Egyházunk

Beszélgetés Adriányi Gábor történésszel – A bonni egyetem emeritus professzora, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója, felsőörsi prépost augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést kapta. A nemzetközileg ismert egyháztörténészt, akit annak idején – számos társával együtt – kizártak a Központi Szemináriumból, titokban szentelte pappá Zadravecz István püspök. A második világháború befejezésének hetvenedik évfordulója alkalmából arról beszélgettünk vele, hogy a háború végén milyen mozgástere maradt a magyar egyháznak.

“A zsinat többek között azért szorgalmazta a püspöki konferenciák létrehozását, hogy egy adott régió, ország evangelizációs, lelkipásztori tevékenysége minél hatékonyabb legyen. Örömmel teszem hozzá – és erre mi, magyarok méltán lehetünk büszkék –, a püspöki konferencia intézménye nálunk már több mint százötven éves múltra tekint vissza” – fogalmazta Veres András, szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia újonnan megválasztott elnöke.

Kisasszony ünnepéről – ahogy a néphagyomány nevezi a Boldogságos Szűz Mária születésnapját –szentmisével emlékeztek meg a budapesti Egyetemi templomban. A szentmisét bemutató és a szentbeszédet mondó Erdő Péter bíboros esztergom–budapesti érsek Jézus fogantatásáról, József szerepéről s a Szent Család létrejöttéről beszélt. A szertartáson a határon túli magyarok lelkipásztori gondozásával megbízott Cserháti Ferenc segédpüspök, valamint a Központi Szeminárium tanári kara koncelebrált. Közreműködött az Egyetemi templom Don Bosco Ifjúsági Énekkara.

A Nobel-díjas pakisztáni kislány, Malála Júszafzai három éve csaknem az életével fizetett azért, mert iskolába akart járni. A tálibok, akik a merénylet idején tizenöt éves kislány életére törtek, akár terrorista módszerekkel is hajlandók megakadályozni, hogy a nők iskolába járjanak. Malála szerint azért, mert pontosan érzékelik, hogy „a nevelés hatalmat jelent a nőknek”. Kalazanci Szent József emléknapján Malála példája segíthet megérteni annak a szentnek az életművét, aki közössége, a piarista rend nevévé tette az iskola szót.

Nagyboldogasszony ünnepén az ősi pusztacsatári templomnál – Nagy csönd a csönd… S ebben a csöndben megszólít a hely szelleme, vagy akár nevezhetjük egy meghatározhatatlan érzésnek is, amely figyelemre, válaszra készteti a vándort. Noszogatja, hívja a természeti környezet. Lépj közelebb, ismerj meg, e halban, vadban, gyümölcsben gazdag szép tájon hazára lelhetsz. Hogyan másként találhatta volna meg az ember otthona helyszíneit, ahol felépítheti házát, gyarapíthatja családját, mint úgy, hogy hallgatott, s mindjárt válaszolt is a teremtett világ szavára.

Megrendülten értesültünk Paskai László bíboros úr haláláról. Nehéz években vezette az Esztergomi, majd az Esztergom–budapesti főegyházmegyét, olyan időszakban, amikor megváltozott az ország és az egyház egész élete. Ez az az időszak, amikor a rendszerváltozással új intézményes lehetőségek nyíltak az egyházak előtt is, amikor hazatért Mindszenty bíboros úr, és újratemették Esztergomban. Ez az időszak, amikor kétszer is pápalátogatásra került sor Magyarországon: először 1991-ben, aztán 1996-ban. Ez az időszak, amikor rengeteg új egyházi intézmény kezdhette meg ismét a munkáját. Olyan idők voltak azok, amelyek mindenkitől állóképességet, nyitottságot, új ötleteket kívántak.

A jövendőbeli szentek sem mindig korán kelők. Néri Szent Fülöp például reggelente nagyon sokszor elkésett az iskolából. Tanítója azt tanácsolta neki: ha hallod a reggeli harangszót, gondolj arra, hogy a tisztítóhelyen vagy, és Isten hív magához. Amikor Fülöp mégis elkésett, kiderült a turpisság: „Annyi ostobaságot követtél el – mondta magának –, hogy megérdemelsz még egy tisztítótüzet.” És ágyban maradt még egy ideig.

Sátrazás a templomkertben, sziesztázás a furgonban, imádkozás a hőségben – pillanatképek a harmincharmadik Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlatról, amely idén a „Járd végig!” mottó köré épült. Az összegyűlt fiatalság – dacolva a tomboló nyárral – figyelmesen ült a szerzetesrendek számára felállított fehér sátrakban, és minden szavát itta az örökifjú piarista szerzetes Kerényi Lajos atyának. A kamasz lány és a domonkos szerzetes nővér itt együtt tartotta arcát a hűsítő vízpárába. A találkozón a mai fiatalságot érintő kérdéseket, az úton lét mikéntjeit jártuk körbe lelkes diákok, szolgálatkész szervezők, szerzetesek, papok és civilek társaságában.