Embertárs

Szent László-falfestményt tártak fel az erdélyi Somogyomon

Szent László-falfestményt tártak fel az erdélyi Somogyomon

A szakember elmondta: néhány társával évek óta önkéntesként járnak vissza a Szeben és Maros megye határán fekvő település középkori templomába, hogy kisebb karbantartási munkákat végezzenek, kicseréljék az eltörött tetőcserepeket – és amikor lehetőség van rá, falkutatást folytassanak. Így állapították meg néhány héttel ezelőtt, hogy a középkori templom belső falain a fehér mészréteg alatt Erdély egyik legösszefüggőbb középkori falfestményegyüttese található, amelynek egyik regisztere a Szent László-legendát ábrázolja.
A somogyomi falfestményen egyelőre csak az üldözési jelenetet sikerült feltárni, a legendaábrázolás mintegy négyötödét még mészrétegek borítják. A Somogyom evangélikus templomában megmaradt falfestmények össz­felülete meghaladja a száz négyzetmétert. A teljes szentély falfestése megmaradt a mészréteg alatt. A templomhajó északi falán négy egymás fölötti regiszterben láthatók figurális falképek. A legfelső regiszter ábrázolja Szent László legendáját – ismertette Kiss Loránd.
A Szent László-legenda képsora általában a szent királynak a nagyváradi várból való kivonulását, a magyar lányt elraboló kun vitéz üldözését, a kun vitézzel vívott csatát, a legyőzött vitéz lefejezését és a pihenés jelenetét ábrázolja. A jelenetek szinte valamennyi ismert ábrázoláson ugyanazok, a falképek csak a részletekben és a festő stílusában térnek el egymástól. Ezért is gondolják, hogy létezhetett egy korai ábrázolás, előkép, amit a későbbi festők igyekeztek utánozni. A legtöbb Szent László-legendát a XIV. század második és a XV. század első felében festették – mondta a restaurátor.
Kiemelte: kevéssé ismert tény, hogy több szász evangélikus templomban is maradtak meg Szent Lászlót ábrázoló falképek. Somogyom közelében Szász­iván­falva és Ecel evangélikus templomában is találhatók hasonló falfestmények: a szászivánfalvit három évvel ezelőtt sikerült teljesen feltárni, konzerválni és – részben – restaurálni. Az eceli Szent László-ábrázolás rendhagyó módon a középkori templom szentélyének az északi külső falát díszítette, és ma a templomhoz később hozzáépített sekrestye padlásterén látható.
Kiss Loránd szerint a szász templomokban őrzött képek azt igazolják, hogy Szent László kultusza nemcsak a Székelyföldön volt hangsúlyos, hanem a történelmi Magyar Királyság más területein is.
Erdélyben arra is van példa, hogy középkori görögkeleti templomok belső falára festettek magyar szenteket – mondta a restaurátor, példaként a Hunyad megyei Kristyor és Ribice ortodox templomait említve.

Forrás: MTI
Fotó: Múlt-kor történelmi portál Facebook-oldala

Létezik-e gyermekhez való jog?

Létezik-e gyermekhez való jog?

