Egyházunk

Ferenc pápa részvételével immár harmadszor ülésezett a C8-nak nevezett nyolctagú bíborosi tanács, amelyet megválasztása után egy hónappal hozott létre a szentatya.

Száz lelkipásztor kísérte az olimpikonokat

Az öt világvallás több mint száz lelkipásztora állt a sportolók és a szurkolók rendelkezésére február 7. és 23. között Szocsiban, a téli olimpiai versenyek idején. Szolgálatukat a március 7-től 16-ig tartó paralimpiai játékok alatt is ellátják abban a három vallásközi központban, amelyeket kifejezetten erre a célra alakítottak ki. A katolikusok az 1997 óta létező plébániaépületben vehetnek igénybe lelkipásztori támogatást. (KAP)

Marx bíboros megfontolásai az újraházasodott elváltakról

Reinhard Marx münchen–freisingi bíboros érsek február 11-én adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy véleménye szerint át kellene gondolni a katolikus szexuális erkölcsre vonatkozó egyházi tanítást. Úgy véli, hogy az egyháznak némely kérdésben, mint például a fogamzás-megelőzés témájában, nem kellene túlságosan belemennie a részletekbe.

Az olimpiai játékok hivatalos mottója: Citius, altius, fortius – azaz: Gyorsabban, magasabbra, erősebben. Történetét az Aleteia.org írása nyomán ismertetjük.

E hármas jelszót Pierre de Coubertin választotta 1894-ben, amikor megalapította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Ám ő sohasem titkolta, hogy a mottó valójában barátjától, Henri Didon Domonkos-rendi szerzetestől származik.

A keresztényüldözés dokumentumai

A Vatikáni Könyvtár japán intézményekkel együttműködve kutatásokat folytat a XVII– XIX. században folyt japán keresztényüldözés történetével kapcsolatban. Nem azért, mintha eddig nem foglalkozott volna ezzel a kérdéssel a tudomány, hanem azért, mert fel akarják dolgozni azt a mintegy tízezer dokumentumot, melyet az 1930-as, ’40-es években gyűjtött öszsze Mario Marega olasz szalézi misszionárius.

Farsangi kiállítás a budapesti Ward-iskolában

A Budapesti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium Itt a farsang, áll a bál! címmel óvodásoknak hirdetett rajzpályázatot, amelyre álarcokat, maszkokat vártak a gyerekektől. Budapestről és környékéről közel négyszáz mű érkezett, amelyeket három kategóriában értékelt a zsűri.

Szerzetesség a proletárdiktatúrában

Ha a kommunizmus áldozatainak emléknapján felidézzük a közelmúlt magyar történelmét, azon belül is a materialista ideológia által üldözött egyház megpróbáltatásait, a legtöbbször az 1948 és 1989 közötti időszakra szoktunk gondolni. Pedig mind abból, ami a II. világháború után történt, 1919-ben már drámai ízelítőt kaphatott a katolikus egyház. A szerzetesrendek feloszlatása és az egyházi vagyon elkobzása már a proletárdiktatúra alatt elkezdődött, csupán a rövid időnek köszönhető, hogy nem sok eredményre jutott. A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság című most megjelent forrásgyűjteményből fontos részletek derülnek ki erről az időszakról. A kötet szerkesztője Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartományának levéltárosa. Őt kérdeztük a könyv legfontosabb megállapításairól.

– Volt valami apropója a könyv megjelentetésének?

– Különösebb oka nem volt, hacsak az nem, hogy a piarista rend újkori történetének fordulópontjai közé – 1848–49 és 1950 mellett – tartoznak az 1919-es események is. 1950-ről Böszörményi Géza piaristától már megjelent egy kötet. Nemrég Szakál Ádám jóvoltából készült egy szakdolgozat is a Tanácsköztársaság napjairól, ez a kötet bevezetéseként olvasható.

Czike Imre János ciszterci szerzetes a Parma fidei – Hit Pajzsa-díj idei kitüntetettje

Nézem a nyolcvanon túli tiszta, derűs tekintetet. Szeretem azokat a találkozásokat, amelyek az első percben megsűrűsödnek az emberség levegőjével. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy valaki egyetlen törvénynek, a Törvénynek engedelmeskedik. Ettől olyan áthatóan tiszta, természetes a lénye. Ezt a Törvény-tiszta természetességet gondolom és látom az 1949. június 29-én a zirci monostorban a ciszterci szerzetbe lépett fiatalemberen, majd az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején a frissen doktori címet szerzett bírósági fogalmazón, s most, 2014. február 14-én, hatvanöt évvel később ismét a zirci monostorban az örökfogadalmas szerzetes pap, Czike Imre János atya minden szavában és gesztusában. Már-már irigylem, amin keresztülment – pedig sorsában semmi rendkívüli a cibáló XX. században, hacsak ez nem… igen, ez a rendkívüli, valójában rendes katolikus keresztény program: következetesen kitartani a krisztusi úton. Ezt az „egyszerűséget” ismerték el az idei Parma fidei – A Hit Pajzsa kitüntetéssel. De hogyan is volt? – s a kellemes februári tavaszban elindulunk János atyával múltnézőbe, életnézőbe a szerzetesi szobában. Nyolcvanon túl harmadik éve, hogy valóban szerzetesi életet élhet. Kitartani az időben és hűségben – mekkora érték.

„Szegeden élt a család. Sík Sándor piarista szerzetes, egyetemi tanár, apám legjobb barátja – vagy ahogyan később mi emlegettük: Sándor bácsi – keresztelt az alsóvárosi templomban, 1933-ban. Apám a faipari szakiskola igazgatója volt, majd 1939-ben Székesfehérvárra kerültünk, ahol ő alapította meg a Széchenyi István ipari középiskolát.”