Egyházunk

A várost átszelő Gave de Pau folyó a napok óta tartó hatalmas esőzés miatt október 20-án kilépett medréből, és vízzel, iszappal öntötte el Lourdes alacsonyabban fekvő részeit. Mintegy négyszázötven zarándokot kellett kimenteni szálláshelyéről. A grottát egy méter magasan árasztotta el a víz, a tér és az oltár is víz alá került néhány napra.

Ezen a szent helyen, a Szűz 1858-as megjelenéseinek helyszínén, ahová zarándokok milliói járnak hittel gyógyulást keresve, emberek százainak élete és egészsége került veszélybe. Hogyan lehetséges ez? Miért nem hárította el ezt a csapást az Úr? – teszik fel sokan a kérdést. Az iszapkatasztrófa, a házakat, hidakat magával sodró áradatok akár a klímaváltozás következményei, akár az elvezető árkok tisztításának elmulasztásából adódnak, akár pedig az emberi bűnök gyümölcsei, rendszerint soha nem azok bűnéből erednek, akik áldozattá válnak. Mindenesetre kétségbevonhatatlanul mutatják, mennyire ott munkálkodik a bűn az emberi történelemben.

Egy mohos oszlopra emlékszik.
Annak dőlt, míg nézte a sötét menetet.
Erős férfiak vitték a testet, azét, kit addig apjának nevezett.
Egy hűs ajtófélfára emlékszik.
Annak tapasztotta lázas homlokát.
A nagykapu csukódott.
Elhagyták, és elhagyta akkor ő is önmagát.
Elmúlásokra emlékszik, melyekből váratlanul kélt a feltámadás.
Megtanulta, hogy áldott a halál, mert általa kezdődik valami más.

Mindszenty József nyomában (9.) – a budapesti amerikai követségen

1956. november 4-e. Mindszenty József a Parlamentből már a szovjet tankok gyűrűjén át távozik, s a legközelebbi követségre, az amerikai diplomáciai képviseletre igyekszik. Gerard Bolick, a bejáratnál szolgálatot teljesítő katona már távolról látja az épület felé igyekvő papi személyt. Azonnal utasítást kér, mitévő legyen. Ő nyit ajtót a Szabadság téri követségen a bíborosnak, s az őt kísérő titkárának, Turchányi Egonnak. Mindszenty József megkapja a menedékjogot, titkára, Turchányi Egon ellenben nem. Néhány nap múlva távoznia kellett a követségről. A bíboros azzal búcsúzott tőle, hogy a legrövidebb időn belül próbáljon meg kijutni az országból, s ott – és onnan – folytassa a magyarság és kereszténység érdekében lelkipásztori szolgálatát. Turchányi Egon egy mentőautóban, fehér köpenyben, sebészorvosnak adva ki magát, igyekezett a nyugati határ felé. Igazolványában a foglalkozásra utaló beírást – lelkész – cigarettával kiégette, hogy csak az „ész” volt olvasható. Az ÁVH emberei (időközben névlegesen megszüntették a szervezetet) Tatánál elfogták, életfogytiglani börtönre ítélték, s majd csak az 1963-as amnesztiával szabadult. Mindszenty József tizenöt évig, 1971. szeptember 29-ig tartózkodott az épületben. Mikor kezdődött el a nagypolitika szintjén, hogy őt valamiképpen elmozdítsák onnan, s az érdekelteket milyen meggondolások vezették? Az egyezkedésben – amelyből Mindszentyt tulajdonképpen kihagyták – a Vatikán és az Egyesült Államok mellett az orosz direktívák alapján eljáró magyar kommunista hatalom vett részt. Közben bevontak olyan személyeket is – különösen a vége felé – mint például Franz König, bécsi bíboros-érsek. Soós Viktor Attila egyháztörténész a rendelkezésre álló dokumentumok alapján – mert kiderül, jó néhány dosszié létezéséről tudunk ugyan, de mégsem tekinthetünk beléjük – a következőket mondja erről.
A történész félrabságnak szokta nevezni Mindszenty bíboros amerikai követségen töltött tizenöt esztendejét. „A külvilágtól elzárva, egy másik ország védelme alatt élt, ugyanakkor a követségnek valamiképpen együtt kellett működnie a magyar államhatalommal, Mindszenty jelenléte így a kezdetektől problémát jelent az Egyesült Államok számára.”

