Embertárs

Isten közelében

Isten közelében

Életének hetvenegyedik évében, március 2-án elhunyt Tóbi György, az Új Ember egykori munkatársa. A hetvenes évek elejétől 2007-ig, nyugdíjba vonulásáig nálunk dolgozott, először a Vigilia, majd az Új Ember előfizetéseinek ügyét intézte nagyon lelkiismeretesen – kis túlzással név szerint számon tartott minden egyes előfizetőt. Áldozatos és kitartó kolléga volt, elkötelezett az Új Ember iránt, nyugdíjazása után is szívesen visszajárt a szerkesztőségbe.
„Aki jól rejtőzködött, jól élt” – mintha minden régi kolléga Ovidius e sora szellemében beszélne róla. És Kis János, a XVIII. századi költő lelkész verse is érvényesnek tűnik az életére visszatekintve: „Boldog, ki bölcsen él rejtekben.” A többség a csendességét, visszafogottságát, zárkózottságát, visszahúzódó, rejtőzködő természetét emeli ki. De az is előkerül, hogy jól lehetett vele viccelődni. Tréfás kedvére utal, hogy sumér eredetűnek mondta magát, merthogy állítólag létezett egy tóbi nevű sumér törzs. Keletiesnek és görögösnek egyaránt mondható, jellegzetes arcéle, kedves mesefigurára emlékeztető karakteréhez szinte már hozzánőtt körszakálla alapján ezt a játékos feltételezést nem is lehetett teljesen kizárni.
A természet és a gombászás szerelmeseként az erdőket járva és a hegyek között érezte magát a legjobban. Noha az Új Embernek a Balatonnál és a Mátrában is volt üdülője, ő mindig a mátraiban akarta tölteni a szabadságát, hogy kedvére hódolhasson gombászszenvedélyének. Ezt ismerőseire és szomszé­daira is sikerrel ragasztotta át; jó barátjával, Láng Ferenc növényélettan-professzorral évről évre elmaradhatatlan programjuk volt az őrségi gombászás.
Az Új Emberben és ifjúsági magazinjában, a Teofilban éveken át gombászrovatot vezetett. Színesen, szépen írt; újságírói oroszlánkörmeit 1999-es szentföldi élményeinek megosztásával és Salkaházi Sára római boldoggá avatásáról szóló, 2006-os tudósításával is megmutatta.
Egyszer, 2011 táján szinte az egész szerkesztőséget sikerült elvinnie a Budai-hegyekbe gombászni. Nagyon restellte, hogy egyetlen gombát sem találtunk végül. Virágot viszont sokan szedtek, és remekül éreztük magunkat együtt: szép közösségi emlékkel gazdagodtunk Gyuri jóvoltából.
Felesége, három lánya és családjaik, hat unokája gyászolja. Temetése március 26-án, hétfőn, fél egykor, a pesterzsébeti temetőben lesz.
Mint feleségétől megtudtuk, meghatározó élmény volt számára az az utazás, amelyről Júdea, Galilea. Egy szentföldi zarándokút naplótöredékei című írásában számolt be. Ebből idézünk búcsúképpen, annak az Istennek az irgalmába ajánlva kedves egykori kollégánkat, aki gyakran megszólította őt magányos túrái során.
„Magashegyi túrázó koromban megkérdezte tőlem valaki: »Mondd, mi a jó abban, hogy sok-sok fáradsággal, órákig tartó erőfeszítéssel megmászol egy hegyet?« »Tudod – mondtam neki –, ha elindulsz a csúcs felé, el kell hagynod a megszokott, biztonságos közeget, házakat, embereket, s amikor már sem fát, sem bokrot nem látsz magad körül, csak köveket, csak a hegyet, akkor rádöbbensz, hogy itt már egyes-egyedül Istenre számíthatsz. Hogy egyedül maradtál, hogy nagyon közel kerültél hozzá. Ez a jó benne.«”

Középpontban az emberi méltóság

Középpontban az emberi méltóság

Fotó: Schaffler Orsolya és Ágnes

 

