Embertárs

Átadni Isten ölelését

Átadni Isten ölelését

Fotó: Paksa Balázs

 

Hegyeshalom neve összeforrt a közúti és vasúti határátkelővel. Valószínűleg kevesen vannak, akik nem jártak még itt, azonban a vasúti fővonal, illetve az autópálya mente még a határellenőrzés miatti araszolásban sem sokat enged látni a település kincseiből. Pedig számos látnivalóval büszkélkedhet a falu, mely idén ünnepli első hivatalos említésének 800. évfordulóját: a vele egyidős plébániatemplom szintén az eseménydús századokról tanúskodik.
Ha a templomnál Pozsony irányába fordulunk, pár száz méterre a Lajta jobb parti csatornája, helyi nevén a „Kanális” keresztezi utunkat. A mesterséges folyó lomhán csordogál Mosonmagyaróvár felé, előtte azonban egy horgásztavat táplál: ez a Stettni-tó, a falu egyik legfontosabb agorája. A tó körül létesített barátságos parkban nemcsak a horgászni vágyók gyűlnek össze, itt rendezik a falunapokat, a különféle sporteseményeket, sőt, 2004 óta a Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódó lelkigyakorlatot is Kerényi Lajos piarista szerzetes vezetésével. Idén augusztus 12-én várták az elmélyülésre vágyókat a hegyeshalmi lelkinapon: a nagy szél ellenére sokan összegyűltek, még kisgyermekes családok is eljöttek a környező településekről. A rendezvény létrejöttét a község is támogatta.
A hagyományokhoz híven idén is ebéddel várták a résztvevőket: a fák alatt kora reggeltől bográcsban rotyogott a paprikás krumpli a falu lakója, Rembetzky Sándor jóvoltából. „Nem járok templomba – árulja el Sándor –, sőt, kifejezetten hívő sem vagyok. Ennek ellenére nagyon tisztelem a hívő embereket, mert nemcsak mondják a szép dolgokat, hanem meg is teszik. Ezért támogatom a hegyeshalmi lelkinapot, mert mindig is szerettem a jó kezdeményezések mellé állni.” Sándor nemcsak a főzést vállalta, segédkezett a sátor felállításában, a székek elrendezésében és a színpad összeállításában, ahol a gitáros énekkar próbált a lelki­nap főszervezője, Paksa Balázs és felesége, Karczub Ágnes vezetésével. Helyükre kerültek a mikrofonok is; a rendezvény hangosítását az egyházközség világi elnöke, Jenőffy Gábor vállalta. Balázs eközben aggodalmasan szemlélte a széksorokat: még mindig sok volt az üres hely, pedig a lelkinap előadója már megérkezett. „Nem baj, ha kevesen vagyunk, a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség” – vezette be Lajos atya első elmélkedését, melynek végére lassan megtelt a nézőtér. Ekkor viszont Sándor került bajba: lehet, hogy kevés lesz az ebéd?
Az idei hegyeshalmi találkozót „Az igazság szabaddá tesz titeket” mottóval hirdették meg, ezért a piarista szerzetes fogalomtisztázással kezdte előadását. Az igazság a négy sarkalatos erény egyike, ezért először az erénytant ismertette a lelkigyakorlatos közösséggel. Az erények különleges tulajdonsága, hogy begyakorolhatók, és kötelességünk is gyakorolni őket, különösen a hit erényét – hangsúlyozta. Lajos atya szokásához híven személyes történetekkel is alátámasztotta szavait: bár kilencvenéves, még ma is kilenc kórházban vállalja a betegek lelkigondozását, munkája során számos emberrel találkozott és találkozik, számos sorssal, egyedi történettel, megtéréssel, de sajnos a hit elvesztésével is.
„Negyvenöt éve tartunk nagymarosi találkozót, az egerszalóki lelkigyakorlatos tábort pedig harmincnégy éve rendezzük meg – idézte fel Lajos atya a két előadás közötti szünetben a kezdeteket. – Mindig is szerettem volna, hogy a Dunántúlnak is legyen regionális találkozója. Ekkor jött a képbe Szalai Béla barátom, aki Rábapatonáról származik. Béla testvére, Szalai Kálmán Hegyeshalom és a közeli Levél plébánosa: logikus volt, hogy ezekre a településekre essen a választásunk. Eleinte a levéli plébánia kertjében gyűltünk össze, majd 2004-től Hegyeshalomban.” Mivel idén is elkísérte Kerényi Lajost, Szalai Béla is csatlakozott a beszélgetéshez. Elmesélte, hogy bátyját nem volt nehéz meggyőzni: Kálmán atya lelkes támogatással fogadta az ötletet. Most is ott volt a lelkinapon, a gyóntatásban segédkezett Lajos atyának. „Kimondottan családias a hangulat – jegyezte meg Béla. – Ezt nemcsak azért mondom, mert a hegyeshalmi lelkinapra nem járnak tömegek, hanem azért is, mert össze tudom kötni a bátyám meglátogatásával.” Akárcsak Béla, Lajos atya is sajnálja egy kicsit, hogy a hegyeshalmi lelkinap nem vonz annyi érdeklődőt, mint Egerszalók vagy Nagymaros, de nem szabad feladni a lelkesedést, az igét terjeszteni kell.
A második előadás már telt ház előtt hangzott el. Lajos atya idén is azzal biztatott, hogy bár beteg a világ, nem gyógyíthatatlan. Legyünk igazságosak, hiszen ezzel Isten ölelését adjuk át – buzdított a piarista szerzetes. – Legyünk szerethetők, hiszen mindannyian „orvosok” vagyunk, hogy gyógyítsuk a világot. Az előadást meglepetés követte: a szervezők ajándékkal készültek Lajos atyának nemrég ünnepelt kilencvenedik születésnapja és vasmiséje alkalmából. Kifejezetten sokan vettek részt a délután három órakor kezdődő szentmisén is, melyet Benkó Attila győri kórházlelkész mutatott be. „Nagyon szépen sikerült minden – értékelte Paksa Balázs a rendezvényt. – Még az időjárás is kegyes volt hozzánk. Ami a résztvevők számát illeti, csak ennyit mondok: »Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.«”

