Egyházunk

Ferenc pápa Kelet-ukrajnáról

Miután sikerült fegyverszünetet kezdeni, Ferenc pápa szeptember 7-én kifejezte reményét, hogy az tartós békéhez fog vezetni. Ugyanekkor ismét hangsúlyozta az iraki menekültek segítésének fontosságát. (KAP)

Antwerpenben tartották a Sant’Egidio közösség nemzetközi béketalálkozóját, amely mintegy a folytatása II. János Pál 1986-ban rendezett assisi béketalálkozójának. Az idei találkozó meghívott résztvevői között volt Herman Van Rompuy távozó EU-elnök, Shawki Ibrahim Abdel-Karim Allam egyiptomi főmufti és Vian Dakheel iraki képviselő. A találkozó mottója a Béke a jövőben – Vallások és kultúrák párbeszéde száz évvel az első világháború után volt. (KAP)

„A védtelen és üldözött emberek állnak az egyház szívének középpontjában. Az egyház velük együtt szenved” – mondta Ferenc pápa szeptember 3-án a Szent Péter téren, s a mi nevünkben is szólt, hiszen az egyház mi is vagyunk. Ezt a magatartást várja tehát tőlünk a pápa. De vajon miért hiányzik belőlünk az együttérzés iraki és egyáltalán, közel-keleti szenvedő testvéreink iránt? Túlságosan messze vannak tőlünk? De hiszen bibliai tájakon, „otthoni földünkön” élnek!

Az albán kommunista diktátor, Enver Hodzsa is azok közé a kelet-európai kommunisták közé tartozott, akik Nyugaton váltak kommunistává. A ruhakereskedő fia történetesen Párizsban és Brüsszelben szívta magába a világboldogító és népet megnyomorító eszméket. Az 1501-től 1912-ig oszmán uralom alatt élő nép, kalkuttai Teréz anya népe 1967-től 1991-ig az „Európa első ateista állama” megalázó elnevezésről volt híres.

Ferenc pápa szeptember 21-én bátorító látogatást tesz Albániában, mely nemcsak Európa elfeledett „szegényháza”, de példaadó is lehet mindnyájunk számára.

Sík Sándor piarista szerzetes, egykori tartományfőnök, cserkészvezető, költő és irodalmár születésének százhuszonötödik évfordulója alkalmából a piarista rend magyar tartománya és a SZÍN-DO ART szeptember 20-án Sík Sándor-emléknapot rendez a Szent István-bazilikában.

Gondolatok egy szoborról – egy emberről

Boldog Sándor István első szobrát szülőföldjén, a szolnoki Szentháromság téren avatták fel a közelmúltban. Az ünnepség után a sokaság szétszéledt, s maradt a bronzba öntött alak, bennem pedig a kérdés: milyen ember lehetett a harminckilenc éves korában kivégzett fiatalember, szalézi testvér? Kiszabadítva az azóta eltelt hatvan év időbörtönéből. Az ünnepségen két idősebb hölgy és egy férfi ült az első sorban, kezükben virággal. S amint szóba elegyedtem S. Papp Margittal és Deák Györggyel, máris elevenné vált a múlt. Boldog Sándor István unokatestvérei a szobrot nézték, miközben emlékeiket idézték.

Mindketten anyai ágon unokatestvérei a szalézi szerzetesnek. Nagy családban nőttek fel, „huszonnégyen voltunk unokatestvérek, ma már csak négyen élnek közülünk”, mondják.

Amikor a hozzáértők meg akarják magyarázni az emberi tevékenységek indítékait, általában két forrásra hivatkoznak. Az egyik magyarázat a genetikai komponenst tartja meghatározónak, hiszen génjeink összessége programoz be bennünket, és e szerint a kényszer szerint éljük fizikai-kémiai-biológiai, sőt lelki életünket is. A másik felfogás azt hangsúlyozza, hogy a környezet hatásai, de különösen a nevelés gyakorol alapvető befolyást tevékenységeinkre, viselkedésünkre. A biológusok, de még a pszichológusok nagy része sem tartja további, harmadik faktornak vagy akár központi tényezőnek az ember szabad akaratát, pedig a Biblia szerint az embert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette, ami azt jelenti, hogy van értelme és szabad akarata.

Kiállítás a piarista rend váci történetéről

Az új tanév méltó bevezetéseként augusztus 31-én – 300 éve hitre, tudásra – Piaristák Vác városában címmel – impozáns jubileumi kiállítás nyílt a rend és helyi iskolája történetéről a Görög Templom Kiállítóhelyen.

A nagy érdeklődéssel kísért megnyitón Harrach Péter, a térség országgyűlési képviselője, a KDNP alelnöke és parlamenti frakcióvezetője azzal kezdte beszédét, hogy a mai világban különös jelentőségük van az egyházi iskoláknak, s egyúttal hozzátette: meggyőződése szerint ezen intézmények még mindig nem érték el a kellő arányt az oktatási rendszerben.