Tizenegy magyar orvos és egészségügyi szakember vett részt a lengyelországi Lublin Szent II. János Pálról elnevezett katolikus egyetemén szervezett FEMM Health képzésen március 2. és 4. között. Szerkesztőségünket Schaffler Orsolya Creighton-oktató tájékoztatta az eseményről.
A képzés során a gyermektelenség és más nőgyógyászati vagy hormonális, azaz endokrin betegségek gyógyításának a Katolikus Egyház tanítása szerint is elfogadható módszeréről hallhattak előadásokat a szakemberek. Örömteli, hogy a hazánkban egyre inkább ismertté váló NaPro Technológia mellett a betegségek okát feltáró, úgynevezett oki orvoslás más irányzatait is tanulmányozhatták a magyar orvosok a Lublinban megszervezett képzés során. A FEMM elnevezés a Fertility Education Medical Management angol kifejezés rövidítéséből származik. Egy olyan átfogó, az emberi személy méltóságát teljes mértékben tiszteletben tartó egész­ségnevelési és egészségügyi program ez, amely egyszerre foglalkozik a nők tájékoztatásával és az orvosok továbbképzésével. A nők megtanulják megérteni testük működését, hogy felismerjék egészségük hormonális jeleit (Fertility Education – magyarul: termékenységi oktatás), az orvosok számára nyújtott képzés pedig lehetővé teszi, hogy a legújabb kutatások és orvosi protokollok alapján tervezzék meg a szükséges vizsgálatokat és kezeléseket azon nők, illetve párok számára, akiknek erre szükségük van (Medi­cal Management). A március eleji háromnapos intenzív képzésen az orvosok megismerkedtek a legújabb endokrin kutatásokkal és a legfrissebb protokollokkal, a workshopokon pedig ezek alkalmazhatóságát tanulmányozták konkrét esettanulmányokon keresztül. A képzés során olyan tudományosan és erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen eszközöket és orvosi eljárásokat adtak az orvosok kezébe, amelyek ismeretében a szakemberek a gyermektelenséggel küzdő pácienseik számára már nem a mesterséges megoldásokat javasolják, és a menstruációs rendellenességtől szenvedő nőknek sem a fogamzásgátló tablettát ajánlják „orvosi megoldásként”. A FEMM orvosi protokollok a folyamatos kutatásoknak és vizsgálatoknak köszönhetően évente frissülnek, és az orvosoknak a képzés elvégzése után is hozzáférésük van ezekhez az információkhoz.
Anna Halpine, a FEMM Alapítvány vezetője előadásában elmondta, hogy világszerte elterjedt a hormonzavarok tüneti kezelése fogamzásgátlókkal. A FEMM azonban a zavar okát igyekszik megkeresni és gyógyítani, s a nők reprodukciós egészségének ügyét az emberi méltóság teljes tiszteletben tartásával szolgálja.
Halpine hangsúlyozta, hogy egyedül az emberi méltóság lehet az alapja a szabad társadalmak építésének, „melyet, ha tiszteletben tartunk, megértünk és az emberi személlyel teljes összhangban beépítünk programjainkba, akkor valódi eredményeket érhetünk el”. Ezért – korunk égető szükségére és kihívására válaszolva – kidolgozták a szexuális nevelés és a női reprodukciós egészség programját, amely az emberi személy méltóságának valódi megértésében és tiszteletben tartásában gyökerezik. A FEMM Health a tudomány legfrissebb eredményeit felhasználva hozzájárul ahhoz, hogy mind a nők, mind az orvosok értsék és értékeljék a nők egészségét jelző hormonális állapotokat, és így már ne hormonjaik elnyomásában lássák egészségügyi vagy reprodukciós céljaik elérésének útját. A FEMM Health protokollokat követő orvosok közössége rendkívül gyorsan növekszik. A lublini képzésen mint­egy száz, elsősorban nőgyógyász és endokrinológus orvos vett részt Európa tizenegy országából. Velük együtt így már közel nyolcszázra tehető a FEMM-orvosok és -oktatók száma szerte a világon.
A 2019-es európai FEMM-képzést előreláthatólag Magyarországon rendezik majd. A magyar orvosok rendkívül pozitívan nyilatkoztak a képzésről. Lelkesítő volt hallani, hogy ez a néhány nap mennyi újdonságot és friss információt jelentett számukra, melyeket be is tudnak építeni orvosi gyakorlatukba.
„A képzés körülbelül öt hazai szakmai konferencia ismeretanyagát sűrítette össze a hallottak hasznossága tekintetében” – fogalmazott Tolnay Lajos, a Budai Irgalmasrendi Kórház nőgyógyászati ambulanciájának vezető főorvosa. „Erős szakmai továbbképzés, pontos és jól kidolgozott szakmai protokollok, segédanyagok. Látókör-szélesítés, szakmai fejlődés” – foglalta össze a lublini képzéssel kapcsolatos tapsztalatait Bakos Marcell szülész-nőgyógyász, NaPro Technológiát alkalmazó orvos.
„Egy nagyon alapos és jó struktúrát ismerhettünk meg, amellyel a (zömmel) hormonális rendellenességeket szemlélni érdemes. Új információk is akadtak bőven, amelyek eleddig nem jutottak el hozzám” – jellemezte a konferenciát Bálint Balázs, a Bethesda–BIK Keresztény Anyasági Központ projekt szakmai vezetője. A FEMM egészségnevelő programja (Fertility Education) során olyan oktatókat képeznek, akik meg tudják tanítani a menstruációs rendellenességgel, meddőséggel küzdő, illetve a saját nőiségüket, egészségüket értelmezni, követni vágyó nőket testük működésére, jelzéseinek megfelelő értelmezésére. Ezt egy telefonos applikáció is segíti (FEMM Health), amellyel az érdeklődők regisztrálni, vezetni tudják megfigyeléseiket. Ez az applikáció olyan fontos információkat tartalmaz a nő ciklusával kapcsolatban, melyeket a FEMM-orvosok értelmezni tudnak, és ezen információkat figyelembe véve juthatnak el a megfelelő diagnózishoz, majd a kezeléshez. A FEMM-applikációt alkalmazó nők száma jelenleg mintegy háromszázkilencvenezer világszerte. Jó hír azonban a más megfigyelési módszert alkalmazók számára, hogy a FEMM-szemléletet magukénak valló orvosok egyéb ciklustáblázatok (Billings, Creigh­ton, Sensiplan) alapján is el tudnak indulni mind a kivizsgálás, mind pedig a kezelés útján.
A FEMM-programot kidolgozó szakemberek – a NaPro Technológiát alkalmazó oma­hai (USA) VI. Pál Intézethez hasonlóan –, az oki orvoslás alapelveit követik, azaz meddőség és más nőgyógyászati, endokrinológiai problémák esetén nemcsak a tüneteket igyekeznek csökkenteni vagy elfedni, hanem az – elsősorban hormonális – problémák okait keresik, azokat igyekeznek diagnosztizálni és kezelni.

