Embertárs

Észrevesszük-e magunk körül a szeretetéhséget?

Észrevesszük-e magunk körül a szeretetéhséget?

Fotó: Lambert Attila

 

Hova vezethetők vissza a Metodista Egyház gyökerei?

– A metodista megújulási mozgalom a XVIII. században kezdődött. Protestáns ébredési irányzat, az angliai reformáció egyik ága. Alapítónk, John Wesley testvérével együtt anglikán lelkész volt. A sajátosan induló angol reformáció a XVI. századi kezdetek után szembetalálta magát az iparosodás és a polgárosodás kihívásaival. Wesley érzékelte, hogy az Anglikán Egyház nem igazán képes válaszolni ezekre a változásokra. A társadalmi viszonyok miatt nagyon is indokolt volt a megújulás, ám az mindig csak az egyénnel kezdődhet. Így volt ez az alapítók esetében is. Egyetemi társaikkal misszióba indultak Amerikába, az indiánok megtérítésére. Kezdeményezésük nem járt nagy sikerrel, csak a gyarmati telepesekkel tudtak találkozni, az indiánokkal nem. Amikor azonban visszatértek Londonba, rendkívül erős istenélményt éltek át. Ez indította el személyes megújulásukat, s ennek öröméből bontakozhatott ki a metodista ébredés.

Milyen választ adtak az alapítók a kor szociális és ideológiai kihívásaira?

– John Wesley hozzáállását szépen mutatja az a bristoli esemény, amikor munkássága e fellegvárában anglikán lelkészként kiállt a szabad ég alá a munkások közé. Ezrek hallgatták a szavait. A hivatalos Egyház képtelen volt megszólítani ezt a réteget, és nem tudta befogadni a templomba sem. Wesley azonban közéjük ment, s e sokezres tömegekből jöttek létre a későbbi gyülekezetek, az úgynevezett metodista osztályok. Egyházunkat ma is jellemzi a kor társadalmi problémái iránti érzékenység. Feladatunknak érezzük, hogy állást foglaljunk a ma embere számára fontos kérdésekben, a géntechnológiától kezdve az energiaforrások hasznosításán át a háború és béke kérdéséig.

A Wesley testvérek anglikán lelkészként szolgáltak. Hogyan következett be a szakadás?

– Az alapítók nem akartak mást, mint „a biblikus szentséget terjeszteni az országban”. Meg is vádolták őket azzal, hogy nem mondanak semmi újat. Ők azonban nem is újat akartak mondani, hanem visszatérni az evangélium krisztusi tanításához. Nem engedték, hogy a metodista osztályok magukban úrvacsorázzanak, illetve hogy vasárnap tartsanak istentiszteletet. Az, hogy a szakadás még­is bekövetkezett, történelmi okokra is visszavezethető. Még Wesley életében elszakadtak az amerikai gyarmatok, az anglikán lelkészeket hazaküldték. A fivérek halála után, 1784-ben, Baltimore-ban, az úgynevezett karácsonyi konferencián megszületett a Püspöki Metodista Egyház. Ott választották meg az első püspököt. De mindmáig erős a testvéri kötelék az Anglikán Egyház felé.

A társadalmi feszültségek iránti érzékenységük vitte közel az alapítókat a munkássághoz. A Metodista Egyházban ma is meghatározó a szociális felelősségvállalás.

– Alapkérdés számunkra, hogy észrevesszük-e magunk körül a rászorulókat, azt a szeretetéhséget, amely jelen van a világban. A szociális szolgálat a szeretet megélésének egy különleges formája. A kezdetekkor elsősorban a munkások, a szegények csatlakoztak a metodistákhoz. Látogatták a börtönöket, igyekeztek segítséget nyújtani a rászorulóknak, az éhezőknek. A magyarországi Egyházban a gyülekezetek ma is nagy figyelmet fordítanak a szociális szolgálatra. Ennek egyik legkiemelkedőbb területe a cigánymisszió. Borsodban, Pest megyében és a Dunántúlon is több helyen vannak cigány közösségeink.

A Metodista Egyház elnevezésében benne van a módszer szó, és a hitcikkelyeket olvasva valóban megmutatkozik a keresztény életszentség egyfajta „módszertana”.

