A Szentatya Délkelet-Ázsiában

XII. Piusz 1943-ban a szövetséges légierő bombázása után a falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilikához sietett, hogy a szenvedő lakosságot közelségéről biztosítsa. Szent XXIII. János pápasága első karácsonyán a Bambino Gesù Gyermekkórházat és a Regina Coeli börtönét kereste fel. Az interkontinentális utak sorát Boldog VI. Pál pápa nyitotta meg, majd Szent II. János Pál pápa folytatta, aki egy alkalommal így indokolta ezt: „Nemcsak Szent Péter, hanem Szent Pál utóda is vagyok.” XVI. Benedek és Ferenc pápa is továbbvitte ezt a hagyományt. Utazásaik során olyan országokat is felkerestek immár, ahol a Katolikus Egyház éppen csak jelen van. A pápák – csakúgy, mint minden katolikus keresztény – küldetése egyetemes. (A katolikus Napóleon arra akarta rávenni VII. Piuszt, hogy áldja meg az „eretnek” angolok, poroszok és oroszok elleni háborúit. A pápa azonban ellenállt, mondván, ő minden nép iránt atyai érzéseket táplál.) Ferenc pápa az általa most felkeresett két országban, Burmában (másik nevén Mianmar) és Bangladesben megerősítette és bátorította maroknyi nyáját. Napjaink pápái utazásaik során immár nem csupán a helyi püspöki karok tagjaival és a szerzetesrendek képviselőivel találkoznak. Programjuknak állandó részévé vált a fiatalokkal való találkozás is. A hazaúton tartott sajtótájékoztatóján Ferenc pápa – XVI. Benedek pápát idézve – arra biztatta az Egyházat, hogy az evangelizáció prófétai hang, tanúságtétel legyen, ne pedig térítés.
A Szentatya délkelet-ázsiai útjának fontos állomása volt Banglades, amelyet a vallások közötti együttélés jó példájaként méltatott. (A muszlim többségű ország, amelyben a háromszázhetvenötezer lelket számláló katolikus közösség az összlakosságnak mindössze 0,2 százalékát teszi ki, nemzeti himnuszának szövegéül a Nobel-díjas hindu költő, Rabindranath Tagore egyik versét választotta.) A pápa arról beszélt, hogy a tolerancia nem elég: a másikra „nem akadályként, hanem útként”, saját gazdagodásunk és növekedésünk lehetséges forrásaként kell tekinteni. A muszlim, a hindu, a buddhista és más vallási vezetők hálával és elismeréssel szóltak Ferenc pápának az elnyomottak iránti szolidaritásáról, amely vallási hovatartozására való tekintet nélkül minden szenvedő iránt megnyilvánul.
A nemzetközi közvélemény a pápának a Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyival és a Burmát még mindig befolyásuk alatt tartó katonai vezetőkkel való találkozói elé tekintett a legnagyobb várakozással. Az egykori polgárjogi harcos politikusnőnek és az őt nemrég még házi őrizetben tartó tábornokoknak egyaránt úgy kellett szót emelnie az üldözött rohingja kisebbség érdekében, hogy azzal ne az ellenkező hatást érje el. Ehhez diplomáciai bravúrt kellett végrehajtania. A népcsoport nevét Burmában gyakorlatilag ki sem szabad ejteni, mert az ottani hatóságok a rohingjákat nem ismerik el őshonos kisebbségként, hanem illegális bevándorlóknak, illetve azok leszármazottainak tekintik, és olyan üldözésnek teszi ki őket, amelyet az ENSZ „tankönyvbe illő etnikai tisztogatásnak” nevez. (A felgyújtott falvakról, nemi erőszakról, tűzbe dobott csecsemőről szóló hírek bejárták a világsajtót.) A burmai vezetőkkel folytatott tárgyalásain Bergoglio pápa csupán a kisebbségeket megillető emberi jogokat és a befogadó társadalom szükségességét hangsúlyozta, és tartózkodott a népcsoport megnevezésétől, valamint a burmai rezsim bírálatától. (A hazaúton az újságíróknak azt mondta: „Nekem az a fontos, hogy az üzenet célba érjen, nem pedig az, hogy rácsapjam az ajtót arra, akivel párbeszédet akarok folytatni.”) A szegény Banglades majdnem hétszázezer rohingja menekültet fogadott be. Közülük tizenhattal találkozott a pápa a vallásközi esemény végén. Üldözőik nevében bocsánatukat kérte szenvedéseikért, de a világ közönyéért is. A VIP vendégek helyére ültetett menekültek személyes történeteit meghallgatva így szólt: „Mutassuk meg a világnak, mit tesz az egoizmus Isten képmásával. (…) Ne zárjuk be szívünket, ne nézzünk félre. Isten jelenlétének mai neve rohingja is.” (A pápa beszéde keretes írásunkban olvasható.)
Ferenc pápa ezzel rámutat korunk emberének nagy problémájára, a közönyre és az önsajnálatra, amely azt mondatja velünk: Hogyan foglalkozhatnék én egy ilyen távoli kis népcsoport bajával, amikor nekem, nekünk, magyaroknak, európaiaknak, amerikaiaknak, afrikaiaknak is annyi a gondunk? A hírközlés mai viszonyai között nem hivatkozhatunk arra, hogy nem hallottuk, mi történt a rohingjákkal. Adventben, a karácsony közeledtével azonban jó megszívlelni a Szentatya üzenetét: az Úr Jézus a legnyomorultabbakkal, a legutolsókkal azonosul. Karácsonykor ezért születik meg, ezt ünnepeljük.