 

A Fekete párduc sztárja bátran vállalja a hitét

A Fekete párduc sztárja bátran vállalja a hitét

Fotó: Gage Skidmore

 

A Marvel stúdió új kasszasikere egy képregényen alapuló, szuperhősös film, a Fekete párduc (Black Panther), amely csak az Amerikai Egyesült Államokban kétszáznegyvenkétmillió dolláros bevételt hozott az első hétvégén. Ezzel megközelítette a Star Wars: Az erő ébredése 2015-ös rekordját. A siker egyik oka a feltörekvő sztár, Letitia Wright, aki T’Challa király éles eszű húgát, Shurit alakítja, a film egyik legszerethetőbb karakterét, aki egy új technológiát bocsát országa rendelkezésére.
A guyanai születésű brit színésznő csaknem lemaradt a szerepről, hiszen egy időre teljesen felhagyott a forgatással, és Isten keresését állította élete középpontjába. Nemrégiben egy brit talkshow-ban mesélt erről az időszakról: „Szükségem volt arra, hogy egy időre abbahagyjam a filmezést, mert annyira bálványoztam azelőtt. Ezért otthagytam, és elindultam egy úton, hogy megértsem az Istennel való kapcsolatomat. Ekkor lettem keresztény. Azóta rengeteg szeretetet érzek magamban, világosság ébredt bennem. Biztonságot adott a hitem, úgy éreztem, már nem határoz meg az, hogy mások hogyan értékelnek, vagy hogy kapok-e szerepet. Már nem ettől függ a boldogságom, hanem az Istennel való kapcsolatomtól.”
Egy idei interjúban Letitia Wright azt is elmondta, hogy egy színészeknek szervezett londoni bibliaórán jutott erre az elhatározásra 2015-ben, miután sok nehézséget élt át, és depresszióval küszködött. Lemondott egy szerepet is (holott Nicole Kidmannel játszhatott volna együtt), hogy az Istennel való kapcsolatára fókuszálhasson. Ez olyan jól sikerült, hogy utána újult erővel vetette bele magát a film világába. Azóta küldetésként éli meg választott hivatását, és nem rejti véka alá a hitét. Minden jelenet felvételei előtt imádkozik. „Ahova megyek, ahova Isten küld, ott kell átadnom a szeretetét. Mert haldoklik az emberek lelke. Az én lelkem is haldoklott, és ő megmentett. Ezt pedig nem tarthatom meg magamnak. Beleszerettem Jézusba, és azóta is szerelmes vagyok. Ámen.”