Aktuális bioetikai kérdések, és kiemelten a mesterséges megtermékenyítés állt az orvos, a morálteológus, valamint a Creighton-tanácsadó előadásának középpontjában.
Az egybegyűlteket, köztük az esztergomi szeminárium morálteológiai kurzusának résztvevőit Gáspár István, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója köszöntötte.
Az OLI novemberi szakmai napjának orvos előadója, Rojkovich Bernadette, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke úgy fogalmazott: nagyon fontos, hogy megindult hazánkban a párbeszéd a mesterséges megtermékenyítés sokakat érintő és bioetikai kérdéseket is felvető eljárásáról, a lombikprogramról. Az erkölcsi válaszadás nem tud lépést tartani a gyors tudományos fejlődéssel, és ez a lemaradás komoly veszélyeket jelent – mondta. Hozzátette, fontosnak tartja azt is, hogy megtanuljunk jól kommunikálni ezekről a kérdésekről, erkölcsi problémákat megfogalmazva, de semmiképpen sem elítélve az érintetteket.
A Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa a mesterséges megtermékenyítés orvosi alapjaival foglalkozott, és bemutatta a Pannon Reprodukciós Intézet által közzétett filmet a mesterséges megtermékenyítésről. Véleménye szerint problematikus, hogy meddőség esetén az orvos az adott párnak azonnal a lombikprogramot ajánlja. Roj­ko­vich Bernadette felhívta a figyelmet az eljárásból fakadó veszélyekre, az ikerszülés kockázatára, a hormonális túlstimulálásra, az esetleges genetikai betegségek kockázatára, a vérfertőzés, a komplikációk és a műhibák lehetőségére. A Magyar Bioetikai Társaság elnökeként úgy fogalmazott, támogatják a CitizenGo petícióját, amelyben arra kérik a kormányt, szenteljen figyelmet azoknak a meddőséggel küzdő házaspároknak is, amelyek egész­ségügyi és/vagy erkölcsi megfontolásból nem vállalják a lombikkezeléseket.
Dervarics-Boros Ágnes a meddőség kezelésének egy másik útját ismertette, a Creighton-módszert, amelyet maga is oktat. Ágnes személyes példájából kiindulva mutatta be az eljárást. Már az örökbefogadás is szóba került köztük, amikor megfogant a kislányuk. Ágnes ma már egy kétéves gyermek boldog édesanyja, és sorstársait Creighton-oktatóként segíti.
A módszerről részletesebben a csa­lad­tervezo.hu oldalon tájékozódhatunk.
Az OLI szakmai napján Roska Péter morálteológus az előtte szólókhoz kapcsolódva két szempontra hívta fel a figyelmet. Arról beszélt, hogy a nemzés testi és lelki valóság egyszerre, és az ember eredete nem szűkíthető le a biológiai valóságra. Elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy a lombikeljárásban laboratóriumi keretek között történik meg a két ember egyesülése. Hangsúlyozta azt is, hogy az emberi élet a foganással kezdődik, így az embriók megsemmisítése abortusznak számít. „Keresztény lombik” többek között azért sem létezik, mert az eljárás során nem garantálható az embriófelesleg elkerülése. Roska Péter morális kérdésnek tartja a lefagyasztás eljárását is, amely tárgyiasítja az emberi életet.
A morálteológus felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyház amellett, hogy hirdeti az objektív erkölcsi igazságot, szeretettel áll a gyermekáldásra vágyók mellett, és hagyományában mindig is fontos volt a gyermekáldásért folyamodók megsegítése.

Menj magasabbra!

Menj magasabbra!

Fotó: Bókay László

 