Az apostolok szülővárosát találhatták meg a Szentföldön

Az apostolok szülővárosát találhatták meg a Szentföldön

Fotó: Haaretz.com

 

A Mordeháj Aviam régész vezetésével dolgozó kutatók a Jordán folyó deltájának közelében bukkantak rá az évtizedek óta keresett városra, amely egykor Augustus római császár lányáról, Júliáról kapta a nevét. Az Újszövetségben Bétsaida néven említett település korábban egy kicsiny galileai halászfalu volt, az Újszövetség könyvei szerint Jézus három apostolának, Andrásnak, Péternek és Fülöpnek a szülőhelye. A kutatók két méterrel a bizánci kori maradványok alatt egy, a római korból, a Krisztus utáni I–III. századból származó réteget találtak cseréptöredékekkel és érmekkel. A legnagyobb meglepetést egy római stílusban épült fürdő jelentette, benne a mozaikpadló megmaradt részleteivel, ami nem tekinthető szokványos tárgyi emléknek ebben a régióban.
Ez azt valószínűsíti, hogy a kutatók a régóta keresett Juliászt találták meg, nem egy egyszerű halászfalut. Az értékes leletek között rábukkantak Néró császár Krisztus után 65–66-ból származó ritka ezüstérméjére is, ami szintén megerősíti az épület és a maradványok korát. Juliász város építéséről csak Josephus Flavius zsidó történész írásából van tudomásunk, aki leírta, hogy Nagy Heródes király fia, II. Heródes zsidó fejedelem Bétsaida halászfalut valódi római polisszá változtatta és átneveztette Juliásznak. A régészek szerint a feltárások környékét Krisztus után 250 és 350 között elborította a Jordán folyó hordaléka, valószínűleg a Kinneret-tó időszakos vízszintemelkedése miatt. A bizánci korból származó maradványok arról tanúskodnak, hogy az emberek később ismét letelepedtek ezen a területen.

