A megújulás ideje
Amint előző írásunkban megmutattuk, Isten Szava több mint szó: megtestesülés, jézusi élet, jelenlét, „egymással bensőleg összefüggő tettek és szavak” szerves egésze (II. vatikáni zsinat, Dei verbum, nr. 2). Ezért a hit, vagyis Isten Szavának befogadása, értelmünkkel és akaratunkkal való igenlése nem puszta gondolat, szép teória. A hit megélése nemcsak elmélet, de lényege szerint gyakorlat is. Olyan gyakorlat, amelynek gyökerénél egy mélységes tapasztalat áll. Szent Pál apostol, aki üldözőből lett hívővé, ellenségből az evangélium egyik legnagyobb hatású hirdetőjévé, saját példájából megértette ezt: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem” (Gal 2,20). Hinni nemcsak azt jelenti, hogy elfogadom: van Isten. Egy furcsa, igencsak elgondolkodtató újszövetségi szakasz ezt nagyon nyomatékosan eszünkbe vésheti: „Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek” (Jak 2,19). A kereszténység lényege az, hogy nemcsak hiszem, hogy van Isten, hanem azt is megtapasztaltam, hogy milyen hozzám az Isten.