Jubileumi patrocíniumot ünnepeltek a budapesti piaristákA piarista rend alapításának 400., a budapesti iskola alapításának 300. jubileumi évét záró pat­ro­cíniumot közéleti képviselők, köztük Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere jelenlétében ünnepelte a Budapesti Piarista Gimnázium. A szentmisét Bábel Balázs érsek mutatta be december 1-jén.
XII. Piusz pápa rendelkezése nyomán 1948 óta az „összes keresztény népiskola mennyei pártfogóját” tiszteljük Kala­zan­ci Szent Józsefben, a rend alapítójában. Augusztusi emléknapja az iskolai szünet idejére esik. A piarista rend ősszel tartja patrocíniumát, hogy a diákokkal együtt is megemlékezhessen az alapítóról.
December első napján mint­egy négyszáz öltönyös fiatalember töltötte meg a Budapesti Piarista Gimnázium kápolnáját. Az egy éven át számos eseménnyel ünnepelt kettős jubileumot záró pat­ro­cí­niumon jeles közéleti személyiségeket is köszönthetett az iskola.
A szentmise főcelebránsa és szónoka, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek maga is piarista öregdiák volt Kalocsán. A szertartáson Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora és számos piarista paptestvér koncelebrált.
Bábel Balázs arról vallott szentbeszédében, hogy mit köszönhet piarista múltjának. „Az atyák nevelése nélkül ma nem lennék az, aki vagyok” – fogalmazott. Elsőként a nevelőit dicsérte, akik jó tanárok és jó emberek voltak, nekik köszönheti hite megerősödését – mondta. Megemlékezett Lukács László atya hittanóráiról, melyeken a diákok figyelemmel kísérhették a II. vatikáni zsinat eseményeit, és megismerhették a megújuló Egyház szellemiségét. Az érsek elismeréssel idézte fel tanárainak munkaszeretetre és rendre nevelő következetességét is. Elmondta, a piaristáknál tanulta meg a számára azóta is biztos alapot jelentő gyakorlatot: „Először a szükséges, azután a hasznos, végül a kellemes.”
„Kalazancius ünnepén a kenyérre vékony szalámi is jutott, vasárnaponként pedig vaj. Hétköznapokon általában zsíros kenyeret ettünk” – emlékezett vissza Bábel Balázs arra az egyszerűségre, amely meghatározta az atyák és a diákok életmódját. „Így is lehetett élni, és mi megtanultuk a beosztást.” Szellemi és lelki téren ugyanakkor az igényesség jellemezte a diákokat. „Ahogyan a kirándulásokon a csúcsok meghódításában, ugyanúgy a kultúra terén is a »Menj magasabbra!« elv vezetett bennünket.”
A kalocsa-kecskeméti főpásztor számára az iskolai közösség egy nagy család volt, ahol diák és tanár félszavakból is megértette egymást, s ahol fontosnak számított a tágabb közösség, a haza szeretete, ami helytállásra sarkallja az embert ott, ahová született.
Ha a ma kihívásaiból következő feladatainkat fürkésszük, akkor is ez az örökség mutat utat nekünk, és kötelességeink hűséges teljesítésére sarkall – hangsúlyozta Bábel Balázs. Majd felidézte a rendalapító életének utolsó pillanatait: Kalazancius a halálos ágyán már alig tudott beszélni. Felfelé mutatott, és három szót mondott: Jézus, Jézus, Jézus. Ma is útmutatást ad ezzel mindannyiunknak – fogalmazott a főpásztor.
A patrocínium iskolaismertető körsétával, majd ünnepi beszédekkel folytatódott. Az egybegyűlteket – az iskola diákságát, egykori és jelenlegi tanárait, az ország piarista iskoláinak kép­viselőit és a testvérintézmények vezetőit – Horváth Bálint igazgató köszöntötte.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere ünnepi beszédében – a piaristák jelmondatához kapcsolódva – arra mutatott rá, hogy az egyházi iskola képes összekapcsolni a hitet és a tudást. Hangsúlyozta: A hit nem a világ megismerésétől való elzárkózás álláspontja, hanem annak a bizonyossága, hogy világunknak teremtője, gazdája van. A hit, amelynek hiányában a tudás hübrisz, puszta gőg, küldetést ad a tudásnak: az élet védelmére és gyarapítására ösztönzi az embert.
A miniszter elismeréssel szólt azokról az értékekről, amelyeket a piaristák működésük négyszáz éve alatt Magyarországnak adtak: kiemelkedő politikusokat – hat miniszterelnököt –, világhírű tudósokat, művészeket köszönhettünk nekik, s munkájukat ma is ugyanilyen eredményességgel végzik – utalt a miniszter négy piarista öregdiák államtitkárára.
Balog Zoltán beszámolt arról, hogy a kormány 1 milliárd 80 millió forinttal támogatja öt piarista iskola fejlesztését. Rámutatott: a cél olyan közösségek fejlődésének elősegítése, amelyek a kapott támogatást anyagi, szellemi, lelki és kulturális javak formájában másoknak is átadják, és továbbviszik azt a törekvést, amelynek célja egy „összetartóbb és összetartozóbb” magyar társadalom építése.
Teszik ezt azáltal, hogy az „egész embert nevelik, olyan fiatalokat, akik érzékenyen és világosan gondolkodnak, képesek hívő, felelős, keresztény értelmiségi szerepet, s ha kell, vezető szerepet betölteni a nemzet életében” – fogalmazott a miniszter.
Labancz Zsolt SP piarista tartományfőnök a köszönet, a büszkeség, a bocsánatkérés és a jövőbe tekintés szempontjából közelített az alapítóját ünneplő iskola három évszázados történetéhez, arra a kérdésre keresve a választ, hogy mit gondolunk ma az iskola feladatáról.
Kiemelkedő természettudo­mányos eredmények, magyar kulturális és művelődéstörténeti értékek, kiváló diákok. Erőt hordozunk együtt – így fogalmazta meg, mire lehet büszke a jubiláló intézmény. Majd a bocsánatkérés és kiengesztelődés szavai következtek: Gondolunk azokra is, akik számára fájdalmat is hozott az itt eltöltött idő, akiknek sebeket okoztunk.
A tartományfőnök szerint a múlt ünneplésének együtt kell járnia a jövőbe tekintéssel, annak a kérdésnek a megválaszolásával, hogy mi lesz az iskola feladata a jövőben. Az elöljáró a közösség szerepének fontosságát hangsúlyozta. „Csak egy közösség – ma a szerzetesek és a világi tanárok közössége – képes elhordozni egy olyan iskolát, amely értékeket és szemléletmódot akar közvetíteni. A hitből fakadó közös látásmód kialakításáért folytatott küzdelem ma fontos feladatunk” – szögezte le a rend vezetője.
A jövő iskolájának van mire építenie. Kalazanci Szent József társadalomformáló helyként értelmezte az iskolát. Meg volt győződve arról, hogy „szociálisan érzékeny, elsősorban a szegények számára nyitott iskolája változást, lassú, de biztos átalakulást hoz a társadalomban”. A piarista oktatási intézmények ma különböző társadalmi helyzetű fiatalokat fogadnak be, és a valóságra való nyitottságuk által képesek bekapcsolódni a társadalom igazságosabbá és keresztényibbé alakításának nagy feladatába. Az alapító tudta, hogy törekedni kell az állandó megújulásra, enélkül ugyanis egyetlen iskola sem tud megfelelni az állandóan változó világ új meg új kihívásainak.
Labancz Zsolt hangsúlyozta: a piarista iskola lényeges öröksége a személyesség is, amely napjainkban különösen nagy jelentőséggel bír. „A diák személye elsőbbséget élvez mindenféle keretrendszerrel szemben. A személyes figyelem, a másik személyébe vetett bizalom alapvető sajátosság valamennyi iskolánkban” – fogalmazott.
A jubileumon részt vett Varga Lajos váci segédpüspök, Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora és Lobmayer M. Judit nővér, a Boldogasszony Iskolanővérek elöljárója.
Az eseményen jelen volt számos közéleti személyiség – többségükben piarista öregdiákok –, köztük Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Homolya Róbert közlekedéspolitikáért felelős államtitkár, Schanda Tamás János európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár, Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott, Fülöp Attila egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár és Hegyi László kormánymegbízott.