Forrás: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz

Szent Gellért-ereklyét kapott a bakonybéli bencés közösség

Szent Gellért-ereklyét kapott a bakonybéli bencés közösség

Az eredeti ereklyét, a szent sípcsontjának felső darabját, 1870 augusztusában Simor János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek adományozta a székesfehérvári székesegyháznak. A Szent Gellért-ereklye leválasztására a székesfehérvári püspöki palota magánkápolnájában került sor Spányi Antal püspök, Halmos Ábel OSB perjel és Vásárhelyi Anzelm OSB alperjel jelenlétében. Az eseményen részt vett Ugrits Tamás pasztorális helynök, irodaigazgató, Szabó János ötvösművész és fémrestaurátor, Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, Smohay András, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója és Altorjay Áron orvosprofesszor.
Az ereklye megosztása után a bencések által hozott ereklyetartóban (capsulában) helyezték el a leválasztott partikulát, és rögzítették az „Ex ossibus S. Gerhardi” azonosító feliratot. Spányi Antal megyéspüspök lepecsételte a bencéseknek átadott ereklyetartót, majd a relikviákat az oltárra helyezve a jelenlévők a főpásztor vezetésével imádkoztak a vértanú püspök földi maradványai előtt.
Idén januárban kezdődött el a Szent Mauríciusz-monostor felújítása és turisztikai fejlesztése. Az ereklyét március 24-én, ünnepélyes keretek között helyezik el a bakonybéli templom új oltárában.
Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Látni akarom…

Látni akarom…

Fotó: Gieszer Richárd

 

„Látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán” (1Cel 30,84)… – jegyzi fel Assisi Szent Ferenc szavait életrajzírója, Celanói Tamás. Assisi szentje ugyanis Urunk születésének ünnepe előtt Greccio városában azt kérte, hogy a korabeli karácsonyi játékokat vigyék be a templomba. Ezzel a puszta folklórt „átváltoztatta”, és azt az eucharisztikus, a Lélekben újjászülető Krisztus-kapcsolat eszközévé formálta át. Hasonló élményben lehetett részük azoknak, akik a pasaréti templomban március 9-én este a tabernákulum és az oltár környezetében látták megjelenni a keresztút egyes stációit egy misztériumjáték során. A színháztechnika eszközeinek: a fény- és hangjátéknak, a jelmezek és a megjelenítések, valamint a vizualitás egyéb eszközeinek a hittapasztalattal való művészi összekapcsolása egészen egyedi és teljes egészében a világi hívektől induló kezdeményezés, ami külön is kiemeli az előadás jelentőségét és hatását. A színészek játéka, azonosulása a rájuk szabott szereppel nemcsak a rendező jó karakterismeretét, hanem a szerepvállalók belső hozzáállását is mutatta, beilleszkedésüket a passiótörténet világába.
A passiójátékban egy XXI. századi fiatal verses szemlélődése és a gonosz közbeszóló ténykedésének keretei között elevenedik meg a szenvedéstörténet, amelyben helyet kap az újraélt evangélium. A magára maradottság ugyanis felidézi Jézusban a tanítványok szétküldését, a gyermekek meg­áldását vagy éppen az Eucharisztia átadásának emlékét. Elesései során mintha az Úr is látni akarná azt és azokat, amik és akik fontosak számára, amiért és akikért jött, hogy ez adjon neki erőt útja folytatásához, a továbbhaladáshoz. Az ostorcsapások jelenetét a gonosz hatalmi pálcájának összeütése jelzi, miközben a szereplők vércsíkokat húznak a megostorozott Krisztus testén és arcán. A katona elveszi Veronikától a kendőt, majd az arctól való megérintettségét jelezve zavarodottan adja vissza tulajdonosának a Krisztus-képmást. Mária arca pedig azt a képet jeleníti meg a találkozás során, amit a hívek nap nap után láthatnak a pasaréti templom stációábrázolásán.
A különböző idősíkok és események találkoztatása azonban nem csupán vízió ebben a misztériumjátékban, hanem a középkor és a barokk korszak misztériumjátékainak pedagógiáját korunkra alkalmazva annak eszköze, hogy megértsük: Jézus értünk jött, bennünket is látni akar(t), helyünk van a megváltás nagy drámájában!
A Krisztust alakító színész és környezetében több szereplő az első előadás alkalmával ténylegesen végigkönnyezték a kereszt útját. Az előadás befejeztével a „közönség” nem tapsolt, hanem percekig némán állt. Egyesek az első előadás után visszajöttek a templomtérről a másodikra, mert látni akarták… (1Cel 30,84) – ez az előadás igazi kibontása: Pasaréti Passió, volt olvasható a cím a színmű plakátján.

