Iskola a szabadban
Fotó: Kissimon István

 

A tanítás stílusosan az alapokkal, Szent Benedek fiaival kezdődött. Szombaton délelőtt Szabó Márton bencés szerzetes a gyógynövényekről tartott környezetismeret-órát.
Az óra csengetéssel kezdődik és zárul, a teremben padok, s bennük mi, az érdeklődő szerzetesek és világiak, akik tanulni vágyó diákokká lettünk. Kezdjük a bencések hagyományával, a nemzedékről nemzedékre öröklődő tudással – a szerzetesek fűben és fában, mindig az adott kolostor környéki flórában találták meg az orvosságot.
Megtanuljuk a kolostorkert felépítését, és megismerkedünk a legfontosabb gyógynövényekkel. Bár a kivetítő nem működik, számunkra egyáltalán nem zavaró, hogy az előadás technikailag nem XXI. századi. Az oktatás így is színes és érdekes, s egyszeriben kedvet csinál a hallgatónak ahhoz, hogy az előadás után megkóstolja vagy akár meg is vegye a szóban forgó szerzetesi gyógyteákat. A növények körbejárnak, és a „nebulók” saját kezükkel érinthetik a levendula illatos virágját, a zsálya bőrszerű levelét, a kakukkfű szárát… Közvetlen tapasztalatot szereztünk e növények biológiájáról. De szagoltunk nyugtató illóolajokat is és frissítő levendulavizet, megtanuljuk, hogy a levendulák közül a rövidebb szárú francia fajta tartalmazza a hatóanyagot, az angol csupán illatos. S megtudjuk azt is, hogy a molyokat nem feltétlenül riasztja a levendulazsák, sőt, idővel megszokják az illatát.
Az oktatás tehát a levendulával, a pannonhalmi és a tihanyi bencések büszkeségével kezdődött, majd legendák és oklevelek tanulmányozásával folytatódott, aztán rendhagyó kémiaóra és vidám zenés hittan következett, s volt középkori képregényfejtés és irodalomóra is magas fokon, Jelenits István tanár úrral.
A téren felállított kis kolostori iskolában egy teljes napon át tanultunk és emlékeztünk, tisztelegtünk régi szerzetes tanárok előtt, akik csendben, csak a tanításnak és a nevelésnek élve szórták szét kincseiket sok-sok nemzedéknek.