 

„Feloldozlak téged”

„Feloldozlak téged”

A pennsylvaniai Greensburgben, a bencés nővérek Szent Emma-kolostorának kertjében áll Pietrelcinai Szent Pio atya különleges szobra. A kanadai művészt, Timothy P. Schmalzot – a Hajléktalan Jézus című szobor alkotóját – egy névtelen adományozó bízta meg az életnagyságú szobor elkészítésével.
Az alkotást két évvel ezelőtt, 2015 novemberében avatták fel a Szent Emma-kolostor kertjében. A bencés nővérek kis közössége évente több ezer látogatót fogad, akik lelkigyakorlatra, csendes visszavonulásra, nyilvános rendezvényekre vagy egyszerűen csak imádkozni érkeznek a rendházba. Pio atya szobra pedig sokakat vonz.
A világhírű művész Isten irgalmasságát szerette volna megjeleníteni Pio atya bronzalakja révén. Alkotás közben sokat gondolt saját bűneire, és a sok rosszra, amit mások tettek. „Amikor megvizsgáltam, kiről is készítek szobrot – Pietrelcinai Szent Pióról, a bűnbánók, a gyónók védőszentjéről –, arra gondoltam, miért is ne vihetném bele ezeket a kínzó gondolatokat” a munkámba. Timothy P. Schmalz misztikus élménynek nevezte az alkotás folyamatát. „Azt mondhatom, én voltam az első, aki élvezhette a szobor jótékony hatását” – vallotta. Feloldozlak téged – ezt a címet adta művének, és miközben dolgozott rajta, megvalósította azt, amit Ferenc pápa mondott a Pio atya-imaközösségek képviselőinek 2014 februárjában, a Vatikánban: Pio atya segítségével mindennap fedezzék fel „Isten megbocsátásának és irgalmának szépségét”, és szívleljék meg a szent szavait: az ima „olyan kulcs, ami megnyitja Isten szívét”.
Mary Anne Noll nővér, a kolostor elöljárója rámutatott: oka van annak, hogy a dombon lévő Szent Pio-szentélyhez vezető út nem egyenes. „Az egyenes túlságosan előírásszerű, túl szabályos, mint ahol nincs játéktér, csak a törvény merevsége – mondta. – Isten irgalma ott találkozik velünk, ahol éppen vagyunk, és ez az irgalom mozdít ki minket onnan. Ez egy ívelt ösvény, amely pontosan Jézus irgalmas ölelésébe vezet minket.”
Pio atya a bűnbocsánat szentsége révén – Ferenc pápa szavaival élve – szabadon engedte az irgalmasság folyóját. Gyakran napi tizenkét órát töltött a gyóntatószékben, hogy meghallgassa az emberek bűnbánatát.
Timothy P. Schmalz alkotása egy stilizált gyóntatószék, a közepén egy több mint két és fél méter magas feszület áll. Pio atya az egyik oldalon ül a stigmát takaró kötéssel a kezén. Arcát és egyik kezét a gyóntatószék ablakához érinti, mintha éppen egy gyónást hallgatna. A másik oldalon egy ülőke, ahova bárki leülhet, imádkozhat – ám onnan nem látni Pio atya alakját: a gyóntatószéknek ezen oldalán a keresztre feszített Krisztus arca és átszúrt keze jelenik meg.
A Feloldozlak téged című szobor másolatát elhelyezték San Giovanni Rotondóban is, abban a templomban, ahol élete nagy részét töltötte Pio atya. Az alkotás Isten irgalmasságát közvetíti a bűnbánók felé.