– Igen, bár kezdetben ez gúnynév volt. A Wesley testvérek Oxfordban jártak egyetemre az 1720-as, 1730-as években. Módszeres, rendszeres életet éltek. Betartották az egyetem szabályzatát, és meglehetősen kilógtak az akkori egyetemi ifjak közül. Szigorú hetirendet dolgoztak ki maguknak, amely valahogy így nézhetett ki: hétfőn együtt tanultak, kedden a Szentírást olvasták, szerdán a börtönben, a rabok között szolgáltak, csütörtökön a szegény gyerekeket korrepetálták, pénteken pedig együtt úrvacsoráztak. Minden héten éltek a szentséggel, ezért a másik gúnynevük az lett: szakramentalisták. Életmódjuk a hitelességről is szólt. Hamarosan csatlakoztak hozzájuk a csoporttársaik.

Hogyan írható le az Egyházuk szervezete?

– Püspöki Egyház vagyunk, Magyarország több közép-európai országgal együtt a svájci püspök alá tartozik. A helyi területeket a „helynök”, az úgynevezett szuperintendens képviseli. Az éves konferenciákon a püspök felügyeletével születnek a legfontosabb döntések. Itt a paritás elve érvényesül, világi testvérek és lelkészek együttesen vesznek részt a munkában. Az egyes országokban körzeti rendszerben épülnek fel a közösségek. A lelkészt a püspök helyezi a körzetekbe, így jönnek létre a missziós állomások. Missziós Egyház vagyunk, világszerte nyolcvanmillió metodista van, akiket a Metodista Világtanács fog össze.

Melyek a metodista lelkiség ismérvei?

– Wesley a két nagy szeretetparancsra irányította a figyelmet, számára a kereszténység a szeretet vallása volt. Lényeglátásra törekedett, fő céljának tekintette, hogy terjessze a biblikus szentséget. A metodista lelkiségben rendkívül fontos a visszatérés a Bibliához, azaz Isten szavához, valamint a szentség, mert Isten szent életre hív minket. Megtérésre, majd tanítványi fejlődésre a megszentelt életben, a szeretetben. Parókiám az egész világ – fogalmazta meg egy másik jelmondatát Wesley. Ez is mutatja, hogy szélesebb perspektívában gondolkodunk, az egész világért felelősséget érzünk. Egyházunk meghatározó tulajdonsága a gyakorlatias gondolkodás, a cselekvő hit. Wesley egyik kedvenc igéje volt, hogy Jézus Krisztusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít (Gal 5,6).

Egyházuk bemutatkozásában feltűnik a kötetlen istentisztelet megfogalmazás. Mit értenek ez alatt?

– Ez a metodista szabadság egyfajta kifejeződése. Nálunk családias a légkör, egy istentiszteleten lehetőség van a spontán bizonyságtételre, az énekre, de akár a születésnaposokat is köszönthetjük. Magyarországon sokféle formája van a metodista istentiszteletnek. Ez mindig függ a lelkiségi múlttól és a bevett helyi szokásoktól. Az alapkérdés az, hogyan tudjuk ma érthetően megszólítani az embert. Előfordulhat, hogy ehhez változtatnunk kell az istentiszteleti gyakorlaton. Igyekszünk rugalmasak lenni, és azt az elvet követjük, hogy a lényegben maradjunk egyek, a többiben pedig lehetünk szabadok.

Hogyan kerültek Magyarországra az első metodisták?

– Hazánkban a XIX. század közepén járt először metodista püspök, Matthew Simpson, aki Abraham Lincoln bizalmas barátja volt. 1857-ben egy találkozón vett részt Kossuth barátainak titkos körével, Pest-Budán. A szervezett metodista misszió a XIX. század végén kezdődött, amikor meg­jelentek a kisegyházak, válaszként a társadalmi változásokra. Jelen volt az emberekben egyfajta nyitottság, és a nagyobb egyházak nem tudtak mindenkit megszólítani. Több helyre is érkeztek neoprotestáns közösségek, Bácskába például lutheránus németek hívták meg a bécsi metodista lelkészt. Egyházunkban a mai napig megvan a kisebbségek iránti érzékenység. A Monarchiában ez főként a németek közötti szolgálatot jelentette, a két világháború között aztán a szlovákságét és a zsidóságét is, az ötvenes évektől pedig a cigány kisebbség körében indult el a metodista misszió. Ma tizen­egy körzetben húsz lelkipásztor szolgál harminc gyülekezetben, mintegy kétezer-ötszáz–háromezer ember között. Két idősotthonban és egy középiskolában is igyekszünk helytállni, és hálásak vagyunk azért, hogy a nagyobb felekezetek testvérként tekintenek ránk.

