Közelkép

Rio de Janeiro

A világörökséghez tartozó, Rio de Janiero fölött magasodó Krisztus-szobor restaurálása január 21-én megkezdődött. Nemrég villámcsapás rongálta meg, megsérült jobb hüvelykujjának egy része, és egy ponton a feje is. A pótlást abból a tartalékból végzik, amelyet még az építés során raktároztak el.

Ünnepélyes házszentelést tartottak Zalaegerszeg Botfa városrészében január 19-én, a Mindszenty Ifjúsági Háznak otthont adó Hüvös-kastélyban. A szertartást Furján Gellért csács­bozsoki plébános végezte. A Notre-Dame Női Kanonok- és Tanítórend fenntartásába került intézményben lehetőség van erdei iskolák, lelkigyakorlatok megtartására.

Az új evangelizáció útjai

Az 1997. májusi, egy hét leforgása alatt három sportcsarnokot betöltő Tűz-evangelizációk végeztével döbbenten tekintettünk vissza az eseményekre. Teljesen világos volt, hogy ami történt, nem csupán emberi erőfeszítés gyümölcse, messze túlnő azon… Honnan került elő a sok Istenre éhező ember, aki megjelent ezeken az előzmények nélküli találkozókon? Honnan jött a lelkesedés, az öröm, a testvériség érzése az egymás számára ismeretlen sok ezer résztvevő között? Ez az Istent dicsőítő nép „egy pillanat alatt született” (Iz 66,8), és ráillett az Úr szava: „A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet” (Iz 43,21).

Erkölcstani mozaikok

A „rossz” olykor sarokba szorítja az embert, s megoldásként csupa rossz alternatívát kínál. Ilyenkor nagyon nehéz lelkiismeretesen dönteni. Mit tehetünk ezekben a helyzetekben? Sorsoljuk ki az egyik megoldást? „Mindegy alapon” válasszuk ki az egyiket? Esetleg dobjuk be a gyeplőt, és ne tegyünk semmit? Vagy ha mégis cselekszünk, akkor később majd sorvadjunk el a lelkiismeret-furdalásban, mert rossz tapad a kezünkhöz?

A morálteológia tudja, hogy léteznek zsákutca-helyzetek, amikor csak rossz lehetőségek kínálkoznak – de ezekben az esetekben is felelősen akarunk cselekedni. Dönthet az ember úgy, hogy egyik kínálkozó rossz alternatívát sem választja. Felteheti mindkét kezét, mondván: semmilyen rosszban nem hajlandó részt venni. A vértanúk így mondtak le a jogos önvédelemről, s inkább engedték bekövetkezni a rosszat, de nem tapadt vér a kezükhöz. Persze adódhat olyan helyzet, amelyben az a legrosszabb, ha semmit sem teszünk.

Fiataloknak szóló program indult a világháló használatáról

Életünk szinte nélkülözhetetlen tartozékává vált az internet. Az is mindenki számára természetes, hogy használatát egész fiatal korban meg kell tanulni. De vajon tisztában vannak-e gyermekeink azzal, hogy milyen veszélyeket rejt a világháló? A szakemberek szerint a legkevésbé sem. Ezért indított programot a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Az internet nem felejt címmel, mely interaktív előadásokon ismerteti meg a fiatalokkal a világháló veszélyeit. A program részleteiről Balatoni Monika társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárt kérdeztük.

– Létezik olyan átfogó kutatás, amely a fiatalok internetezési szokásait vizsgálta?

– Természetesen, hiszen egy ilyen program elindítását kutatómunkának kell megelőznie. Saját kutatásainkon túl Péterfalvi Attila adatvédelmi biztossal is többször egyeztettünk arról, hogy a magyar adatvédelmi jogszabályok mire adnak lehetőséget. Az UNICEF is végzett olyan felméréseket, melyek magyar és nemzetközi viszonylatban is megmutatják, melyek az internetfelhasználás sajátosságai. Mind­ezekre szükség volt ahhoz, hogy megállapítsuk, hova kell helyeznünk ennek a programnak a hangsúlyait.

Amikor Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke három évvel ezelőtt meghirdette a kezdetben Pogányok udvara, majd később a Népek udvara elnevezésű párbeszédsorozatot, XVI. Benedek pápa 2009-ben előadott kívánságát valósította meg. „Az Isten felfedezésére irányuló szándék az evangelizáció egyik elsődleges eleme. A pogányok udvara a valamennyi népért szóló ima szabad helye volt, amelyet az egyháznak ma újra meg kell nyitnia – mondta a pápa.

A hajléktalan emberekről nemcsak Ferenc pápa gesztusai vagy a közelmúltban hozott fővárosi rendelet kapcsán esik több szó mostanában, hanem a napokban érkező fagyok és havazás miatt is. Közel ezer hajléktalan ember él Józsefvárosban, s bár a kerületben több intézmény is segíti őket, a hidegre tekintettel az ökumenikus imahetet követően a római katolikus, a református, az evangélikus, a baptista és az adventista felekezet összefogásával ideiglenes krízisszállás nyílik a VIII. kerület Illés utca 36. szám alatt.

Elmélet vagy élet

Mára csaknem természetesnek érezzük, hogy akármerre járunk, biztonsági őrökbe botlunk. Pedig nem világos, miért vannak ott. Ők sem tudnak igazán mit kezdeni magukkal, feleslegességük az arcukra van írva. Megesik, hogy kérdezek tőlük valamit, ilyesmiket: „Nem tudja, hogy a kekszeket merre találom?”, vagy: „Az akciós fogkrémből van még?” Általában nem tudnak válaszolni, és azt javasolják, keressek egy eladót (amit nélkülük is ki tudnék találni). De akad köztük olyan is, aki beletanul, és örül, hogy megkérdezik, hogy szükség van rá: „segédeladóként” találja meg a szerepét. Mások a kosarakat szedik össze, és közben a pénztárosokkal viccelődnek. Igyekeznek belesimulni a környezetükbe, a személyzet integráns tagjaivá válni. Nehéz helyzetben vannak, mert valójában nem azok. Egy másik „stílusirányzat” tagjai a vásárló üldözését tekintik feladatuknak, tekintetüket folyamatosan a tarkómon érzem. Ha sort váltok, ők is odébb lépnek, és közben jelentőségteljesen pillantgatnak felém. Még bútorboltban is előfordul, hogy árnyékként követnek, pedig a legkevésbé sem valószínű, hogy egyszer csak váratlanul felkapok majd egy ágyat vagy fotelt, és kitörök vele az utcára.