Forrás és fotó: Osv.com
Fordította: Szalontai Anikó

A betegség értéke

A betegség értéke

Fotó: Bódi Viktor

 

Laczkó Zsolt már előadása elején kifejtette, hogy kórházlelkésznek lenni más, mint a megszokott papi munka: nehéz szolgálat, mégis természetes és szeretettel végzett napi feladat, hiszen ő nem felülről „ereszkedik le” a betegekhez, hanem sorstársként lép melléjük. Laczkó Zsolt elmondta, többszörös hangszalagműtétje miatt maga is „gyakorlott kórházlakó”.
Munkája során gyakran tapasztalta, hogyan lehet méltósággal hordozni az élet nehézségeit. A betegséget, a fájdalmat, a szenvedést tekinthetjük „rablónak”, amely elveszi a javainkat, de fogadhatjuk vendégként is. A betegségben, a szenvedésben minden ember Cirenei Simon lehet, aki segít Jézus keresztjét hordozni.
Kutatások bizonyítják, hogy a tények csupán tíz százalékban határozzák meg az embert, a többi kilencven százalék e tényhez való viszony, hozzáállás kérdése. Tévhit, hogy az a legfőbb jó, ha valaki mindenféle szempontból jól van. Az ember számára a legfőbb jó az üdvösség, az öröklét. A betegség és az egészség is csupán a földi élethez kötődő állapot. Ezt a kútban élő béka és a kút kávájára szálló pacsirta történetén keresztül szemléltette Laczkó Zsolt. Nem mindegy, honnan nézzük a világot – hangsúlyozta a kórházlelkész. – Ha önző vagyok, és csak befelé nézek, a betegség lehet tragikus, drámai, bele is pusztulhatok. Ám ha a kút kávájára repülve szemlélem a világot, a betegségen túl is látom azt. Ha a rosszal találkozunk, ne azt kérdezzük, miért, hanem azt: mi a célja, mit tanulhatok általa? Klaus Brenner szerint az vagy, amire vagy akire nézel. Ha önző módon csak magunkra tekintünk, az maga a pokol: a magány pokla. Emberi nagyság, a lélek magasabb szintű ereje kell ahhoz, hogy felül tudjuk múlni önmagunkat. Az ember tiltakozik a betegség, a szenvedés, a halál ellen. Szeretné kitörölni ezeket az életéből, de nem lehet. Jézus életében is jelen voltak e nehézségek, pedig ő nem követett el bűnt. Kínszenvedése és halála volt élete legintenzívebb időszaka: ezt hívjuk megváltásnak. Emelkedettség, különleges lelkierő kell ahhoz, hogy a betegség, a fájdalom órájában azt tudjam mondani: „Legyen meg a te akaratod!”
„A világban jelen van a rossz. Ám ha belső békével elfogadom a rám eső részt, akkor azzal a rosszat kiiktattam a világból, és át tudom formálni jóvá – hangsúlyozta Lackó Zsolt. – Hősiesen hordozva keresztemet felajánlhatom azt például a családtagjaimért. Ha csökken a rossz, növekszik a jó, s így, Krisztus munkatársaként, jobbá tehetem a világot. Ha képes vagyok a keresztet belső békével hordozni, az nem elszigetel, hanem kapukat nyit meg előttem: önmagam felé, mások felé és fölfelé. Istent is jobban fogom érteni, ha már átmentem a szenvedésen” – hangsúlyozta a kórházlelkész.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ünnepeljünk együtt!

Ünnepeljünk együtt!

Nincs jobb ajándék a közösen megélt ünnepnél. Ezért is ajánljuk karácsony előtt a Magyar Katolikus Családegyesület tizenhárom részben megjelent kiadványát. A Családi ünnepeink sorozat gyakorlati segítséget nyújt ahhoz, hogy a különböző ünnepeket méltón és szépen üljék meg a keresztény családok.
„Hisszük, hogy az együtt ünneplő család sok boldog órát tölt együtt, gondjain, nehézségein pedig együttes erővel tud úrrá lenni” – e szavakkal ajánlotta Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke a sorozat első, 2013 pünkösdjére meg­jelent kötetét.
Ez és a tizenkét további füzet elmélkedéseket tartalmaz egy-egy fontos ünnepről, a családi életre alkalmazott liturgiát ajánl, feleleveníti a magyar néphagyományokat, emellett az ünnepi asztal díszítésére és megfelelő ételekre is ad tippeket.
Ezekkel a füzetekkel családjainkat szeretnénk segíteni, hogy az ünnepeket családi körben átélve megtapasztalják az egyházi közösséget, az egységet egymással és Krisztussal. A keresztény család fontos feladata, hogy részt vegyen az Egyház életében és küldetésében. Ez teszi a családot „miniatűr egyházzá”, családegyházzá, így válik a család az Egyház misz­tériumának eleven képévé – írta Bíró püspök.
A füzetsorozat részei pünkösd, advent, karácsony, nagyböjt, anyák napja, Szent István király, mindenszentek és halottak napja, újév, húsvét, házasság és a keresztelő, Szent Miklós püspök ünnepét, valamint a farsangot járják körül.
A Harmat Kiadó gondozásában megjelent füzetek kaphatók az Új Ember Kiadó könyvesboltjában (1053 Budapest, Ferenciek tere 3.), valamint megrendelhetők a http://www.­12­ko­sar.hu/ weboldalon.

