kell, méghozzá a legjobb lehetőség felismerésével és elfogadásával. A jó hír az, hogy Isten vezetését keresve ez lehetséges.