Miénk itt a tér – Családdal a Szerzetesek terén
Fotó: Kissimon István

 

Két napra szerzetesek, családok, idősek és fiatalok „lakták be” a Budapesti Piarista Központ hatalmas épülettömbje mögötti Március 15. teret. Az összejövetel legemlékezetesebb pillanatai közé tartoztak azok, amikor a résztvevők nem élték meg „kuriózumként”, hogy egy kisfiú egy apácával társalog, egy szerzetes robogóval érkezik a térre, s egy-egy ebédlőasztalnál szerzetesek és családapák együtt igyekeznek megoldást találni a világ bajaira.
A szerzetesrendek és az érdeklődők birtokába került téren nemhogy kevesebb lett a hely a megszokotthoz képest, hanem bizonyos szempontból több: a látványkonyha, a kézműves sátrak, a szerzetesi piactér, az ügyességi gyerekjátékok, a koncertek, a pódiumbeszélgetések és a spontán egymásra találások valamennyi résztvevő világnézetét tágították, függetlenül attól, hogy habitust viselt vagy éppen nyári szoknyát.
A színes papírokkal körberagasztott mécsest Adrienn nővér segítségével rakták össze a gyerekkezek, s ugyanennek az asztalnak a másik végében angyalt készíthettek a ferences nővérek irányításával. A füves „placcon” többféle játékot próbálhattak ki az érdeklődők. Az egyik szegletben például gesztenyét guríthattak egy csövön át, s az újra napvilágra bukkanó termést a cső végén kalapáccsal kellett eltalálni – ebben a játékban leginkább a férfiak vettek részt: csuhás szerzetesek, kitartó családapák és lelkes fiúk.
Az egyik sátorban – egy, Keresztes Ilona vezette beszélgetésben – Lothringer Éva SSS nővér arról vallott, hogy sokszor hallani a házastársi, illetve családi együttélés nehézségeiről és küzdelmeiről, ugyanakkor ritkán gondolunk bele abba, hogy egy szerzetesközösségben hány különböző földrajzi helyről, családból, kultúrából érkező embernek kell együtt élnie. „Nem is beszélve arról, hogy az apácák esetében ezek mindegyike nő…” — tette hozzá a mentálhigiénével is foglalkozó szociális testvér.
A szervezett és spontán találkozások során – ahogyan Jankó és Ágnes nővér párbeszédében is – megtapasztalható volt a szerzetesek és a családok, a papok és a civilek, a fiatalok és az idősek természetes közösségének működése.