Hangsúlyozzák az ökumenikus együttmunkálkodás szükségességét is. Hogyan nyilvánul meg ez a Katolikus Egyházzal közösségben?

– Nagy örömmel éltük meg Ferenc pápa és a Metodista Világtanács küldöttségének találkozását a katolikus–metodista párbeszéd ötven évének ünnepén tavaly októberben. Wesley maga is különös nyitottsággal fordult a többi keresztény felekezethez, és ezt újszövetségi alapokon tette. Ötvenkét alapprédikációjából az egyik, A katolikus szellemről című arra világít rá, hogy megfoghatjuk egymás kezét, képesek vagyunk egy irányba haladni, hiszen lényegében egyek vagyunk. A Jézus Krisztusban való üdvösséget hirdetjük. Ma is sokféle jelét adja ennek a metodista spiritualitás: 1999-ben írták alá katolikus és evangélikus részről a megigazulásról szóló közös nyilatkozatot, s a Metodista Egyház elsőként csatlakozott ehhez 2005-ben. Magyarországon sokféle formában éljük az ökumenét. Részt veszünk a különböző egységtörekvésekben, így a Magyar Evangéliumi Szövetség, az Aliansz ökumenikus imahetén vagy a helyi felekezetközi lelkészkörökben. Ez itt, Óbudán nagyon jól működik. Egyedülállónak számít, hogy két katolikus plébánia és a metodista gyülekezet együtt szolgál az Alpha-kurzusban, ami egyébként anglikán gyökerű. Az Ars Sacra Fesztiválon imasétát tartottunk, bejártuk egymás templomait és imádkoztunk. Jó látni, hogy a közösségeink nem egymásnak feszülnek, hanem megélik a testvéri egységet. A XX. század az ökumené százada volt. Bízunk abban, hogy a XXI. is az lesz.

Küldetésben járunk

Küldetésben járunk

Vízkereszt Slachta Margit testvér egyik legkedvesebb ünnepe volt. Minden évben ezen a napon tartották az általa alapított Keresztény Női Tábor évnyitó seregszemléjét, amelyen beszámoltak az elmúlt év eredményeiről, és meghirdették az új év programját. A gondviselés úgy határozott, hogy ez a nap legyen Margit testvér égi születésnapja is: 1974. január 6-án lépett át az örökkévalóságba.
A társaság számára ma is nagy ünnep ez a nap. A nővérek ilyenkor kültagokkal, barátokkal és családtagokkal együtt adnak hálát az alapítóért, a tőle kapott küldetés meg­annyi kincséért és az elmúlt kilencvenöt év kegyelmeiért.
Az ünnepi szentmisét ezen a napon Kránitz Mihály atya mutatta be, majd előadásában hangsúlyozta Margit testvér művének aktualitását, az apostoli küldetés fontosságát, különös tekintettel a jelen kihívásaira. Délután mini­kon­ferenciát tartottak, amely színes válogatást adott a testvérek sokféle szolgálatából a családterápiától kezdve a teremtésvédelmen át az evangelizációig. A napot ünnepélyes zsolozsma zárta.