Kettős emlékezés

Kiemelkedő papi személyiségekre emlékeztek az esztergomi Szent Adalbert Központban október 12-én. Székely János püspök fogadta azokat a lelkipásztorokat, akik közül többeket személyes emlékek fűztek Mindszenty József bíboroshoz, illetve a régi esztergomi szeminárium kiemelkedő alakjához, Brückner József rektorhoz. A szentbeszédet Tarnai Imre plébános mondta. Parádi Gyula, Major Sándor, Pálos Frigyes, Vizsnyei Lajos atyák mellett a fiatalabb nemzedékek nevében Várnai Péter esperes-plébános és Kovács Gergely posztulátor idézte föl a mártír főpap és az ugyancsak mártírként számon tartott Brückner rektor alakját. (ei)

Miért vágyik a hitre a mai ember?

Furcsa korban élünk. A tudomány, a technika szinte teljesen prózaivá tette életünket, a világ, amely körülvesz minket, kutatási terület lett, alapanyag önkiteljesítésünkhöz. Alig csodálkozunk már rá a szépségre, nem borzongunk meg a nagysággal szemközt, csaknem minden „szárazzá” vált. Ezzel egyidejűleg azonban azt látjuk a társadalomban, hogy elképesztő méreteket ölt a „valamibe kapaszkodás” vágya. A televíziók mágusai, jósai, energiaközlői vagyonokat szereznek betelefonálóiktól, az ezoterikus könyvek kiadói bestsellerekkel jelentkeznek, de még a regényírók és filmrendezők is tudják: ha valami „misztika”, valami vallásos dolog belekerül alkotásukba, nagyobb eséllyel érnek el sikert az olvasók, nézők körében. Mintha prózai világunkban vágynánk a spiritualitás lírájára.

A szegénység elleni küzdelem világnapján

Az ENSZ közgyűlése 1992-ben nyilvánította október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjává, felhívva a tagállamok figyelmét arra, hogy szenteljék ezt a napot a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos konkrét tevékenységek bemutatásának.

Ezen a napon a Katolikus Karitász országszerte mintegy kétezer-ötszáz rászoruló embernek juttatott el segítséget, több mint húsz településen, városokban és falvakban egyaránt.

Megnyitotta kapuit a szombathelyi II. János Pál Szakkollégium Színvonalas szakmai programmal megfelelni a hallgatók-lakók igényeinek, felébreszteni az Istenhez tartozás vágyát és motiválni a diákokat a közösségi életbe való bekapcsolódásra. Ezek a II. János Pál Szakkollégium tervei, melyekhez a 2012. október 18-ai Veni Sancte-szentmisén és házmegáldásban Isten segítségét kérik.

Az egyetemi oktatással párhuzamosan a szakkollégisták megkapják azokat a perspektívákat – a belső szakmai programok segítségével –, amelyekből rálátnak saját és mások szerepére is a társadalomban, megtapasztalják a csapatmunka közösségi örömeit és hitükben is gazdagodnak. Ezt a globális szemléletet és keresztény értékközvetítést szolgálja a szakkollégium híd szerepe, amely a tudományok közti párbeszéd elősegítését hivatott biztosítani – áll Németh Norbert egyetemi lelkész és szakkollégium- igazgató tájékoztatójában.

Nemzetközi konferenciát rendez a Doktoranduszok Országos Szövetségének Teológiai Tudományos Osztálya november 2. és 4. között Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Az előadók a Kárpát-medencében élő, teológiai tanulmányokat folytató PhD-hallgatók és azok a doktoranduszok lesznek, akik nem a teológia területén kutatnak ugyan, de hitük és egyházuk iránti elkötelezettségük miatt mégis foglalkoznak a teológiához, az egyház történetéhez és életéhez köthető kérdésekkel.