 

*

 

December 1-jén, miután a Szentatya vallásközi és ökumenikus találkozón vett részt a bangladesi Dakkában, a rohingják egy kis csoportjával is találkozott. A szomszédos Mianmarban üldözött kisebbség tizenhat tagja vett részt, férfiak, nők és gyerekek. Mindannyian a déli Cox’s Bazar körzetben található Balukali menekülttáborból érkeztek az összejövetelre, hogy elmeséljék a katolikus egyházfőnek hányattatásuk történetét. A pápa így szólt hozzájuk: Kedves fivéreim és nővéreim, mindnyájan közel vagyunk hozzátok. Keveset tehetünk értetek, hiszen a ti tragédiátok nagyon súlyos. De teret nyitunk szívünkben. Mindenki nevében, mindazok nevében, akik üldöznek titeket, akik ártottak nektek, és főképp a világ közömbösségéért bocsánatot kérek tőletek. Bocsássatok meg! Közületek sokan említettétek nekem a titeket befogadó Banglades nagylelkűségét, én pedig most a ti nagylelkűségeteket kérem, azt, hogy tudjatok nekünk megbocsátani.
Kedves fivéreim és nővéreim! A teremtésről szóló zsidó-keresztény elbeszélés szerint az Úristen saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Mindnyájan ilyen képmások vagyunk. Ezek a fivéreink és nővéreink is. Ők is az élő Isten képmásai. Vallásaitok egyik hagyománya szerint Isten a világ kezdetén fogott egy kis sót és beleszórta a vízbe, amely az összes ember lelkét magában foglalta; és mindannyian magunkban hordozunk egy csipetnyi isteni sót. Ezek a fivéreink és nővéreink Isten sóját hordozzák magukban. Kedves fivéreim és nővéreim! Csak megmutatjuk a világnak, mit tesz a világ önzősége Isten képmásával. Mi továbbra is tegyünk jót velük, segítsük őket! Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy jogaik elismerést nyerjenek! Ne zárjuk be szívünket, ne fordítsunk hátat nekik! Isten jelenlétét ma „rohingjának” is hívják. Mindenki adja meg saját válaszát (erre a helyzetre)!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..