Teremtésvédelem a nagyböjtben
Fotó: Stringer/Reuters

 

Az aprónak tűnő tettek is sokat számítanak, ha azokat – Ferenc pápa szóhasználata szerint az „ökológiai megtérés” (LS, 217) jegyében – minél többen, akár a plébániai közösségekben megbeszélve tesszük.
A teremtésvédelmi egyesület honlapján megjelent felhívások a megjelölt időben közzétehetők akár a plébániai hirdetésekben is. Ezek olyan cselekvési lehetőségekre hívják fel a testvérek figyelmét, amelyek nekünk és a körülöttünk élőknek is segíthetnek felfedezni a teremtett világ iránti felelősségünk és istenkapcsolatunk szoros összefüggéseit. Minden hétre jut egy témakör, amelynek keretében gyakorolhatjuk a nagyböjti lelkületű önmegtagadás egy-egy apró elemét. A szövegjavaslatok és a gyakorlatok természetesen nem rendelkeznek semmilyen „hivatalos” jelleggel, mindössze ajánlások, amelyek a felelős lelkipásztor belátása alapján alakíthatók a helyi közösség helyzetéhez.
Íme, a teremtésvédelem érdekében megfogalmazott javaslatok: farsangvasárnap (február 7.) vagy hamvazószerda (február 10.): a nagyböjti időben – lemondásként és egyben a teremtett világ iránti felelősségünk kifejezéseképp – ne autóval járjunk szentmisére, vagy ha igen, akkor kínáljuk fel az autóban lévő szabad helyeket a közelben lakóknak. Nagyböjt 1. vasárnapja (február 14.): az előttünk álló héten ne csak pénteken, de néhány más napon is tartózkodjunk a húsevéstől, mert ezzel (az önmegtagadáson túl) jelentősen csökkenthetjük a teremtett világ terheit. Nagyböjt 2. vasárnapja (február 21.): az előttünk álló héten, ha tehetjük, csökkentsük egy fokkal lakásunk hőmérsékletét, ezzel is mérsékelve a teremtett világot szennyező égéstermék-kibocsátást. Nagyböjt 3. vasárnapja (február 28.): az előttünk álló héten törekedjünk arra, hogy kevés hulladékot termeljünk. Ha lehet, csomagolatlan árukat vegyünk, ne kérjünk a boltban szatyrot, zacskót, és amit kidobunk, azt is a fajtájának megfelelő kukába, ve­szé­lyes­hul­la­dék-gyűjtőbe vagy pedig a komposztba tegyük. Nagyböjt 4. vasárnapja (március 6.): az előttünk álló héten tájékozódjunk arról, hogy a húsvéti nagytakarítás során milyen természetes tisztítószerekkel kímélhetnénk jobban teremtett világunkat, s próbáljunk ezekből használni. Nagyböjt 5. vasárnapja (március 13.): az előttünk álló hosszú hétvégén találjunk alkalmat arra, hogy kimenjünk a természetbe és gyönyörködjünk, örüljünk a teremtett világ gazdagságának, keressük benne Isten keze nyomát, szeretet-üzenetét, és adjunk hálát érte. Virágvasárnap (március 20.): az előttünk álló ünnepi héten tegyünk valamit azért, hogy a környezetünkben élő, szükséget szenvedő testvéreink is méltón ünnepelhessenek.
Elkerülhetetlennek tartom a Laudato si’ 217. teljes szakaszának közlését, amely véleményem szerint közelebb hoz minket nemcsak az enciklika megértéséhez, hanem korunk rémisztő gondjainak megoldáshoz is.

„Ha »a külső sivatagok azért szaporodtak meg a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek (XVI. Benedek pápa, 2005)«, a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás.

De azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és imádságos keresztények, akik – a realizmus és pragmatizmus ürügyén – nemegyszer kinevetik a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák el magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak. Ökológiai megtérésre van tehát szükségük, amely azt jelenti: engedik, hogy a Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is másodlagos szempontja a keresztény tapasztalatnak.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..