Forrás és fotó:
Szociális Testvérek Társasága

A gitárosokat segíti a NEK titkársága

A gitárosokat segíti a NEK titkársága

Fotó: Pixabay.com

 

A NEK-re készülve a szervezők fontosnak tartják a szentmiséken gitáros zenei szolgálatot végzők összefogását, illetve liturgikus képzését. Ennek érdekében szeretnék megszólítani az ország valamennyi területén működő gitáros csoportok vezetőit, illetve tagjait.
Létrehoztak egy Facebook-csoportot, amelyhez csatlakozhatnak mindazok, akik bárhol, bármilyen rendszerességgel zenélnek gitáros misén. A csoporton keresztül lehetőség nyílik megosztani jó gyakorlatokat, kottákat, valamint kérdéseket feltenni, problémákat megvitatni. Zenekaronként bármennyi tagja lehet a csoportnak – mindenkit várnak, hogy csatlakozzon.
A szervezők összeállítják a zenekarvezetők levelezőlistáját, melynek segítségével zártabb és hivatalosabb formában is szeretnék elérni a csoportok vezetőit. A listának a zenekarvezetők, a döntéshozók és helyetteseik lehetnek a tagjai. Feliratkozni egy Google-űrlap kitöltésével lehet, néhány kérdés megválaszolásával. A zenekarok vezetői feladatot ellátó összes tagja jelentkezhet, akár három-négy fő is.

„Jobbá szidni senkit sem lehet, csak jobbá szeretni”

„Jobbá szidni senkit sem lehet, csak jobbá szeretni”

Fotó: Lang Róbert

 

Megérkezett Kaposvárra a Jószolgálat-díj 2017. évi kitüntetettjeit bemutató szabadtéri vándorkiállítás, amely január végéig tekinthető meg a Kossuth téren. Ebből az alkalomból a városháza dísztermében január 8-án ünnepélyes kiállí­tás­megnyitót tartottak, amelyen köszöntötték az elismerés életműdíjasát, Somos László kaposfői plébánost.
A Jószolgálat-díjat azért hozták létre, hogy az elismerésben részesülő személyek, szervezetek és közösségek bemutatásán keresztül az emberek bepillantást nyerhessenek a szociális segítőmunka világába és a rászorulók mindennapjaiba. A 2016-ban alapított díjra már az első évben ötszázhuszonkét jelölés érkezett idősotthonokból, árvaházakból és szegény családoktól. A díjazottakat egy, a hét nagy hazai segélyszervezet képviselőiből álló szakmai zsűri választotta ki.
Példamutatással a fiatal nemzedéket is érzékenyebbé kell tenni a társadalmi problémákra – hangsúlyozta Twickel György, a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány kuratóriumának elnöke, aki hajléktalanokat segítő édesanyja emlékére alapította a Jószolgálat-díjat.
A tavalyi év díjazottjait bemutató szabadtéri vándortárlatot Budapest és Székesfehérvár után most Kaposváron tekinthetik meg a látogatók. Az installáció célja, hogy az érdeklődők megismerhessék a segítségnyújtás hőseit és történetüket. A kiállítás az önkén­tes­ munka sokszínűségére és örömére is felhívja a figyelmet. Idén is tízmillió forintot osztanak szét a díjazottak között. Eddig közel kétszáz jelölés érkezett, de január végéig még várják a további ajánlásokat.
A kiállításmegnyitón Szita Károly, Kaposvár polgármestere a Jószolgálat-életműdíjas Somos Lászlót méltatta, akit így jellemzett: Nem vár arra, hogy betoppanjon hozzá egy nehéz sorsú ember, hanem elébe siet.
Somos László atya úgy fogalmazott: a munkatársait illeti az elismerés. A vándortárlat megnyitóján elmondta: 1991-ben szentelték pappá, huszonhárom éve szolgál Kaposfőn, s azóta foglalkozik a romák paszto­rá­ció­jával. „Amikor odakerültem, láttam, hogy mennyi szegény, hátrányos helyzetű gyermek és felnőtt él a településen. Katolikus papként kötelességem segíteni őket, hogy integrálódjanak a társadalomba. Tanodát nyitottunk, az anyáknak baba-mama klubot hoztunk létre, és intézzük a felnőttek ügyes-bajos dolgait.”
A Somos László által életre hívott Szent Erzsébet Alapítvány tanárokat és szociális munkásokat alkalmaz. A kaposfői plébános az életműdíjjal járó pénzösszeget egy négygyermekes rászoruló család házvásárlására ajánlotta fel.

