Csermely Anna M. Amábilis nővér – „Kapuváron születtem, ötödik gyerekként. Nyolcan voltunk testvérek, négy fiú, négy lány. Gyerekkorunk szép emlékként maradt meg bennem, édesapám gépész-lakatosként mindenhez értett, télre korcsolyát csiszolt nekünk. Mindig mozgékony gyerek voltam, a szomszédban lakott egy kerékpárjavító, oda átjártam, és a nagy udvarban megtanultam biciklizni az ottaniak nagy csodálkozására.
Dél-Korea katolikusai – Az ázsiai ország 51 millió lakosa közül minden tizedik katolikus. Számuk tavaly majdnem három százalékkal nőtt. Kim Jong-seo szöuli vallástudományi szakember szerint sok dél-koreai azért közeledik a katolikus egyházhoz, mert úgy tapasztalta, hogy az nagymértékben hozzájárult Dél-Korea demokratikus társadalmi berendezkedéséhez, és a szegények pártját fogja, tekintet nélkül származásukra.
Szmolenszki roncsok Czeestochowában – A fekete Madonna „új ruháját” az április 10-én Szmolenszknél lezuhant lengyel elnöki gép roncsai díszítik majd. A gép darabjaiból szmolenszki orosz polgárok juttattak a czestochowai nemzeti szentélybe. Roman Majewski pálos perjel szerint ezzel a Madonna a tragédia néma tanúja lesz.
Két új boldog – Angelo Paoli karmelita szerzetest (1642-1720) a római lateráni Szent János-bazilikában, José Tous y Soler kapucinus szerzetest (1811-1871) pedig Barcelonában, a Santa Maria del Mar-bazilikában avatták boldoggá, a Tarcisio Bertone bíboros államtitkár által bemutatott szentmise keretében.
A rejtvénysorozat helyes megfejtései – Lapunk január 31-i számában nyolc héten át tartó rejtvénysorozatot indítottunk a hagyomány által Krisztus halotti leplének tekintett torinói lepellel kapcsolatban. Olvasóink, úgy tűnik, örömmel fogadták a kezdeményezést, mert több száz megfejtés érkezett. Csak azok megfejtéseit tudtuk figyelembe venni, akik mind a nyolc fordulóban részt vettek. A támogató Makrovilág utazási iroda egy torinói zarándokutat ajánlott fel, így a helyes megfejtők közül sorsolás döntött, ki utazhat el május 17. és 20. között a szent lepelhez. A szerencsés nyertes Berthidi Lászlóné budapesti olvasónk.
Korunk egyik legszégyenletesebb, legigazságtalanabb és legvisszataszítóbb jelensége az a fajta kereskedés, amelyet emberi személyekkel űznek szexuális vagy gazdasági kihasználás céljával, az áldozatok szabad akaratának ellenszegülve. Nem más ez, mint rabszolgaság, amely korunkban is, éspedig valamennyi világrészben, milliószámra fal magába emberi személyeket.
Találkozás Leszkovszky Pál domonkos atyával – Hívő nagycsaládban nőttem fel, édesapám templomi freskófestőként hitvallását egyszer így fejezte ki pap barátai körében: „Mi fönn, a mennyezeten ugyanazt szeretnénk, mint ti lenn, az oltárnál, Istenhez emelni az emberek szívét.” Nagy ajándék számomra, hogy édesapám volt az első, akit újmisés papként megáldoztattam. Később, halála előtt ugyancsak ő volt az első, akit meggyóntattam, majd akinek feladtam a betegek kenetét – kezdi emlékezését az idén hetvenhat éves Leszkovszky György gyógyszerkutató-orvos és domonkos szerzetes pap, aki rendjében a Pál nevet kapta, és ötven éve tett szerzetesi örökfogadalmat.
Szabó Jolán Ildikó szociális testvér – „Mivel beteges voltam, nem gondoltam arra, hogy szerzetbe lépjek. Az volt az elképzelésem, hogy elvégzem a Szociális Képzőt, hogy szociális munkásként valami jót tehessek az emberekért. Láttam egy újságban hirdetést a képzőről, és kértem egy ismertetőt. Salkaházi Sára testvér, aki a képző igazgatója volt, véletlenül a rend ismertetőjét küldte el. Nemsokára felvettem velük a kapcsolatot, majd 1939. április 15-én, hetvenegy éve léptem be a Szociális Testvérek Társaságába” – meséli hivatásának kezdetét Szabó Jolán Ildikó testvér.