Ha gyorsabban járok, lehet, hogy elkerülöm Istent
A csönd. Meghitt csöndre vágytam, talán ezért találtam el Mohácsra; a közelben surran-surrog, szépen omlik tova a Duna. Lakás, műterem – egyszerre. Minden világi hívság levetkezve. Kicsiny állvány, éppen akkora, hogy elfér rajta a papírlap. Tusrajz. Ez Szabó László István műfaja. Régóta ismerjük egymást. Ő volta „nagyfiú” a gimnáziumban, én az elsős, a szecska. Talán ötven éve is ennek. Egyikünk se hiszi. Nem is fontos. Nézünk egymásra. A lelkek tekintete. Jó nála. Rajzot, Laci, mutass rajzot! Szeretem a művészetét, melyet ő egyszerűen, szemüvege fölött okos tekintetével, halkan úgy mond: imádság rajzban.