Forrás: Somogyi Hírlap/Kaposvári Egyházmegye

Inhaláló készülékek a kárpátaljai gyermekkórháznak

Inhaláló készülékek a kárpátaljai gyermekkórháznak

A szervezet kórházmissziójának keretében Écsy Gábor, a karitász országos igazgatója adta át az eszközöket. Szerdenko Bogdán osztályvezető főorvos elmondta, hogy az adományok nagyban segítik a gyermekek gyógyulását. A hordozható készülékek a kórtermekben is használhatók. Écsy Gábor abban a reményben adta át a kórháznak a készülékeket, hogy azok segítik majd a gyerekek felépülését, s talán szívüket is jókedvre derítik, ha az ajándékozók szeretetére gondolnak majd.
A Katolikus Karitász 2016 óta egyéni és intézményes formában is rendszeresen támogatja beteg gyermekek kezelését és ellátását. A szervezet az ungvári, a munkácsi és a beregszászi kórházak számára több alkalommal biztosított támogatást gyógyászati eszközök – infúzióadagoló, oxigénkoncentrátor, gyógymedence – és gyógyszerek beszerzésével, valamint különböző munkálatokkal: fürdőszoba-felújítással, esőcsatorna-javítással, betegszobák berendezésével.
A kórházmisszióban a Katolikus Karitász partnere a kárpátaljai Kezünkben a Jövő Alapítvány, amelynek fő tevékenysége árva gyermekek családba kerülésének segítése és nevelőszülők képzése. Az egyházakkal szoros együttműködésben dolgozó civil szervezet 2006 óta foglalkozik kórházmisszióval, s nagy tapasztalatának köszönhetően sikeresen fogta össze az egyházmegyében a beteglátogatásban már tevékeny önkénteseket.

Forrás és fotó: Katolikus Karitász

„Reményteljes jövőt készítek nektek”

„Reményteljes jövőt készítek nektek”

Fotó: Merényi Zita

 