Szent József és a mai apák

Szent József és a mai apák

Fotó: Merényi Zita

 

Virágvasárnap Jézus életének nagy napja, de sajátos módon már a halálát is előrevetíti. Ez a kettő egy gyökérből táplálkozik: a népszerűsége a csúcson, de az ellenségei szemében ez csak olaj a tűzre. Még azt az ördögi tervet is fontolgatják, hogy megölik az általa feltámasztott Lázárt, annyira bosszantja őket Jézus sikere, annyira féltékenyek. „Az egész világ utána fut” – panaszkodnak egymásnak János evangéliumában. Az ünneplés, amelyben Jézusnak ezen a napon része van, már-már fokozhatatlannak mutatja az iránta való tiszteletet, hiszen szerénysége ellenére királyként, megváltóként tekintenek rá. Ám ő már tudja, hogy szenvedés vár rá, és vállalja sorsát.

Tekintsünk vissza Jézus életére gyermekkorától kezdve, és próbáljuk elképzelni, emberi értelemben milyen utat járt be eddig a napig. Miként vált azzá, aki, és hogyan járultak hozzá ehhez földi szülei, Mária és a jóval kevesebbet emlegetett József: Munkás Szent József, akinek március 19-én van az ünnepe.

– József valóban méltánytalanul elhanyagolt alakja az Újszövetségnek. A születéstörténetet leszámítva alig esik szó róla. Mintha kizárólag az lenne a szerepe, hogy a szülni készülő Máriát megvédje, aztán Jézussal együtt Egyiptomba menekítse. Pedig egészen biztos, hogy nevelőként is sok éven át jelen volt Jézus életében. Az evangéliumok Mária és Jézus kapcsolatára koncentrálnak, ám József személye óriási felkiáltójel, amely napjainkban különös erővel figyelmeztet bennünket arra, mennyire fontos szerepe van az apának a családban. Hiszen a mai társadalmak tragédiája éppen az, hogy a családokból hiányoznak az apák. Ez nem feltétlenül válásból következő fizikai hiányt jelent: a pszichológiai-lelki hiány is jellemző. Ez a helyzet áll fenn, amikor az apa nem vagy csak alig veszi ki a részét a gyerekek neveléséből. Pedig a személye ugyanolyan fontos egy fiú-, mint egy lánygyermek életében: a fiúk számára azonosulási pont, a lányok számára pedig tükör, amelyben értékességüket, szépségüket megláthatják.

Néhány évvel ezelőtt ennek a helyzetnek üzent hadat az Apafüzet, amelyet a védőnők terjesztettek a családok körében. Az is azt hangsúlyozta, hogy a gyerekek egészséges fejlődéséhez kezdettől fogva szükség van, szükség lenne az apa jelenlétére. Mert egy apa másképpen ér hozzájuk, például fel meri dobni őket, miközben az anyuka nemegyszer csak ijedezik, és oda sem mer nézni.

– Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ezt, mert komoly a baj, és ezért nagy szükség van az apák érzékenyítésére, az apaszerepre való nevelésre. Nálunk még mindig erősen kísért a hagyományos nemi szerepek merev
elkülönítésének szemlélete, amely szerint a gyereknevelés a nő dolga, a férfi meg pénzt keres. De hála Istennek, a fiatalabb korosztályokban már sokkal inkább jellemző a szerepek rugalmasabb felosztása, és az apák bevonódása a gyereknevelésbe már pici kortól.

Mi okozza a változást?

– Az, hogy a nők nagy része dolgozik, és ezért már nem vállalja fel a korábban természetesnek tartott asszonyszerepet, ami alapján a házimunka és a gyerekek nevelése egyedül az ő vállát nyomná. Méltányosabb otthoni munkamegosztást vár el. Még így is valamivel több fel­adat hárul a nőkre, mint a férfiakra, de kutatások tanúsága szerint a boldog házasságokban ez nem okoz problémát.

És az nem gond-e, hogy a férjeket, mint innen-onnan hallom, sokszor kemény, kategorikus fellépés révén veszik rá a nők az otthoni munkára? A konfliktusok mögött mintha hatalmi vetélkedés is meghúzódna.