Forrás és fotó: MAKACS

Létezik-e magyar lelkiség?

Létezik-e magyar lelkiség?

Általában gazdasági, politikai hozadékról beszéltek, miközben kevés szó esett arról, hogy népünk milyen lelki értékeket kaphat Európától, és sajátos lelkiségével hogyan gazdagítja azt. Többen kétségbe is vonták, hogy Európa vagy hazánk rendelkezik-e sajátos lelkiséggel, meg lehet-e különböztetni más földrészektől vagy nemzetektől. Egyáltalán: az ilyesfajta megkülönböztetés nem áll-e ellentétben azzal, hogy mindenki egyenlőnek születik, és lelkületét nem a földrajzi hely, hanem egyéni adottságai, vágyai, törekvései vagy korlátai szabják meg? Aminek alapján viszont inkább csak egyéni lelkületről, és nem közösségre, nemzetre vagy földrészre jellemző lelkiségről beszélhetnénk…
Ahhoz, hogy e témához hozzá tudjunk szólni, először azt szükséges megvizsgálnunk, hogy a bölcselet, illetve a keresztény tanítás hogyan értelmezi általában a „lelkiség” fogalmát, és ez miként vonatkoztatható ránk, magyarokra. Az általános meghatározás szerint a lelkiség „a lélek szellemi természetéből fakadó tevékenységek és tulajdonságok összessége”, illetve „a tökéletesség elérésének útja”. A fogalmat elsősorban közösségre vonatkoztatjuk. Így beszélhetünk egy meghatározott területen élő népcsoport, nemzet, a hasonló munkát végzők vagy egy szerzetesi közösség lelkiségéről. Ilyen értelemben beszélhetünk sajátosan magyar lelkiségről is, hiszen minden származási, kulturális összetettségünk ellenére (a közös nyelv által közvetített) közös szellemi és lelki gyökerekből táplálkozunk, együtt éltük át a sorsunkat alakító, formáló történelmi eseményeket.
A fogalom használatával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a lelkiség kifejezés az utóbbi évtizedekben nagyon népszerűvé vált. Ma már alig van olyan vallásos könyv, amelyben ne szerepelne ez a szó. Gyakran használják egy-egy kor jellemzésére is, beszélnek például a középkor vagy korunk lelkiségéről. Ezekben az esetekben a szó nem pusztán lelki természetű valóságot jelent, hanem inkább kultúrát, műveltséget.
Ha magyar lelkiségről akarunk beszélni, akkor azt a sokszor emlegetett kérdést is tisztáznunk kell, hogy ki a magyar. Egyetérthetünk Teleki Pál véleményével: „Magyar az, aki lélekben és tetteiben is magyar.” Vagy még egyszerűbben: magyar az, aki magyarnak vallja magát. Ez azt jelenti, hogy lélekben azonosulni tud nemzete életével, együtt tud örülni vele, és fájdalmat él át, ha megsértik vagy bántják azt. Továbbá azt is jelenti, hogy magatartásával, cselekedeteivel törekszik arra, hogy a nemzet közössége által elfogadott értékeket képviselje, akkor is, ha azokat mások támadják, vagy nem akarnak tudomást venni róluk. Nemzetünk történelmének vannak olyan eseményei, amelyek valóban önbecsülést adnak számunkra, és akadnak olyanok is, amelyek minden magyar emberben fájdalmat ébreszthetnek.
Önbecsülésünket táplálhatják történelmünk mindazon eseményei, amelyek azt bizonyítják, hogy népünk tartósan sohasem viselte el a külső és a belső zsarnokságot, és fellázadt ellene. Ilyen módon lelkiségünk jellemzője a függetlenség, a szabadságra törekvés. A magyar lelkiséget jellemző „közös sebeink” lehetnek, hogy ezeket a jogos szabadságharcokat többségükben leverték. Lelkiségünkben így egyaránt jelen van az összetartás felemelő tapasztalata és bukásaink földre sújtó emlékezete, s ezek mellett a széthúzás fájdalma is. A nemzet lelkiismeretét és a harcokat vívó hősöket a nép nemcsak megőrizte az emlékezetében, hanem tetteik, magatartásuk mélyen beivódott a nép lelkébe, és a közös (magyar) lelkiség formálójává, egyben annak részévé is vált.
Lelkiségünk sajátos vonása a boldogságos Szűz Mária tisztelete, amely összefüggésben áll nemzetünk sorsával. A nép vezetői, átérezve Isten előtti felelősségüket, égi Édesanyánkhoz fordultak segítségért. Ennek kezdete és mintája a haldokló Szent István nemzetét felajánló imája, amelyben így fohászkodik: „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.” A király hite, égbe szálló fohásza – különösen háborúk idején – mintája a férjükért és fiaikért aggódó asszonyok és anyák vágyainak, kéréseinek.
Nemzetünk lelkiségében természetesen visszatükröződnek „nemzeti szentjeink” sugárzó fényei is. Kegyelmével Isten kiválasztotta és lefoglalta őket, s küldetésük részévé tette azt is, hogy nehéz időszakokban utat mutassanak a nép számára. Világító személyiségük hatása nemzetünk életében a későbbi korszakokban is érezhető. Nemzeti lelkiségünket formáló történelmünk egyik sajátossága, hogy e szentek többsége királyi családból származott, mint­egy annak jeleként, hogy a gondviselő Isten kiváló vezetők által segítette, vezette ezt a népet. A férfi szentek közül Szent István távolbalátó bölcsességével, Szent László a magyar hősiességet magában foglaló lovagiasságával, Szent Imre a tisztaságával mutatott irányt. Ők is formálói a magyar lelkiségben a hősiességet, a „virtust” nagyra értékelő vonásnak.
A női szentek közül Szent Erzsébet a szegények iránt mutatott érzékenységével, Szent Margit ellentéteket oldó alázatával, hősies engesztelésével adott példát. A királyi házastársukat követő, külföldön élt szentjeink (Szent László lánya, Szent Piroska; II. Endre lánya, Szent Erzsébet; az ő másodfokú unokahúga, Portugáliai Szent Erzsébet; IV. Béla lánya, Szent Kinga és Nagy Lajos lánya, Szent Hedvig) elsősorban szociális érzékenységükkel, a szegények, az elesettek iránti könyörületességükkel váltak ismertté.
