Felejteni, de nem elfelejteni
Három szerzetes tanár vallomása a kommunista idők egyházi iskoláiról
Filmvetítéssel kezdődött. A nézőtéren több mint háromszázan. Ami feltűnt: az ifjúság alig képviseltette magát, aki mégis eljött, a film után, a kerekasztal-beszélgetést megelőzően távozott. Kár. Nem a veszprémi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége februári összejövetelét kívánom ezzel megítélni – Udvarhelyi Olivér elnök és munkatársai kiváló programokkal fogják össze Veszprém érdeklődő értelmiségét –, általánosabb jelenségre szeretnék utalni. Az ifjabb nemzedékek múlt iránti érzéketlenségére. S hiába mondjuk: majd ha eljutnak abba az életkorba, rádöbbennek… Most kellene fogékonyságot tanúsítaniuk, most kellene felismerniük: a múltat ugyan feledni kell, de nem szabad elfelejteni. S már pörög a film. A tartótiszt című alkotásban (rendezője Varga Ágota) a hatvanas évektől titkos belügyminisztériumi munkakörben dolgozó rendőrtiszt (ha annak nevezhető, ugyanis nem derül ki, valójában ki volt ő) vall arról, hogyan figyelte meg ő és apparátusa az egyház életét, és épített be embereket besúgónak. A középpontban az esztergomi ferences gimnázium állt. Ez adta az ötletet, hogy Udvarhelyi Olivér, maga is egykori ferences diák meghívjon három katolikus gimnáziumi igazgatót, akik a filmben tárgyalt korban álltak az iskolák élén. Egyikük, Reisz Pál ferences atya a filmben is megszólal. A másik két résztvevő Korzenszky Richárd bencés, a pannonhalmi igazgató és Borián Tibor piarista atya, hosszú időn át ugyancsak a rend gimnáziumának igazgatója volt.