– Ez nem egyszerű téma. A családi szerepek kialakítása a házasságban mindig csiszolódási folyamat során valósul meg, amelyet már az ismerkedés időszakában el kellene kezdeni. E folyamat során számos konfliktus adódhat, de ki lehet munkálni olyan kompromisszumokat, amelyek mindkét felet elégedetté teszik. Az a fontos, hogy a szerepek ne legyenek kőbe vésve, hogy időről időre rugalmasan a család és a felek szükségleteihez tudják igazítani a teendőket. És persze hogy senki ne utasítgassa a másikat valamilyen merev szokásrendhez ragaszkodva, hanem szabadon és közösen hozzanak döntést. Például ha az egyik fél munkája vagy egészségi állapota szükségessé teszi, a másik készségesen átvállalja az otthoni fel-
adatok egy részét.
Visszautalnék arra, amit az előbb mondott, mert nagyon tetszett a gyermekét feldobó apa képe, és az anyukáé, aki aggodalmában még csak oda sem mer nézni. Ez ugyanis szimbolikus jelenet. Míg az anyukák „féltve óvják”, átölelik, körülzárják, feltétel nélkül szeretik a gyermekeiket, addig az apukák szerepe éppen a komfortzónából való kihívás és a kihívások elé állítás, azzal a megerősítéssel együtt, hogy „meg tudod csinálni”. Ez kell ahhoz, hogy ne legyen a gyerekből „anyámasszony katonája”, hogy felnőttként merjen majd kezdeményezni, kockázatot vállalni.

Éppen nemrég voltam tanúja annak, amikor egy három és fél éves kisfiút, aki talán kissé túlságosan szabadságszerető és akaratos, az apukája nagy-nagy szigorral szedett ráncba. És közben azt mondogatta, hogy az anyuka elkapatta a gyereket.

– Ez számomra inkább pozitív példának tűnik, mivel az apa jó esetben éppen óvodáskor táján „veszi át” az anyától a fiúgyermeket, hogy bevezesse a férfivilágba. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az anya „átengedje” neki. A két szülő nevelési stílusa kompenzálja egymást. Például egy bátorító szülő jó ellenpólusa lehet a túlaggódónak. Nem baj, ha egy nagyon szabadjára eresztett gyerek egyszer csak megtapasztalja, hogy azért vannak határok. De persze fontos, hogy a szülők igyekezzenek egységre jutni nevelési kérdésekben, és következetességre törekedjenek.
A történetéhez még annyit tennék hozzá: itt legalább van apa, méghozzá olyan, aki megpróbál beleállni az apai szerepbe. Sok gyerek ugyanis manapság éppen ennek a hiányától szenved a leginkább, és a következmények erőteljesen megmutatkoznak a fiatal felnőttek elköteleződési nehézségeiben.

Amikor Józsefet Jézus nevelőapjának nevezik, az érzésem szerint kissé degradáló. Jézus ugyan valóban az Atya Fia, a második isteni személy, de az is a hitünkhöz tartozik, hogy egészen ember, tehát kamasz, majd útját kereső fiatal is volt, akinek a mennyein túl teljes értékű földi apára is szüksége volt az egészséges fejlődéshez. Ahhoz, hogy megtanulja, mit jelent férfinak lenni a férfiak között, hogy a kor Palesztinájában hogyan találhatja meg önmagát és a saját útját. Annak alapján, amilyennek Jézust virágvasárnap látjuk, milyen ember és apa lehetett József?

– Az apák feladata a fiúgyermekek esetében – elvontan és konkrétan egyaránt – a férfitársadalomba való bevezetés. Az ókori Görögország egyes városállamaiban egy bizonyos kortól elkülönítve nevelték a fiúkat, és ez néhol, törzsi társadalmakban még ma is így van a világon. A fiúnak észrevétlenül azonosulnia kell az apjával. Ha nincs jelen az életében az apja, jó esetben egy nagypapa vagy egy nagybácsi figyelme és az általa kínált modell is kompenzálhatja ezt. Ezek híján pedig egy tanár vagy egy pap is lehet példakép, eligazodási pont.
József az Újszövetségben kezdetben „testőrféle” Mária és Jézus mellett. Ezenkívül még annyit tudunk róla, hogy igaz ember. Jézus továbbviszi a szakmáját, ami azt jelzi, hogy József pszichológiailag jó azonosulási pont volt a számára. Emellett azt is alkalma lehetett elsajátítani Józseftől, hogyan viselkedik, miként áll ki magáért egy férfi. Jézus konfliktusai, határozottsága számomra arról is szólnak, hogy Józseftől jó férfimintát vett át.

Jézust olykor kifejezetten konfrontatívnak, sőt provokatívnak is látjuk. Például éppen a virágvasárnapi bevonulás után űzi ki az árusokat a templomból. Ez a határozottság, erő, önbizalom mind annak a jele, hogy ezen a napon – amikor isteni küldetéséből fakadó földi útjának végső szakaszába lép – emberi értelemben is a csúcsra ért. Hogyan tanít egy apa erre: bátorságra, meg nem alkuvásra, félelmeink legyőzésére?

