Közelkép

Az új evangelizáció útjai

Az első hazai Pál-kurzus, amelyet 1996-ban tartottak Ménfőcsanakon, nem csupán az én életemben nyitott új korszakot, de bizonyos tekintetben a magyarlakta területeken folyó evangelizáció történetében is. Akik onnan hazatértek, majd mindannyian missziós közösségeket hoztak létre, vagy jelentős kezdeményezések szereplőivé váltak. Nem állhatom meg, hogy le ne írjak néhány nevet. A „véletlenül” összeverődött társaságban ott volt Marik József, az Emmánuel közösség akkori magyarországi felelőse, 2007-ben a budapesti városmisszió főszervezője, ma az Esztergom–budapesti főegyházmegye missziós referense. Ott volt Bartha Angéla szociális testvér, az Új Aratás közösség későbbi alapítója. Bereczki Béla Marosvásárhelyről, a Regnum Christi közösség alapítója, az erdélyi misszió egyik fő szervezője. És persze ott voltunk mi is, a későbbi Új Jeruzsálem közösség tagjai. Közülünk csak a szintén erdélyi, sőt büszke székely Csiszér Laci nevét emelem ki. Az elmúlt húsz évben szinte nem volt hét, amikor ne indult volna hosszabb útra, hogy dalaival és szavaival hirdesse Krisztust szerte a Kárpát-medencében. Biztosan ő tartja a magyarlakta területek missziósainak kilométerrekordját…

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Az Ószövetségben a lelkiismeretre nincs külön kifejezés. A „szívvel” azonosítják, amely természetesen nem pusztán érzelmeket jelent (ahogy sokan a szív hangja alatt értenék), hanem az ember közepét, amely élő kapcsolatban áll Istennel. „Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve” (Zsolt 24,4). Ismerjük a lelkiismeret-furdalás képeit is: „Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: »Nagy bűnt követtem el.«” (2Sám 24,10). Ellentétben azokkal az ókori filozófiákkal, melyek a lelkiismeretnek csupán kérlelhetetlenül vádló, bírói szerepet tulajdonítanak, az ószövetségi Jób ismeri a lelkiismeret békéjét is: „Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem” (27,6). Salamon jó lelkiismeretért imádkozik: „Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat” (1Kir 3,9).

Beszélgetés a hetvenéves Márfi Gyula veszprémi érsekkel

Nekünk is hinnünk kell, hogy ma is létezik egy „rejtőzködő Magyar – ország”, sőt egy „rejtőzködő Európa”, amely nem hajt térdet a bálványistenek előtt, s hinnünk kell azt is, hogy az erkölcsileg megrendült Európa romjain ma is felépülhet egy megújult Európa – vallja Márfi Gyula veszprémi érsek. A főpásztor beszélgetésünkben visszapillant szellemi és hitéleti ébredésére, majd betekintést enged azon gondolataiba, amelyekkel most megjelenő könyvében – Az istenkeresés útjain – korábbi írásai nyomán részletesen elemzi és kritikával illeti korunk súlyos társadalmi és erkölcsi válságát, egyúttal megmutatja az ebből kivezető utat is.

– Érsek úr, hogyan tekint vissza szellemi és vallási, hitbéli indíttatására?

– Az ateista diktatúra idején nőttem fel, de tudatosodásom kezdetétől az jelentette számomra az alapvető kérdést: van-e Isten, illetve milyen ez az Isten? Olyan-e, mint amilyennek hisszük, vagy például az anyaggal kell azonosítanunk, ami végső soron az egyik legdurvább panteisztikus fölfogást tükrözi? Emberszabású lény-e, netán egyes keleti vallások személytelen ősvalósága?

– Hogyan fejlődött ez a gondolat?

– Az ötvenes években, amikor szocializálódni kezdtem, fájdalommal éltem meg, hogy hetente hatszor olvastuk-hallottuk az újságban, a rádióban, később, amikor elterjedt, a televízióban, az iskolában, hogy nincs Isten, s csak vasárnap a templomban azt, hogy van. Otthon a szüleimtől természetesen mindig azt hallottam: van Isten. Isten valóságát létfontosságú kérdésnek, élet és halál kérdésének tekintettem.

Rómában, a Gregoriana Pápai Egyetemen találkoztam Fehér Andreával, aki joggyakorlati képzésén vesz részt. A Pécsi egyházmegye püspöki bíróságán dolgozik, ahova a kilenc hónapos kurzus után visszavárják. A bíróságok munkájáról és mostani tanulmányairól kérdeztem.