A nemzeti lelkiség egyik fontos jellemzője mindig a vértanúság, amely az isten- és emberszeretet legfényesebb jelei közé tartozik. Az utóbbi idők országlerohanása és diktatúrái alatt erről a szeretetről tanúskodott például a Szent László lelkületét magában hordozó, bátor Boldog Apor Vilmos, az Egyház jogait védő Boldog Meszlényi Zoltán, a világhatalmak lelkeket pusztító hatásával dacoló Mindszenty József, a hivatása gyakorlásához haláláig hű Boldog Sándor István és az üldözöttekkel szolidaritást vállaló Boldog Salkaházi Sára.
A szenteken kívül is voltak olyan nagy hatású magyarok, „sugárzó emberek”, akiknek a lelke mintegy eggyé tudott válni a nép lelkületével, és mindazt képesek voltak megtenni, leírni, kimondani vagy világgá kiáltani, ami e lelkületben gyökerezett. Ezáltal tovább is formálták ezt a lelkületet. A nép megértette, a vállára vette, saját hőseinek tekintette őket. Ezeknek az embereknek az élete, sorsa – a nép életével együtt – gyakran tragédiába torkollt. Ilyen volt például az elnyomó hatalmakkal szembeszálló Rákóczi Ferenc, és ilyen a világszabadság dalnoka, Petőfi Sándor.
Sokan voltak olyanok is, akik nem a vérük, verejtékük hullatásával lettek ismertté, emlegetett hősökké és példaképekké, hanem lelkük fájdalmának hangot adva, egyéni és nemzeti sorsunkon tépelődve váltak a közös lelkiség művészi formába öntőivé, szószólóivá. A nép az ő érzéseiket is elfogadta, magára ismert bennük, magáénak ismerte el azokat. Ilyenek voltak a Himnusz és a Szózat költői: Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály; a népünk zenei kincseit összegyűjtő Kodály Zoltán, a városi szegények nyomorúságát megjelenítő József Attila, a nincstelen zsellérek életét bemutató Illyés Gyula – hogy csupán néhányat emeljünk ki azok közül, akiknek az élete és alkotásai a nemzet lelkébe ötvöződtek, annak lelkiségét gazdagították.
A kultúra és a művészet jól tükrözi a nép lelkiségét, és hatással is van rá. Kiemelkedően fontos szerep jut a nyelvnek, amely egyes művészeteknek és a hétköznapi életnek is fontos kifejezési eszköze. A nyelv gondolkodásmódot is jelent, amely hordozza a nemzet értékeit. Méltán tartja a mondás: „Nyelvében él a nemzet.” A gondolkodásmód és a nyelv egyediségével magyarázható, hogy a magyarság különleges érzékenységgel fordult a környezetében élő más népek kultúrája felé. Továbbá az is egyediségével magyarázható, hogy a magyar tudományoknak azok az ágai erősödtek meg, amelyek a megélt történelemre irányultak, és így gyakorlati jellegűek voltak. Az elvont gondolkodásmód a magyar irodalomra és teológiára kevésbé jellemző. Így például a Boldogasszony Anyánk kezdetű énekünk is történelmi eseményre utal.
A nyelv fontosságát ismerte fel Széchenyi István is, amikor a pozsonyi országgyűlésen a „nemzeti nyelvének” gyarapítására felajánlotta egész éves jövedelmét. Ennek a nemzeti nyelvet is magában foglaló megújulásnak az egyik legszebb példája Arany János munkássága. Ő igazán közelről, „belülről” ismerte népe lelkiségét, és képes volt arra, hogy meg is jelenítse azt, sajátosságait bemutassa, közkinccsé tegye. Vigyázott azonban arra, hogy megőrizze a magyar nyelv elemi erejét, külföldi minták alapján ne csiszolgassa, mert úgy az elveszítené eredetiségét és megtartó erejét.
Aranynak ez a törekvése tükröződik az életét összefoglaló Toldi estéje című művében, amelyben az agg vitéz így érvel a modernizációt sürgető uralkodóval szemben: nem a talán csiszoltabb, de számunkra idegen a legszebb: „»Szeresd a magyart, de ne faragd le”« – szóla, / »Erejét, formáját, durva kérgét róla: / (…) Nehezebb eltörni a faragatlan fát.« // »Változik a világ: gyengül, ami erős, / És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.« (…) // »Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel, / Aki ésszel hódít, nem testi erővel.«”
Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy bár nehezen ragadható meg és fejezhető ki, mégis létezik sajátosan magyar lelkiség. Ez népünk történelmében gyökerezik, amely hitünk szerint bele van szőve az emberiség egyetemes üdvösségtörténetébe. A legkorábbi időktől, azaz a néppé formálódásunk óta tartó, a magyar lelkiséget alakító-gazdagító folyamatban kiemelkedő szerepet játszanak szentjeink, továbbá azok a karizmatikus személyek, akik azonosulni tudtak a nép lelkével, képesek voltak megfogalmazni annak vágyait, örömeit, fájdalmait, és olyan utat, irányt tudtak mutatni, amelyet a legegyszerűbb emberek is megértettek. Globalizálódó, uniformizálódó világunkban, amelyben már teljesen elfogadott törekvés, sőt kötelezettség az élővilág sokféleségének (biodi­verzitás) megőrzése, különösen fontos annak a tudatosítása, hogy a sajátos lelkiségeknek, azaz a lelkiségek sajátosságának a megőrzése, továbbéltetése (még a környezeti értékeknél is inkább!) az emberiség egészének a kincse.
Ennek a teremtés gazdagságát tükröző, az üdvtörténetben kibontakoztató kegyelmi folyamatnak mi is részei vagyunk, a mi feladatunk is az ebbe a „teljességbe” tartozó magyar lelkiségnek a tudatosítása, megélése és gazdagítása.