Az alapító nyomában

Az alapító nyomában

 

Vianney Szent János szülővárosában, Dardillyben – ahova Ars-sur-Formans szent plébánosa születésének bicentenáriumán, 1986-ban II. János Pál pápa is ellátogatott – a zarándokcsoport szentmisén vett részt a főtéren álló plébániatemplomban, ahol a szentet megkeresztelték.
A zarándokok egy teljes napot töltöttek Ars-sur-Formans-ban. Beszámolójukból kiderül: a kis faluban mindent áthat a szent emléke; „lényének egyszerűsége, közvetlensége ma is érezhető”.
A Vianney Szent János használati tárgyait máig őrző plébániaépületben láthatták a szent ruháit, cipőjét, edényeit, rózsafüzérét, megégett ágyát, amelyet a „gonosz fickó” – így nevezte az ördögöt – haragjában felgyújtott. A templomban felkeresték a szűk, kényelmetlen gyóntatószéket is, ahol életének utolsó harminc évében naponta tíz-tizennégy órán keresztül gyóntatott.
A franciországi községben tett látogatásuk végén a zarándoklat lelkivezetője, Szenes István, a Vianney Testvérek közösség elöljárója szentmisét mutatott be a szent testét tartalmazó üvegkoporsó mellett.
Útjuk során a zarándokok Paray-le-Mo­ni­alban megtekintették a Szent Szív-bazilikát és a vizitációs nővérek kolostorában található Jelenések-kápolnát, amely Alacoque Szent Margit Mária épen maradt testét őrzi. Nevers-ben, Szent Bernadett koporsója mellett magyar–angol–latin nyelvű szentmisén vettek részt. Párizsban felkeresték a Vianney Testvérek közösségének alapításához fűződő jelentősebb zarándokhelyeket: a Sacré Cœur-bazilikát, a Szent Péter-templomot és a vincés nővérek anyaházát. Szentmisén vettek részt a Gondviselésről nevezett Boldog Mária, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációja alapítója sírjánál, akinek karizmája több szállal is kapcsolódik a Vianney Testvérek közössége lelkiségéhez.
A zarándoklat záró szentmiséjét a rendi karizmájuk négyszázadik évfordulóját ünneplő lazaristák (Misszióstársaság) alapítójának, Páli Szent Vincének épen maradt testét őrző templomban mutatta be Szenes István.

Forrás és fotó: Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért közösség

Kell ez a tűz

Kell ez a tűz

Fotó: Merényi Zita

 

