Szabad-e szabadon fordítani a Bibliát

Amikor fordítani kezdtem Jorge Bergoglio érsek és Abraham Skorka rabbi Az égről és a Földről című közös könyvét (Holnap Kiadó, 2014), meg sem fordult a fejemben, hogy a beszélgetéseikben sűrűn előforduló bibliai idézeteket is magam ültessem át magyarra. Ha nem erről a könyvről lett volna szó, elvileg megtehettem volna, ha tudok héberül, arameusul, görögül és latinul, hiszen a Biblia az emberiség közkincse, bárki fordíthatja, akinek kedve van hozzá, és ismeri az említett nyelveket. Ám ha egy argentin katolikus érsek és egy argentin főrabbi idézi a Bibliát, akkor a fordító a magyar szövegben csakis a katolikus egyház, illetve az izraelita hitközségek által használt magyar nyelvű Bibliából idézhet. Így illik, így kell. Nekem ugyan egyszerűbb lett volna, ha Skorka rabbi is a katolikus Bibliából idéz, de mit kaptam volna a fejemre hazánk összes rabbijától? Vagy a katolikus papoktól, ha Bergoglio érsek a héber-magyar Bibliából idéz? Keserves is lett volna minden idézetet ez utóbbiból kikeresni, mivel hátulról visszafelé lapozva kell böngészni a szöveget, ahogyan ezt Skorka rabbi idézeteinek esetében meg is tettem. Bergoglio a gyönyörű Károli Bibliából se idézhetett volna, mert mekkora lett volna a felzúdulás, ha az argentin érsek, ma Ferenc pápa, a reformátusok Bibliájából idéz?

Ferenc pápa és Abraham Skorka rabbi

Ferenc pápa és Abraham Skorka rabbi

Véletlenül és nagyon későn, csak szeptember végén került a kezembe a Holmi legutolsó, 2014 decemberi száma, és benne a könyvről írt kritika, melynek szerzője Geréby György vallástörténész. A kritikus a fordítóra is szentel némi figyelmet, és hét szó használatát kifogásolja a könyvben. Mindenekelőtt elmarasztal egy bibliaidézetért, amely Skorka rabbi szájából hangzik el: „Mécsese az Örökkévalónak az ember lelke, átkutatja mind a testnek kamaráit.” A kritikus szerint a testnek nincsenek kamarái, legfeljebb kamrái vannak, vagyis úgy kellett volna fordítanom. Hát feltételezi, hogy én fordítottam a Bibliát? Vagy nem ismeri a Tóra magyar szövegét, pedig vallástörténész? A mondat egyébként nagyon szép, és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat teljes bibliafordítása, az úgynevezett IMIT Szentírás egyik fordítóját, Bernstein Béla nyíregyházi főrabbit, a Jókai és a zsidók című könyv szerzőjét dicséri, aki 1896 körül még szombathelyi rabbiként fordította héberből a Tórát az IMIT Szentírás kiadása számára, mely 1993-ban újra megjelent. Hogy mertem volna én a Tórát fordítani Bernstein Béla után? De hogy mindenki lássa, ilyesmire nem vetemedem, a könyv elején fel is tüntettem a bibliaidézetek forrásait.
Védőszentünk ezúttal is őrködött fölöttem, mert a kritikus másik hat nyila közül csak egy talált el. Elnéztem egy betűt egy időhatározóban, és ettől más lett a mondat értelme. Öt nyila nagyon mellé, azaz mellém ment, mert igenis van háromágú kötél, ha ő tagadja is, és helyette hármasfonatú kötelet írt volna a helyemben – illetve Bernstein Béla helyében, mivel ez is az IMIT Szentírásból származó idézet. A horgonyt nem vágják, hanem vetik, oktat ki a kritikus. Igen, ha a vízbe vetik. De a partba oldalról vágják bele, hogy megálljon benne. Teológiai bizonytalankodásomra a következő megjegyzést teszi: „Szinte biztos, hogy Bergoglio érsek nem mondhatta azt, hogy a nagypénteki liturgia annak a szakaszának, amely a zsidók megtéréséért könyörög, az eredeti spanyol nyelvű imája lett volna erős, hiszen ez a liturgikus elem eredetileg latin nyelven hangzott el.” Pedig Bergoglio érsek ezt mondta, bár biztosan ő is ismerte a liturgikus elem történetét. Ő az ima eredeti spanyol nyelvű fordításáról beszél, amint az a szövegkörnyezetből kiderül. A kritikus, mint maga írja, nem tud spanyolul, de kifogásolja, hogy harc, küzdelem helyett verekedést írtam, és, ami a legszebb, hogy a csirkelevest félrefordítottam, mert tyúklevest írtam. Mit csináljak, ha Bergoglio érsek is tyúklevesről beszél? Úgy látszik, az argentinok is tudják, amit a kritikus nem: hogy a tyúkleves a jobb.
Végül a hatodik nyílvessző, mely messze elkerült: Skorka rabbi azt mondja, hogy „a judaizmus kozmovízió. Az értékek együttese.” Vagyis minden érték együtt, az értékek kozmosza, univerzuma. A kritikus ezt nem értette meg, mert azt írja, hogy „a kozmovízió neologizmusa sem volt feltétlenül szerencsés választás a világnézet vagy a világlátás helyett”. Holott ez utóbbi két szót másképpen mondják spanyolul, Skorka rabbi pedig civilben természettudós, miért ne használhatná a kozmovízió szót, és vele együtt én?
Régi tapasztalatom, hogy gyakorlatlan szerkesztők akarják mindenáron ráerőltetni a saját elképzeléseiket a fordítóra, mert csak azt ismerik a nyelvből, amit ők tudnak. Pedig a nyelv tenger, amelyből sok vizet lehet meríteni, csak az a víz tiszta legyen. Egy kritikus bármit kifogásolhat, csak legyen igaza. Azt mondják, a kritikára nem illik reagálni. De ha már a kritikus hét szót kissé szokatlan módon kiemel egy könyvből, és a hét esetből hatban nincs igaza? Az hitelrontás, és itt ez történt; ezért meg kell védenem magam. Ráadásul a kritika nemcsak a Holmi utolsó, történelmi számában olvasható, hanem az internetre is fölkerült örök időkre, ahol számos ember úgy fogja olvasni, mint a Bibliát.
Szent Jeromos, segíts!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..