– Igen, Jézus nem félt például rókaként emlegetni Heródest, vagy a farizeusok szemébe vágni az igazságot. Nem finomkodott, és nem volt elvtelenül szelíd. Mert és tudott konfrontálódni, konfliktusba lépni. De soha nem negatív értelemben, és mindig valamilyen jó cél érdekében. Éppen ez az, amire a legjobban egy apa taníthat meg. Arra, hogy tudjunk nyíltan, egyenesen, mégis diplomatikusan konfrontálódni. Ne kerüljük a konfliktusokat, ne legyünk meghunyászkodóak, de agresszívvé, lehengerlővé se váljunk. Az apánktól jó esetben azt tanuljuk meg, hogy az értékeinkért végső soron még akkor is ki kell állnunk, ha az komoly áldozatokkal jár.
Egy jó apa nem akarja sem mindentől megóvni, sem szükségtelenül korlátozni, visszatartani a gyermekét, sem mindig megmondani neki, hogy szerinte mi lenne jó a számára. A túlkontrolláló apák gyermekei később, fiatal felnőttként nehezen találják meg önmagukat, és csak bajosan tudják elkülöníteni saját vágyaikat a környezetük elvárásaitól. Egy jó apa engedi, hogy a gyermeke kitapossa a saját útját, kibontakoztassa az identitását. Ebbe a folyamatba beleférnek a tévedések, a kudarcok is.

A Szent Családot példaképül szokták állítani a családok elé. Milyennek látjuk a Szentírás alapján ezt a családot? Miben lehet minta mai szemmel nézve?

– Nehéz mit mondani erről pszichológusként, nem szeretnék az igehirdetők felségterületére tévedni. De egyvalami biztos: a Szent Család alappillére József volt, az ő odaadása. Nála Mária és Jézus biztonságban érezhette magát. Ebben példakép lehet. Jó apa az, akire lehet alapozni, akire rá lehet bízni egy életet, egy gyermek nevelését. Mert megbízhatóan jelen van, és veszély esetén kiáll az övéiért. Elköteleződik irántuk, és ő képviseli a családban a stabilitást. Keretet és alapot biztosít.

Pro Cultura Christiana díjat kapott Zombori István

Pro Cultura Christiana díjat kapott Zombori István

Fotó: Merényi Zita

 

Milyen érzéssel fogadta ezt a díjat?

– Először is meglepődtem, hiszen előttem olyan emberek részesültek ebben a kitüntetésben, akiket magam is tisztelek. Kállay Emillel, Erdélyi Zsuzsannával dolgoztam is együtt. Nagy megtiszteltetés egy ilyen díjat elnyerni.

Hogyan jött létre a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM)?

– Ennek felvázolásához visszanyúlnék az 1989-es évhez, amikor Csanád
Bélával együtt létrehoztuk az eredetileg Bálint Sándor Társaságként indult Keresztény Értelmiségiek Szövetségét. Az olaszországi Gazzadában 1989-ben volt egy konferencia, amelyen a magyar püspökökön kívül sok neves magyar történész is részt vett. Ekkor merült fel, hogy fontos lenne feltárni és elmondani a múlt, a közelmúlt egyházi vonatkozású történéseit.
A METEM Horváth Tibor SJ kezdeményezése volt, ő kért fel arra, hogy vállaljak szerepet ebben a munkában. Várszegi Asztrikkal együttműködve jutottunk arra, hogy először a kiadatlan műveket kell publikálni, később pedig – amikor már fiatalabb kutatók is csatlakoztak a kezdeményezéshez – az új kutatási eredményeket is közzétettük a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok sorozatában. Nagyon sok konferenciát szerveztünk, ezek anyagát kötetben is megjelentettük, ebben a munkában a múzeumi kiadványok szerkesztésében szerzett tapasztalataim is segítettek. Műhelyünket kiterjesztettük a történelmi Magyarországra, együtt­mű­ködtünk a Pápai Magyar Intézettel, a szerzetesi levéltárakkal ugyanúgy, ahogyan az Állambiztonsági Szolgálatok Tör­téneti Levéltárával is. Azt is kiemelném, hogy a reformátusok, az evangélikusok és az ortodoxok munkáira is nyitottak voltunk. A 2000-es évektől fokozottan tanulmányoztuk a szocialista időben meghurcolt egyháziak sorsát és a Gulag történetét.

Szinte felsorolhatatlanul sok témával foglalkozott már. Mit emelne ki mégis közülük?

