Közelkép

Elhunyt kollégánk, Grexa Sándor

Az Új Ember közel hét évtizedes történetében rendkívüli szerepe volt egy olyan védőhálót jelentő, keresztény humanitásnak, amely beosztásra, ismertségre való tekintet nélkül szervesen összeforrasztotta a lap szerkesztőségi és kiadóhivatali munkatársait. Mindez még nagyobb hangsúlyt kapott azáltal, hogy a lap indulásától, 1945-től állandó, nemtelen támadások kereszttüzében élt és működött. Ha nem annyira összetartó és keresztény hevületű az együttes, a hetilap régóta már csak az archívumokban létezne.

Temetők – dél fokán, hol katonatetemek várják a kürtszót és a hajókürtökét is végső számadásra. A tolongásban sokan lesznek, próbálják megmagyarázni dolgaikat, melyeket pecséttel látott el az élet – igaz vagy hamis pecséttel. Akkor már nem lesz külön matróz meg kapitány.

A faluból egy legényt soroztak a tengerre az első háborúban. Igaz, sorozni sem kellett, már a monarchia tengerésze volt néhány év óta. Ahogyan a szavaira emlékszem, ott volt a medunai kikötőnél, az otrantói blokádáttörésnél s az Adriára szorított flotta valamelyik fedélzetén. A Szent István csatahajót sokszor elsiratta. Nyolc esztendeig járta az óceánokat és az Adriát. Erős volt, mint a bükk. A szíve, mint a réti virágé, amely sűrűn nyílik a hegyek alján, ahol született, élt és meghalt.

Beszélgetés Sajgó Szabolcs jezsuitával

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium és a Szent jánosbogár mozgalom alapítója, évekig lelkivezetője volt. Sokan a Manréza Lelkigyakorlatos Házban találkozhattak vele, melyet 1993-tól 2007-ig igazgatott. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének alelnöke. Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes hat év kanadai lelkipásztorkodás után tért haza. Mielőtt nekilátott új feladatának, a Párbeszéd Háza vezetésének, megjárta az El Caminót, és volt a nepáli jezsuita misszióban. Élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük.

– Milyen tervekkel indult Kanadába, és mit sikerült megvalósítania ezekből?

– 2008-ban egy „pályát módosított” testvérem helyét kellett sürgősen betöltenem, ugyanis csak két idős jezsuita atya maradt a torontói plébánián. Mivel kanadai állampolgár (is) vagyok (1990-ben tértem vissza Magyarországra az emigrációból, A Szív havilapot telepítettem haza Torontóból annak szerkesztőjeként és kiadójaként), ezért azonnal elkezdhettem a plébánosi munkát. Nem volt ismeretlen előttem az ottani helyzet, hiszen A Szívet öt évig Torontóban szerkesztettem, onnan küldtem Magyarországra. A templom patrónája Árpád-házi Szent Erzsébet, ez pedig programot is jelent. A szociális nyitottság, a rászorulók figyelmes szolgálata fontos az itteniek számára.

Könyvespolcra

A Papi Egység (Unio Cleri) papi közösség december 11-én közgyűlést tartott az Országos Lelkipásztori Intézetben. A találkozón először Székely János segédpüspök, országos elnök ismertette Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítását. Ezt követően a résztvevők az Új Ember Kiadónál nemrégiben megjelent Papi Lelkiség időszerűségéről beszéltek, és átgondolták legfontosabb feladataikat. Ezek közé tartozik újabb papi közösségek létrehozása, a régiek erősítése és lelkigyakorlatok szervezése.

Könyvespolcra

Karácsonykor ünnepelte kilencvenedik születésnapját René Girard francia társadalomtudós, vallástörténész. Talán ennek is köszönhető, hogy végre magyarul is olvashatjuk gondolatait. Egészen eredeti, vallást és történelmet átfogó elméletét jól mutatja be az Atlantisz Kiadónál megjelent Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből című kötet.

Könyvének elején a szerző előrebocsátja, hogy okfejtése „kizárólag emberi tényekre vonatkozik, vagyis a vallásantropológia és nem a teológia terrénumára esik”. Azért szükséges ezt leszögezni, mert az emberi történelem mozgatórugóit Girard a mítoszok leleplezésével és az evangéliumok egyediségével szeretné bemutatni.

Menjünk föl nagymamához – mondta a vegyészmérnök apa az Iskola utcai lakásban, amikor már egészen közelről hallatszottak az ágyúlövések; a torkolattüzeket is látni vélte – vagy látta is –, s a maga pontos gondolkodásával, amelyben a vegytani reakciók hűvös tárgyilagossága tükröződött, fölmérte: nincs tovább, a város nemsokára elesik.

A nagymama a Várban lakott, ahová visszaszorult a fővárost védő sereg. A németek lehettek vagy hetvenezren, a polgári lakosság semmi pontosat nem tudott a hadiadatokról, a lakók már jó ideje a remények és a rádiós hadijelentések bizonytalansági tételén hullámoztak; a tények és a remények cserebomlásos egyenletében.

Mindannyian új lelkesedést, új reményt és lehetőségeket várunk az új évtől. Szeretnénk jobban, tartalmasabban élni, várjuk a jó találkozásokat, azt, hogy megoldódik az életünk, vagy éppen rátalálunk a célunkra, amelyet évek óta keresünk, és persze abban is bízunk, hogy a szűkös esztendőknek is vége szakad.

Amikor új lendülettel kezdünk a 2014-es esztendőnek, nem szabad elfelejtenünk, hogy hol is hagytuk abba az előző év végén. Ferenc pápa a következő évekre szóló apostoli buzdításának híre már decemberben eljutott Magyarországra. A pápai körlevelet reményeink szerint az idei év elején már magyarul is olvashatjuk. A szentatya reményt adó gondolatai a családok, a szegények és a misszió felé fordítják a tekintetünket. Evangelii gaudium kezdetű enciklikájában nem megoldásokat vagy kész cselekvési tervet ad, hanem a Lélek tüzét akarja felszítani bennünk, hogy azután képesek legyünk valóban keresztény ember módjára élni a világban. Ugyancsak tavaly történt, hogy a pápa a püspöki szinódus 2014. évi októberi rendkívüli ülésszakának főrelátorává Erdő Péter bíborost nevezte ki. A szinódus témája a családpasztoráció lesz, amely valóban a reményt és a jövőt jelentheti egyházunk és az egész emberiség számára. Az idei évben az Új Ember hasábjain is szeretnénk a családokra figyelni, ezért a centenáriumát ünneplő Schönstatt családmozgalom tagjaival és tevékenységével gyakrabban találkozhatnak majd olvasóink.

Teremtésvédelem

Eljött a tizenkettedik nap, vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” zárónapja. Ünnepek után, az új év elején, kicsit talán fáradtan, de megtelve mindazzal a jósággal és szeretettel, amit egymástól kaptunk, érdemes átgondolnunk, mi is történt az elmúlt napokban.

A sok-sok ajándék már rég gazdára talált. A boltok már újra nyitva állnak, vevőre várva. Advent idején sokszor hallhattuk, olvashattuk: „vásároljon tudatosan”, a „karácsony nem a drága ajándékokról szól”, „adjon szeretetet és élményt, ne csak csillogó kacatot”!