Világiak, papok, szerzetesek gyűltek össze a négynapos találkozóra Európa számos országából. Olasz­országból, Lengyelországból, Romániából, Ukrajnából, Németországból, Spanyolországból, Dániából, Cseh­országból érkeztek a mintegy száznyolcvan magyarországi és külhoni – erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági – résztvevő mellé; összesen több mint kétszázötvenen voltak jelen. A két előadó a mexikói ­José H. Prado Flores, becenevén Pepe, a kurzussorozat létrehozója, valamint ­Ângela Chineze, a brazil evangelizációs iskola vezetője. A téma a Biblia értelmezése, a Szent Jeromos-kurzus.
A vendéglátó bencés rendet képviselő Hardi Titusz OSB szinte a kezdetektől bekapcsolódott az evangelizációs iskola munkájába. Magyar­országon is egy bencés atya honosította meg a kurzussorozatot, Forrai Botond, a kilencvenes években ménfőcsanaki plébános. Szívügye volt az evangelizáció. Munkatársa, Maros ­Ildikó hosszas keresés után jutott el Rómában a mexikói alapítású Szent András Evangelizációs Iskola kurzusára. Ekkor született meg a döntés, hogy a lelki képzést elhozzák hazánkba is. 1994-et írtunk ekkor. Egy évre rá meg is tartották az első kurzust Ménfőcsanakon. „Egy ezeréves hagyomány és egy tüzes megújulás találkozása volt. Botond atya életének eseményévé vált ez az iskola, megerősítette a Ménfőcsanakra képzelt evangelizációs ház vízióját. Hívott, nézzem meg munkájukat. Ritkán tapasztalható meg a megújulás az Egyház életében, tudtam, erre az életindításra oda kell figyelni. Nekem kell ez a tűz” – meséli Titusz atya, aki éveken át igazgatóként szolgált, ma lelkipásztori felelősként van jelen az evangelizációs iskolában.
A kurzussorozat célja az új evangelizáció. Új a lendületben, a kifejezés­módban, nyelvezetben, de a látásmódban is. Az alapító azt vallja, az evangéliumot tanítványok közössége tudja hirdetni, akik Jézus mellé szegődve élnek, így tudnak tanúságot tenni róla.
A tartalom és forma Mexikóban jött létre 1980-ban, és rövid idő alatt széles körben elterjedt. Az átadás a Pepe Prado és munkatársai által kidolgozott kurzusok sokasága által valósul meg. A Szent András Evangelizációs Iskola képzési programja huszonegy kurzusból áll. „Teljes palettát adunk az embereknek, hogyan fejlődjenek. A megtérés az »új élet kurzus« elvégzésével kezdődik, ezt az Emmausz követi, melynek célja Jézus megismerése, a János-kurzus készít fel a tanítványságra. A Pál-kurzus pedig az apostolság felé vezető út. Mindez nem gyorsan megy végbe, hiszen az emberben lassan játszódik le a változás. Érett evangelizátorrá öt-tíz év alatt válik valaki” – vázolta fel Gyuris Gellért, a lelki képzés magyarországi igazgatója azt az ívet, amit az evangelizációs iskola kurzusai nyújtanak.
A tartalmat tekintve alap a kérügma kibontása, elmélyítése, melyet Ferenc pápa így fogalmaz meg: „Jézus Krisztus szeret téged, életét adta azért, hogy üdvözítsen téged, és most mindennap melletted él, hogy megvilágosítson, megerősítsen, megszabadítson téged” (EG 164). A kurzusok célja ennek a szeretetnek a megélése. Az egyik résztvevőt, Moór Istvánt is ez ragadta meg. Diákként ismerkedett meg az iskolával, a fiatal vezetők lelkesedése nagy hatással volt rá: „Ott tapasztaltam meg először Isten személyes szeretetét. Arra a döntésre készített fel, hogy elfogadjam Jézust megváltónak, és megtaláljam az utat az Egyház közösségébe.” Kovács Zoltán papnövendék is azért lelkesedik, mert a kurzusok ébren tartják benne az Istennel megélt kapcsolatot, miközben közösségre talál azokkal, akik ugyanerre az alapra építik fel életüket.
Titusz atya azt fogalmazza meg, hogy szívesen elküldene minden szerzetest a tanítványság iskolájába: „A kurzusok olyan látást adnak a tanítványságról, ami egy életre meghatározó lehet egy szerzetes számára. Olyan értelmet kap az evangelizáció, amit nem tud többé elfelejteni.”
Az ismeret átadásának útja a megtapasztalás. A Szent András-i módszer abból a felismerésből indul ki, amit Bartha Angéla szociális testvér fejt ki: „Az ember az értelme mellett érzékszervei érintettségével tanul. Azt jegyezzük meg, ami a szívhez is szól, ami belülről megmozgat. Sok intellektuálisan gazdag előadást hallunk, de a felnőtt azt viszi el magával, ami megérinti. Amin sírunk, nevetünk, azt megjegyezzük.” Fontos eszköz a láttatás, megjelenítés. Az épületben mindenütt sok kép, szimbólum kapcsolható a kurzus tartalmához. Az előadók szemléltetőeszközök gazdag tárházával dolgoznak.
A vizualitás mellett az „aktívan részt vevő” módszerrel dolgoznak az evangelizációs iskola kurzusain. A legfontosabb üzeneteket az előadó kérésére a közösség hangosan megismétli. Úgynevezett dinamikák tartják ébren a figyelmet, elősegítve a központi gondolatok elmélyítését. Ilyen volt például, amikor Ângela Chineze arra kérte a résztvevőket, a bibliájuk szívükhöz szorításával szimbolikusan öleljék magukhoz Jézust. A hangsúly mindig a belső átélésen, megtapasztaláson van.
Az aktív részvételt célozza a csoport­munka: tizennyolc naponta változó feladattal kapcsolódik a kurzushoz. A reggeli dicsőítést követően „trónra emelik” a Szentírást, díszítésekkel körbevéve helyezik az ambóra. Egy másik csoport színre viszi az előző nap összefoglalását. A közbenjáró csoport az előadókért imádkozik, a fogadó csoport a programokra érkezőket várja. Elmaradhatatlan a liturgikus csoport közreműködése a napi szentmiséken, és a résztvevők jólétét biztosító takarító, étkeztető csoportok munkája. Az animációs csoport az előadás előtt mozgatja meg a résztvevőket. Az esti „Bandi csárda” pedig játékra, táncra, vidámságra hívja a közösséget.
A tanítás érthető kibontása, útmutatást adó gondolatok, elmélyült ima, felszabadító dicsőítés, közösség, vidámság – így teljes a kép a Szent András Evangelizációs Iskola III. nemzetközi szemináriumán.