Az elvándorlók és menekültek világnapján, január 14-én, az 1945-ben a Szovjetunióba kényszermunkára elvitt svábokra emlékeztek Zebegényben, nem sokkal a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja, január 19-e előtt. Beer Miklós váci püspök, aki maga is Zebegényben nevelkedett, személyes hangú prédikációt mondott az ünnepi misén.
Az a kocsi, amelyben én utazom, szinte üres, de amikor Zebegényben megállunk, hátrébb meglepően sok ember száll le a vonatról, és mind a templom felé indul. Csendbe és békébe érkezünk: Zebegény eleve meseszerű település, és éjjel a hó is lehullott, amitől még festőibbé vált. Mintha hirtelen egy másik, a miénknél idillibb világba léptünk volna át.
A templomba alig lehet bejutni, annyira sűrű a tömeg. A püspök a régi szenvedésekre emlékező mise kezdetén a maiakra utal, korunk háborúira, éhezéseire, üldöztetéseire, s mindazokra, akiket ezek sújtanak. Prédikációjában aztán érthetőbbé teszi ezt, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy ma van az elvándorlók és menekültek világnapja. Hetvenhárom évvel ezelőtt hurcolták el a svábokat, és hetvenöt éve veszett oda a Don-kanyarnál a 2. magyar hadsereg. A háború következményeként Zebegényben és általában a Dunakanyarban sokan nőttek fel apa nélkül, így Beer Miklós is: az ő apja Budapest ostrománál halt meg. A fájdalmas emlékezés nyomán önkéntelenül tör fel belőlünk a kérdés: Uram, miért engeded meg a szenvedést, a gonoszságot? A válasz a kereszt, amely arról tanúskodik, hogy Isten nemcsak megengedi a szenvedést, hanem értelmet is ad neki. Imádkozzunk azért, hogy az emberiség kigyógyulhasson a gyűlöletből és az ellenségeskedésből, s Assisi Szent Ferenccel együtt kérjük: „Uram, tégy engem békéd eszközévé!”
Csuka Tamás református tábori püspök a zsidók babiloni fogságához hasonlítja a svábok 1945-ös elhurcolását, és Jeremiás könyvét idézi, amelyben az Úr így szól népéhez: „Reményteljes jövőt készítek nektek.” Nem kell attól tartani, hogy magára hagyja őket, számíthatnak a gondoskodására. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára történelmi összefüggésbe helyezi, a sztálini Szovjetunió és a nyugati hatalmak versenyfutásával kapcsolatban tárgyalja a málenkij robotot, és hangsúlyozza: a magyarországi németek semmit sem vétettek: egy birodalom önkényének estek áldozatul. Ferencvárosban a múlt év elején avatták fel az emlékművüket.
A mise után Hutter Jánosné polgármester átadja a Zebegényért-díjat Zoltai Jenőnek, az egyetlennek, aki ma is él az egykor kényszermunkára hurcoltak közül. A kitüntetést posztumusz a többiek is megkapják, díjaikat a családtagok vehetik át. A templom előtt, a koszorúzás felvezetéseként elhangzik a száztizenegy érintett zebegényi neve, majd Ritter Imre, a magyarországi németek parlamenti szószólója beszél a rengeteg szenvedésről, amely egykor kijutott nekik, és arról a teherről, hogy hazatérve nem beszélhettek az őket ért sérelmekről. A koszorúzás hosszan elhúzódik, mivel állami szervek és a környékbeli önkormányzatok és egyesületek egyaránt leróják a kegyeletüket.
A következő programpont a Málenkij robot – Zebegény hangja című új dokumentumfilm bemutatója a közeli iskolában. Az alkotás alapkérdése, hogy mi marad meg az egykori szenvedések emlékéből a következő nemzedékek, jelesül az unokák és a dédunokák számára. Mai tizenévesek szólnak az egykor a Szovjetunióban szenvedett déd- és nagymamákról, nagypapákról. A többségük személyesen már nem ismerhette az őseit, emlékük azonban – és ebben talán ez a film is segített – ma is elevennek tűnik.
Zoltai Jenő beszél a filmben a legtöbbet. Elmondja, hogy egyáltalán nem volt sváb azonosságtudata, otthon soha nem beszéltek németül, és csaknem sikerült elkerülnie a kényszermunkát. Majdnem hazaküldték ugyanis, de aztán utánaszóltak, hogy nem magyarosított-e a neve. S mivel korábban Zoller volt, így végül őt is elvitték – már el sem búcsúzhatott az otthoniaktól. Szívesen mesélne az unokáknak az egykor történtekről, de nemigen kérdezik, ha pedig ő hozza elő a témát, a mobiltelefonjuk mögé bújnak.
Az utolsó megszólaló ma Pálmai Béla: ő nyitja meg a 111 – Dokumentumok a zebegényi elhurcoltakról című kiállítást. A nyolcvanas években zebegényi fiatalokat kérdezett a málenkij robotról, és megdöbbentette, hogy semmit sem tudnak róla. Ez indította arra, hogy engedély nélkül kopjafát állítson a templom előtt a Szovjetunióban szenvedettek emlékére. Ezt a kopjafát koszorúztuk meg ma, teszi hozzá. Nagyszerű, hogy az utóbbi években a három testvértelepülés: Kismaros, Nagymaros és Zebegény számára is megadatott a lehetőség, hogy méltó módon róhassa le kegyeletét az elhurcoltak előtt.
A kiállítás sok régi családi fényképpel, az otthontól távol elhunytak arcképeivel, a fogságuk alatt naplót írók nélkülözésekről és a túlélés reményéről tanúskodó soraival repít a múltba. Néhány mondatot olvashatunk a hazatérés szinte felfoghatatlan öröméről is. A vasútállomásra befutó vonat elé a plébános vezetésével kiment családokról, a sok-sok örömkönnyről, az összeölelkezésekről. „Első utunk a templomba vezetett, amikor Zebegénybe érkeztünk, hogy hálát adjunk az isteni gondviselésért” – írta az egyik emlékező.

