Lelkipásztori munkánk középpontjában a család

Interjú Veres Andrással, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökével a Rómában zajló szinódusról – Amikor az olvasók kezükbe veszik az Új Ember e heti számát, már egy hete tart a XIV. rendes püspöki szinódus. Az október 5. és 25. között megrendezett tanácskozáson hárman is képviselik a Magyar Katolikus Egyházat: Erdő Péter bíboros, a szinódus főrelátora, Kocsis Fülöp érsek metropolita, a keleti rítusú egyházak képviselője és Veres András szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Őt kérdeztük a szinódus feladatairól, munkájáról és arról, hogyan segítheti az egyház a családokat korunk kihívásai közepette.

Bátorítás, biztonság a jelen zűrzavarában

Beszélgetés Udvardy György pécsi püspökkel – Szeptemberben felmenő rendszerben immár a harmadik és a hetedik osztályos diákok is kötelezően választhattak a hit- és erkölcstan, illetve az erkölcstan tantárgy közül. A közelmúltban megválasztották Udvardy Györgyöt a püspöki konferencia alelnökévé, de továbbra is a hitoktatási bizottság vezetője maradt.

Iskola a szabadban

A Szerzetesek terén természetesen helyet kapott a tanítás is. Történelmi tanulmányainkból jól tudjuk, hogy a bencések évezredes, a domonkosok, a piaristák és a jezsuiták több évszázados tanítói tapasztalata mellé felzárkózott a ferences és a szalézi nevelés is. A tanteremmé alakított iskolasátorban szinte mindegyik rend helyet, azaz tanórát kapott.

Miénk itt a tér – Családdal a Szerzetesek terén

Téged hogy hívnak, kisfiú? – kérdezi a négyéves forma gyerekhez kissé lehajolva a szürke habitust viselő hölgy. – Jankónak. És téged? – kérdez vissza a gyerek. – Engem Ágnes nővérnek – feleli a ciszterci apáca. A bemutatkozást követően Jankó és Ágnes nővér ráérősen elcsevegnek egy saját kezűleg készített mécsestartóról, a vadgesztenyegyűjtés módjairól és a szerzetesek nyári melegben gyerekszemmel nézve „furcsának” tűnő öltözködési szokásairól.

Jelek, amelyek túlmutatnak a világon

Budapest Belvárosában mutatkoztak be a magyarországi szerzetesrendek – Mit tud egy átlagember a szerzetesekről? Gyakran még a katolikusok sem igazán sokat. Mi ennek az oka? Talán a rendek elzárkózása? Korántsem, hiszen közülük sok iskolákat működtet és a lelkipásztorkodásban is aktív. Mintha mégsem mind lennének eléggé láthatók, sokszor azért, mert nincs hol bemutatkozniuk. A Szerzetesek tere elnevezésű kétnapos rendezvény szeptember 18-ai, pénteki megnyitóján több szónok is hangsúlyozta: a budapesti Március 15-e tér ezúttal annak teréül szolgál, hogy a Magyarországon működő szerzetesrendek megmutathassák magukat.

Egy üveg sör hatása

Megkezdődött Zircen a monostori sör főzése – Slapajként – ha úgy tetszik, kezdőként – működtem még akkoriban az újságírás olykor elismert, máskor elmarasztalt vidékén (az újságírókat ismerték el egyesek, s marasztalták el ugyanolyan hevességgel mások), amikor egy alkalommal jó sorsom Cserháti József pécsi püspök ebédasztalához vezetett. A püspök úr kedélyes, pirospozsgás arcú, mint mondták, sváb habitusával a legjobb értelemben uralta mindig a széles asztalt. Olykor a kommunista hatalom embereit is kénytelen volt fogadni, s mint az életbölcselettel teli ember, tudta, hogy az étkezés alkalmas bizonyos kínos helyzetek levezetésére. Titkárát felkészítette erre: amikor az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke vagy más pártpotentát valamely újabb huroknak szánt témával hozakodik elő, a püspök atya válasz helyett felszólította titkárát, szíveskedjen tölteni a vendégeknek. S kívánság szerint csordult a sör vagy a bor a poharakba. Ezzel elterelve eredeti medréből a témát, amelyet később már nemigen lehetett visszahozni. S elhangzott ekkor is, amire aztán engem is kioktatott (rám fért ez az oktatás, másféle is): a legjobb étvágygerjesztő egy jó pohár sör! Dékány Sixtus ciszterci főapát jót mosolyog a történeten (a sör említése és persze a történelmi reminiszcenciák kapcsán), annál is inkább, mivel egy pohár frissen csapolt sörrel a kezünkben beszélgetünk. Nem is akármilyen sörrel! Az augusztus közepén megnyílt Zirci Apátsági Manufaktúra Kft. búzasöre a kezünkben, amely a főapát úr megfogalmazása szerint frissítő, üdítő, társasági fogyasztásra alkalmas. A belga típusú sör piaci hiánypótló, a ciszterciek egyik legkarakteresebb söre, hiszen a belga földön készült ciszterci sörök a legjobbak ma is a világon. A pils (pilseni) pedig az általános fogyasztási szemléletnek felel meg.