Pálos nővérek örökfogadalma

Pálos nővérek örökfogadalma

Az ünnepi szentmisét Csóka János pálos tartományfőnök vezette a nővérek erdőkürti monostorában. A szentmisén jelen volt Györfi Szabolcs pálos szerzetes, a budapesti Sziklatemplom házfőnöke, a nővérek közösségének gyóntatója, valamint Vilmos pálos testvér.
Csóka János szentbeszédében emlékeztette Mária Erzsébet nővért arra, hogy meghívása már sokkal korábban elhangzott, hiszen már édesanyja méhében is ismerte őt Isten, és terveiben ott volt a meghívás kegyelme, amelyre a nővér nagylelkűen válaszolt.
A szónok az evangéliumot idézte: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok (…), mert mindent tudtul adtam nektek, amit hallottam Atyámtól” (Jn 15,13–15). Majd a nővérekhez szólva hangsúlyozta: Jézus nemcsak barátjának, jegyesének tart titeket, hanem ezenfelül mindent tudtul adott nektek. Bevon téged, Erzsébet nővér, abba a bensőséges kapcsolatba, amely közte és az Atya között van. Nem irigyli ezt a mély kapcsolatot, hanem megosztja veled, és mindent tudtul ad neked és nekünk. A választás Isten részéről érkezik, a választ azonban az embernek kell kimondania – hangsúlyozta Csóka János.
Az új örökfogadalmas teljes neve Jézus Szentséges Szívéről nevezett Mária Erzsébet nővér lett.

Forrás és fotó: Bege Nóra; pálos nővérek