 

Imák és mosolyok

Imák és mosolyok

Fotó: Lambert Attila

 

Sziasztok! Hogy vagytok? – Jól – harsogja a sok gyerek. A kérdező nem találja elég meggyőzőnek a választ, ezért a fiatalok ismét kórusban felelik: – Jól!  Visszhangzik a domboktól ölelt templomtér. Homokkomáromban vagyunk, a Kaposvári Egyházmegye imatáborában. Egy eseményteli hét központi programjára érkeztünk. Az imatábor jubilál, ezért a három helyszínen táborozó fiatalok ma összegyűlnek, hogy együtt ünnepeljék meg a húsz évet.
Az Isten hozott! felirat előtt busz áll meg. Fehér pólóba öltözött gyerekek nagy ovációval fogadják kék és piros pólós társaikat és az autóval érkező vendégeket, köztük Varga László kaposvári megyéspüspököt. Közben a másik oldalon táncpróba zajlik. Nagy a készülődés. Megtelik a templom előtti tér, gyerekek beszélgetnek mindenütt. A fehér pólósok a homokkomáromi felsősök, a kékek a galamboki alsósok, a pirosak pedig a garabonci gimnazisták. „Itt vagyok, mert hívtál engem” – a jubileumi mottó idén több mint kétszáz gyereket csalogatott a táborba.
Kezdetét veszi az ünneplés. A nyitány a zászlófelvonás, majd szentmise következik a templomban. A bevonuló asszisztencia hosszú sorában a főcelebráns, Varga László püspök és számos paptestvér, köztük Rumszauer Miklós atya, a tábor vezetője. A menetben ott vannak a táborban részt vevő kispapok és a korcsoportokat vezető házaspárok, valamint két különleges vendég, Gabrielle és Alfred Marx. Ez az elzászi házaspár hozta el Magyarországra a francia kezdeményezést, nekik köszönhető, hogy az imatábor hazánkban is megvalósulhatott.
Az, hogy a gyerekek a francia trikolór színeibe öltöztek, nekik szól, jelképes hála. Zeng a templom a fiatalok örömteli énekétől. A zenészeket Németh Emília, Memi, a tábor – egyik – „lelke” instruálja. Egyszerű, mindenki számára könnyen énekelhető, mozgással is kísért dalok hangzanak fel. Ez is az imatábor különlegessége.
Varga László atya hamar a lényegre tér, és felteszi a kérdést: „Akartok tanítványok lenni, vagy maradtok időnként templomba járó, fohászkodó, hálát adó fiatalok?” Így szólítja meg a táborlakókat. Arról beszél nekik, mennyire fontos, hogy az emberen meglátszódjon, hogy Krisztus követésére tette fel az életét. „A világot nem az érdekli, mi történik egy szentmisén, hanem az, hogy ti mit tesztek két mise között” – fogalmaz.
Már benne járunk a délutánban, s lassan kezd kibontakozni előttünk, mi ennek a különleges tábornak a titka. Úgy érezzük, ez az a hely, ahol szívesen látnánk a gyerekeinket. A fiatalok olyan mély átéléssel vesznek részt a szentmisén, amilyet ritkán látni, különösen a kamaszok körében. Egy gyerekcsapattal beszélgetünk. Arra a kérdésre, hogy melyik program tetszett nekik a legjobban, Léna, Sára, Anna és Veronika egyöntetűen a szentségimádást említi: „Szép volt a zene. Mindenki kiment, könyörgést mondott, letérdeltünk az oltárhoz. Megköszöntük, hogy itt lehetünk, aztán hálát adtunk a családunkért, a barátainkért, és kértük a betegek gyógyulását.” Elmesélik a napirendjüket is: a reggeli ébresztő után tornáznak, aztán a templomban meghallgatják az aznapi szentírási szakaszt. Majd csoportokba rendeződnek, és megkezdődik a hallottak feldolgozása, mégpedig a Tarjányi Béla professzortól, a Szent Jeromos Bibliatársulat elnökétől tanult úgynevezett svéd módszer szerint, amely a Biblia közösségi tanulmányozásának egy széles körben alkalmazott és jól bevált módja. A gyerekek elmondják, mi az, amit nem értenek, és azt is, ha van a szövegnek olyan része, amely fontos felismerésre vezeti őket, majd beszámolnak arról is, hogy mi az, amiben a bibliai részletet hallgatva személyesen megszólítottnak érezték magukat. A közös elmélkedés során a gyerekek rögzítik, majd egymással is átbeszélik a meglátásaikat. A táborban a szentmise a közösséggel való megosztás helye, ahol a fiatalok feltehetik a kérdéseiket, elmondhatják a gondolataikat, és az atya válaszol a felvetéseikre. „A gyerekek tiszta lelkéből igazi kincsek kerülnek elő” – mondja Miklós atya.
