Őrzője vagyok én a testvéremnek?
Fotó: Lambert Attila

 

A könyvet Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, az egyetem nagykancellárja és Beran Ferenc teológus, egyetemi docens méltatta. A könyvbemutató moderátora Laurinyecz Mihály, a Hittudományi Kar Erkölcsteológiai Tanszékének vezetője volt. A megjelent vendégeket Kránitz Mihály, a kar dékánja köszöntötte.
Beszédében Veres András püspök fölidézte: amikor 2017-ben, Szent István ünnepén elmondott prédikációjában egészen más összefüggésben utalást tett rá, hogy a keresztény élet önfeladásának útján járunk, hogy mi, keresztények sem mindenben gondolkodunk és nyilvánulunk meg keresztényként, hatalmas felzúdulás fogadta szavait. Ez őt nem különösebben zavarta, a stílus viszont annál inkább, hogy némelyek milyen módon próbáltak megnyilatkozni. Az nem kérdés számára, hogy az Egyház tanítását ezekről a kérdésekről is a szélesebb közönség elé kell tárni. Az MKPK elnöke éppen ezért örül Németh Gábor könyvének, mert az vázlatosan ugyan, de átfogó panorámát ad az élet kezdésével és befejezésével kapcsolatos kérdésekről. Ez felhívás arra, hogy mások is törekedjenek ilyen tartalmú könyvek megírására, hiszen nagy éhség van rá.
Veres András püspök meggyőződése, hogy akkor tudunk mi, keresztények is a hitünk szerint élni, ha az adott bioetikai, orvosetikai kérdések nagyon világos, az Egyház hivatalos tanítása szerinti tárgyalása rendelkezésünkre áll. Mindazok, akik érdeklődnek a jelenlegi orvosi, bioetikai kérdések iránt, a leghitelesebb, legtudományosabb tanítást a Katolikus Egyháztól kapják. Németh Gábor könyve nagyon sok papnövendéknek, teológusnak, keresztény hívőnek biztos eligazítást ad az élet kérdéseivel kapcsolatban – hangsúlyozta a főpásztor.
Méltatásában Beran Ferenc leszögezte: Németh Gábor benső indíttatásból írta meg könyvét, amelyből világosan kiderül az Egyház értékrendje. Többek között rámutatott: az emberi test anyaga nem csupán sejthalmaz. Nem lehet különválasztani a testet és a lelket; ahogyan Németh Gábor könyve fogalmaz, spiritualizált, átlelkesült teste van az embernek. Ezért nem hivatkozunk úgy egy testrészre, mint egy eszközre, amivel kereskedni lehet. A testem, bármennyire is hozzám tartozik, nem a tulajdonom, hanem Isten ajándéka.
Őrzője vagyok-e az én testvéremnek? – tette föl a bibliai kérdést Gábor atya, majd leszögezte, hogy keresztény emberként csak egy válasz a hiteles: igen, az vagyok. Könyvében azt keresi, hogyan lehet egyszerre jó és igaz válaszokat adni a mindennap fölvetődő erkölcsi kérdésekre.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..