– Hogyan lesz valaki civilként egyházmegyei bíróság munkatársa?

– Középiskolai tanulmányaimat Pécsett, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában végeztem, majd a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának kommunikáció szakán szereztem diplomát. Gyermekkorom óta, s még egyetemistaként is kapcsolatban voltam lakóhelyem, Szentlőrinc plébánosával, Mecséri Istvánnal. Mivel érdekeltek az egyházi tudományok, tőle kértem tanácsot a továbbtanulási lehetőségekkel kapcsolatban. A teológiát ajánlotta, így 2000-ben beiratkoztam a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Teológiai Karára, ahol 2005-ben szereztem diplomát hittanár szakon. Közben óvodásokat, valamint általános és középiskolás fiatalokat tanítottam. Ezt követően a plébános atya biztatására beiratkoztam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Intézetébe, amely posztgraduális képzés keretében lehetőséget nyújt a kánonjogtudomány mélyebb megismerésére, valamint képesítést ad az egyházmegyei bíróságokon való munkához is. Tanulmányaim alatt kezdtem dolgozni a Pécsi Püspöki Bíróságon. Közben megszereztem a baccalaureátusi majd a lincenciátusi fokozatot.

Parallax

Egy sokfelé látható falfirka emberalakot ábrázol, amelynek fejéhez pisztolyt szegeznek, s a fegyvert a kapitalizmus tartja a kezében. A szovjet blokk országainak harsogó ideológiája az emberi kiszolgáltatottság, a társadalmi egyenlőtlenség és a fejlődésképtelenség miatt számos évtizeden át a kapitalizmust ültette a vádlottak padjára. A hétköznapi ember számára azonban nem az izmusok fontosak, hanem a hétköznapi tapasztalat. S amikor a hetvenes években valaki késő délután felliftezett a berlini televíziótoronyba, amely a keleti zónában állt, láthatta, hogy a nyugati zóna fényárban úszik, a keleti pedig matt sötétben áll. A naponta megtapasztalható kontraszt Európában szembeszökő volt, s egyben egy súlyos félreértést is elmélyített a lakosságban. A szünet nélkül sulykolt kapitalizmusellenes ideológia felnagyította és egysíkúvá tette a tiltott gyümölcsöt. A két tábor közötti különbség az anyagi javak, a jólét diskurzusába került, és elhomályosította az ennél sokkal lényegesebb dimenziót, a szabadságét és az emberi jogokét.

Nemes karácsonyi ajándék. Szvorák Katalin és Kudlik Júlia Szeretettel – dalok és gondolatok című CD-je.

A hanganyagot művészi köntösbe öltöztető előadópáros azt igazolja, hogy népdal (például keserves, bujdosó, ballada) és egyházi ének (zsoltár, himnusz, antifóna) képes együtt „magas érzésre” hangolni az ember legbensőbb világát. Így is magyarázatot kap, amit Sík Sándor egyik versében kifejez:

Ó Istenem, ha az én árva bodza-sípom
Egy századrészét el tudná fütyülni annak,
Amit te mondtál énnekem magadról
Egy parasztdal egyetlenegy sorában!

Könyvespolcra

Téli estéken, karácsonyi csendben több időnk jut a gyerekekre. Letelepedve melléjük a szőnyegre magunk is újraélhetjük gyerekkori élményeinket. Ma is előfordul, hogy az apa önfeledten játszik együtt fiával és az ajándékba kapott kisvasúttal, vagy az anyuka is beszáll a legóvár építésébe. Az együtt töltött idő a lényeg, és persze annak tartalma, minősége. Két olyan foglalkoztató könyvet ajánlok figyelmükbe, amelyeket a gyerekekkel együtt a felnőttek is örömmel böngészhetnek, s a rejtvények, fejtörők megoldása közös örömet jelenthet a család minden tagjának.

Könyvespolcra

Egy „államosítás, beszolgáltatás és egyházüldözés által feldúlt világba” született, 1950-ben. A szekszárdi Alsó utcából indult, sváb és magyar hagyományokat ápoló családból. Bíró László tábori püspöknek, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökének életével a Szent István Társulatnál megjelent Rendelkezésre állok című kötet lapjain ismerkedhetünk meg.