A szentírási szövegeknek ez a fajta feldolgozása jelenti a tábor gerincét, de kapcsolódik hozzá számos más imaforma is: szentségimádás, közös bűnbánati liturgia, élő rózsafüzér, keresztút, zarándoklat. A gyerekek örömmel végzik valamennyit. Ennek titkáról faggattuk a szervezőket, a résztvevőkből lett csoportvezetőket.
Kisiván Csaba szerint a személyes megszólítottság felismerése a legfontosabb. Csaba diakónus, nyár eleje óta a Kaposvári Egyházmegye ifjúsági referense. Ő az imatábor „atyja”, Rumszauer Miklós atya egyik jobbkeze. Kisgyerekként maga is többször táborozott Homokkomáromban. „Óriási élmény volt számomra felismerni a Szentírás gazdagságát. Elkezdtem gondolkodni a közösen meghallgatott szövegeken, és mennyi tanítást kaptam! A táborokban azt értettem meg, hogy Jézus személyesen nekem is üzen. Ettől megváltozott az imaéletem, felismertem, hogy Isten megszólít engem, s ahhoz, hogy megértsem őt, csak vele kell lennem, időt szánnom arra, hogy imádkozzak.”
Memi szerint a gyerekek nagyon közel állnak a Jóistenhez. „Ahogy növünk, mind inkább felvesszük a felnőttek világának megrögzött szokásait, és a gyermeki lelkület, az istenközelség kezd elhomályosulni. Később már tudatosan keresni kell Isten arcát, és megtisztítani mindattól, ami rárakódott az évek során. Az imatábor lényege, hogy Isten hívásától a küldetésig vezető ívet járja be.”
Alfred Marx szerint az imaiskola Isten kegyelme korunk számára. Azt közvetíteni a gyerekek felé, hogy Isten mindannyiukat szereti, s hozzásegíti őket ahhoz, hogy az imában és a testvéri összetartozásban megélhessék ezt. „A gyerekek itt megtapasztalhatják, hogy az istenszeretet nem elmélet, hanem átélhető valóság. Az élmény megmarad bennük és továbbfejlődik.”
A kezdeményezés mára nemzedékeket kapcsol össze, amelyek egymásra épülnek, segítik egymást. Pusztai Istvánné, Marika néni a meghívottak egyike. Éveken át segíteni járt a táborba, ma, több műtét után, csak látogatni jött el Homokkomáromba. „Szépet és jót tanulok a fiataloktól, kedvesek, barátságosak, hitet és erőt adnak nekem” – mondja a szemében könnyekkel.
Az imaélet mellett a tábor persze a kikapcsolódásról is szól. A templom mellett ott állnak a pingpongasztalok, és a jubileumi program után azonnal focizni indul egy nagyobb társaság. A szórakozás terén is megvannak az imatáboros hagyományok: bátorságtúra, strandolás, esti együttlétek játékkal, tánccal, beszélgetéssel. És elmaradhatatlan a kézműveskedés, amely ugyancsak az ima egy formája, ezt jól kifejezi az elnevezése is: „a kezek imája”. Míg a kéz dolgozik, a lélek imádkozik. „A gyerekek képesek síri csendben munkálkodni, s megélni a bensőséges kapcsolatot Istennel, miközben kezük alatt formálódik az anyag” – magyarázza Miklós atya.
A csodálatos tábor kezdetei is csodával határosak. 1997-ben a francia Marie Hélne asszony látogatást tett Nagykanizsán. A magyar Egyház élete iránti érdeklődése vitte el Rumszauer Miklós atyához, aki elmesélte, hogyan is történt a megismerkedés. Összegyűltek a közösség tagjai, hogy találkozzanak a francia vendéggel. Közös nyelv sajnos nem volt, hiszen Miklós atya csak köszönni tudott franciául, Marie Hélne pedig egyetlen szót sem beszélt magyarul. Ez azonban fel sem tűnt a jelenlévőknek, mert a találkozón Miklós atya – maga sem értette, hogy lehet ez – folyékonyan tolmácsolta a francia mondatokat, Marie Hélne pedig értette az atya magyarul feltett kérdéseit. Pünkösd napjaiban zajlott ez a beszélgetés, Miklós atya ekkor ismerte meg a francia imaiskola kezdeményezését. „Ha Isten csodát tett, akkor szándéka van vele. S ha a francia gyerekek tudnak napi három órát imádkozni, akkor a magyarok is” – gondolta az atya, és belevágott a tábor meghonosításába. Meghívására egy francia házaspár, Gabrielle és Alfred Marx érkezett Magyarországra, s a „Magvető” közösséggel együtt­működve elindították az első imatábort. Ma a huszadikat ünneplik.