– Az egyetemen V. Károly német-római császár és spanyol király korával foglalkoztam. Legfőképp az érdekelt, milyen segítséget remélhettünk tőle a török elleni harchoz. Többször jártam Spanyolországban e korszak emlékeit vizsgálni. Kutatásaim eredményeit összefoglalva azt mondanám, hogy Európa számára egyetlen kérdés volt fontos: a török ne jusson el Bécsig. Az, hogy mindezért Magyarország milyen árat fizetett, nem számított. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban is dolgoztam, e korszakból Pusztaszer feltárását emelném ki. Ez a hely történeti és szimbolikus jelentőséggel is bír. A harmadik nagy témám az egyháztörténeti kutatás, közelebbről a magyar Egyház két háború közötti és 1945 utáni sorsa volt. Az első és a második világháború között Magyarországon virágzott az Egyház, sorra jöttek létre a női szerzetesrendek, de a férfirendek is igen tevékenyek voltak ebben az időszakban. Az Egyház az élet minden területén jelen volt, legyen szó a tudományról, az egészségügyről vagy az oktatásról. Ennek csúcspontját az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus jelentette, amikor a magyar Egyház megmutatta a világnak, mit tud felkínálni a hitleri barna fasizmussal és a sztálini vörös kommunizmussal szemben.

Min dolgozik most?

– Az elmúlt időszakban több konferenciát szerveztünk, amelyeken a Gulagra hurcolt papok és szerzetesek sorsát dolgoztuk fel. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójáról és az 1944-es hármas püspökszentelésről (Mindszenty József veszprémi, Kovács Sándor szombathelyi és Hamvas Endre csanádi püspök) is szerveztünk tudományos tanácskozást. E konferenciák anyagát most rendezzük sajtó alá. Holnap lesz a bemutatója Pozsonyban A szabad Közép-Európa múltja és jövője című kötetnek, amely a kereszténység, a lengyel–magyar kapcsolatok és a globalizáció összefüggéseit tár­­gyalja. Mindebből kiemelném III. Sobieski János lengyel király tevékenységét, aki segítette Magyarország török elleni harcát; illetve azt, hogy 1939-ben a lengyel menekülteket a magyar állam mellett a Magyar Katolikus Egyház is befogadta, gondoljunk csak Varga Béla plébános balatonboglári iskolájára. Napjainkban Jerzy Popiełuszko vértanú és Szent II. János Pál pápa tisztelete, valamint a częs­tochowai zarándoklatok kötik össze a magyar és a lengyel Egyházat.

Ön Szegeden született…

– Szeged Bálint Sándor városa, aki nekem szegről-végről rokonom is volt. Én is, csakúgy, mint ő, alsóvárosi vagyok, ezért is kötődöm a Szeged-alsóvárosi Ferences Plébániához. Szeged egy színmagyar katolikus város, ami annak köszönhető, hogy a törökök hagyták tevékenykedni a ferences barátokat. Ők tartották fenn a magyar kultúrát, a magyar nyelvet és a keresztény hitet több mint száz éven keresztül.

A közeljövőben szentté avathatják Boldog IX. Piusz pápát

A közeljövőben szentté avathatják Boldog IX. Piusz pápát

A Giovanni Maria Mastai-Ferretti néven született Boldog IX. Piusz volt a pápaság történetében a leghosszabb ideig – harminckét évig (1846–1878) – regnáló pápa. A posztulátor az olasz Agensir hírügynökségnek elmondta: „Olyan gyorsan halad előre a kanonizációs folyamat, hogy gondoskodtam a római templomban eltemetett pápa testének újbóli exhumálásáról, ez még a nyáron megtörténik. És nemcsak ez: szeretném felújíttatni a kriptát is.” Hozzátette: Lourdes-ban imádkozott a Szűzanyához, aki emlékeztette arra, hogy IX. Piusz hirdette ki szeplőtelennek az egész világ előtt, és arra kérte őt, hogy segítsen a szentté avatásában. Liberati elmondta, hogy IX. Piusz a pápasága alatt százharminchárom új püspöki széket alapított és ötven vikariátust hozott létre a missziós területeken. Védelmébe vett elnyomott népeket, a lengyeleket és Latin-Amerika őslakóit. Nagy hatású egyházfő volt, aki egy nehéz történelmi korban került a hanyatló pápai állam élére, egy olyan időszakban, amikor az Egyház elvesztette gazdasági hatalmát. IX. Piusz megértette az új idők szavát, igyekezett értelmezni azt, és annak megfelelően cselekedni.

Forrás és fotó: Vatican News
Fordította: Thullner Zsuzsanna