Eszköztámogatás a hitoktatóknak

Eszköztámogatás a hitoktatóknak

Fotó: Loósz Róbert

 

A Pécsi Egyházmegye csaknem valamennyi hitoktatója és hitoktatást is végző papja részt vett az év végi belső pályázaton, amelyet már másodszor hirdettek meg. Összesen százhatvanöten válogattak az előre összeállított eszközlistáról, s egyénileg megállapított összeghatáron belül mindenki maga gyűjthette össze az általa hasznosnak tartott, hitoktatást támogató kellékeket. A katekéták mellett az egyházmegye óvodái és iskolái is pályáztak, számukra oktatási segédleteket és módszertani eszközöket szerzett be az egyházmegye, a köznevelési intézmények kápolnáiba pedig liturgikus tárgyak kerültek.
Számos hitoktató eddig saját költségén vagy a helyi plébánia hozzájárulásával szerezte be a munkájához szükséges eszközöket. Az igekártyák, matricák és könyvjelzők a tárgyi jutalmazás eszközei, amelyeket évről évre pótolnak, ám fénymásolópapírra, színes filcekre, tollakra, egyéb írószerekre és irodatechnikai eszközökre is rendszeresen szükség van. A fogyóeszközök mellett most olyan könyveket, társasjátékokat, beszélgetést vagy közös imát támogató eszközöket is választhattak a hitoktatók, amelyekkel óráikat változatossá, szakmailag magas színvonalúvá és a gyermekek számára élményszerűvé tehetik.
Tóth Lászlóné, a Pécsi Egyházmegye pedagógiai főmunkatársa, a hitoktatási iroda vezetője szerint a hitoktatóknak versenyképessé kell válniuk: „Napjainkban már nem lehet kizárólag a verbalitásra helyezni a hangsúlyt. A legkisebb iskolákban is van például digitális tábla. A gyerekek megszokják az interaktív foglalkozásokat, és ehhez az oktatásnak igazodnia kell, hiszen számukra a tanulás már nagyobbrészt a tudást tapasztalás útján történő megszerzését jelenti.”
Az összeállított eszközlista az óvodástól az ifjúsági csoportokig minden korosztályt és minden témát lefedett. Figyelembe vették azt is, hogy módszertanilag megfelelő és esztétikailag igényes eszközök széles kínálatából választhassanak a katekéták. Így mindenki a számára szükséges és hasznos tárgyakkal, könyvekkel, játékokkal bővíthette az eszköztárát. A legnépszerűbbek az érzelmi intelligencia fejlesztését segítő eszközök és a közös imát előremozdító imakockák voltak, de sokan kértek olyan könyveket is, amelyek háttértudást nyújtanak a pedagógiai munkához és a kateketikai tevékenységhez. Az infokommunikációs eszközök közül laptopot, kivetítőt és hangszórót kaphattak a főállású hitoktatók.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

A baleset-megelőzést segítik

A baleset-megelőzést segítik

Fotó: Katolikus Karitász

 

Háromezer láthatósági mellényt adtak át január 10-én Munkácson. A balesetek megelőzését szolgáló adományt Majnek Antal munkácsi megyéspüspök vette át. A mellényeket a Katolikus Karitász helyi szervezetein keresztül fogják szétosztani a környéken élők között.
Az ezerötszáz felnőtt és ezerötszáz gyermek láthatósági mellényt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Hatala József nyugalmazott tábornok, az Országos Rendőr-főkapitányság Baleset-megelőzési Bizottságának elnöke, valamint Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója adta át.
Az összefogásból vásárolt mellényekkel az adományozók célja, hogy segítsék megelőzni a közúti baleseteket. A rendőrségi statisztikák szerint Kárpátalján minden negyedik halálos kimenetelű közlekedési baleset áldozata gyalogos vagy kerékpáros. A tragédiák jelentős része azért következik be, mert Ukrajnában a kerékpárral közlekedők számára nem kötelező a láthatósági mellény viselése, a kerékpárok fényvisszaverő elemekkel történő felszerelése, illetve a kivilágítása sem. A közlekedést nehezíti az utak rendkívül rossz állapota és a hiányos közvilágítás is. A mellények a fényvisszaverő csíkoknak köszönhetően messziről is jól láthatóvá teszik majd viselőjüket, segítve ezzel a balesetek megelőzését.
A Munkácsi Római Katolikus Püspökség hivatalában tartott átadási ünnepségen Soltész Miklós elmondta: a mintegy két és fél millió forint értéket képviselő láthatósági mellények remélhetőleg sok-sok életet mentenek majd meg. Ez a kis segítség is hozzáadódik ahhoz a rengeteg támogatáshoz, ami az elmúlt években érkezett Kárpátaljára.

35 / 65Első...343536...60...Utolsó