Az üldözött közel-keleti keresztényekért

Az üldözött közel-keleti keresztényekért

Akik szeretnének, augusztus hónapban még hozzájárulhatnak a gyűjtéshez egy erre a célra létrehozott bankszámlaszámon (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, CIB Bank 111001041818149014000003) keresztül.
A gyűjtés elsődleges célja, hogy segítséget tudjunk nyújtani azoknak a keresztényeknek, akiknek lehetőségük nyílik visszaköltözni korábbi lakhelyükre, és támogassuk lerombolt otthonaik újjáépítését, a mindennapi élet feltételeinek megteremtését.
Az anyagi támogatás nemcsak konkrét segítséget jelent az elüldözött családok számára, hanem a keresztény közösség testvéri szolidaritásának kifejeződése is. Alapja annak a reménynek, hogy Isten a legnehezebb helyzetben élők számára is előkészíti a jövőt és a békét. A hívek pedig az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával mennyei Atyánk irgalmas szeretetéről tesznek tanúságot.

Iliny díszpolgára lett Beer Miklós püspök

Iliny díszpolgára lett Beer Miklós püspök

Az elismerés átadásakor Dovicsin Ottó polgármester méltatta a püspök munkáját. A főpásztor életútjának rövid bemutatását követően a település első embere azt is elmondta, hogy a község rengeteg segítséget kapott Beer Miklóstól és a Váci Egyházmegyétől. E támogatásoknak köszönhető, hogy a lakosok számára méltó templomot emelhettek, amelyet fél évvel ezelőtt szenteltek fel, telt házas szentmisén.
Forrás és fotó: Váci Napló Online; Váci Egyházmegye

Webboltot nyitott a Magyar Katolikus Rádió

Webboltot nyitott a Magyar Katolikus Rádió

 

A Magyar Katolikus Rádió honlapján keresztül látogatható a webbolt, ahol a rádió a 2004-es indulása óta eltelt időben gyártott hanganyagait teszi mindenki számára hozzáférhetővé. A virtuális polcra hangjátékok, kortárs és klasszikus, magyar és külföldi irodalmi művek feldolgozásai, felolvasásai, valamint mesék kerülnek.
A rádió több mint háromezer ilyen művet tart nyilván archívumában, most huszonhárom kerül nyilvánosságra. Ezek között szerepel például a Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből készült rádiójáték harminckilenc részben feldolgozva, a Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című művéből készült hangjáték, de helyet kapott itt Móra Ferenc több meséje is.
A kínálatot folyamatosan bővítik, a tervek szerint az év végére mintegy félszáz produkció lesz elérhető. A hanganyagokat a web­áru­házakban már megszokott bankkártyás fizetéssel lehet megvásárolni, ezt követően válnak letölthetővé a művek.

Forrás és fotó: Magyar Katolikus Rádió