Kisboldogasszony napján…
Fotó: Cser

 

A jeruzsálemi hagyomány szerint szeptember 8-án Szent Anna tiszteletére szentelték fel azt a Betheszda fürdő mellett ma is álló templomot, melyet azon a helyen építettek, ahol egykoron Jézus édesanyja született. A nyugati egyházban valószínűleg  I. Sergius pápa vezette be az ünnepet a VII. század végén, magyarországi elnevezése a XV. századig vezethető vissza. Kisasszony ünnepén vagy a hozzá közel eső vasárnapon szokás volt a „hajnali szép csillag” tiszteletére a szabadban várni a napfelkeltét. Ekkor a hívek együtt ünnepelték Mária születését a mennyben örvendező angyalokkal. Feszülten várták, hogy vajon érdemesek-e arra, hogy a kelő nap sugaraiban meglássák Szűz Mária arcát.
Számos, még ma is élő néphagyomány kapcsolódik e jeles naphoz. A megfigyelések szerint a fecskék  ezen a napon indulnak el hosszú vándorútjukra.
Ma közel száznyolcvan Kisboldogasszony-templom vagy -kápolna található az országban.
Hogy mit képvisel számunkra Szűz Mária személye, azt kérdésemre a bíboros atya világította meg a szertartás után.
– Maga a Biblia Szűz Mária születéséről és gyermekkoráról nem beszél. Erről a szentföldi és a régi egyházi hagyományok szólnak. A későbbi teológiai érlelődés azonban megvilágította, hogy Mária már a fogantatásának pillanatától kezdve különleges kiválasztottja volt Istennek. Ez a körülmény teszi ünneppé születésnapját.
Képviseli a tőle született Jézus Krisztust s a Megváltó kapcsolatát az emberiséggel. Ugyanakkor a názáreti Szent Család képe és történeti valósága is nagyon jelentős, fontos a számunkra. Példakép az imádságban, a munkában, de különösen abban, amiről már a Biblia elbeszélése is konkrétan szól, hogy Szűz Mária és Szent József is vívódással ugyan, de bátorsággal fogadta el és hagyatkozott Isten rendkívüli akaratára, ami mindkettőjük életét meghatározta. Ez jelenti az emberek közötti igazi közösséget, ez volt az alapja a Szent Családnak.
Ma is, ha mindannyian Isten akaratát keressük, szent lesz a közösségünk, összetartásunk erőnk is lesz majd, mert Isten, aki összeköt bennünket egymással, közös törekvésünknek irányát is megmutatja nekünk.
– Nem zavaró, hogy a mai szentmisében, Mária születésnapján Jézus fogantatásának  történetéről olvastunk, s arról, hogyan fogadta el őt József, s hogyan született a Szent Család?
– Nem zavaró, hiszen a Biblia – mint említettem – Mária születéséről nem beszél. A mai napra rendelt evangéliumi történet azonban megvilágítja Mária szerepét, amely szerepet nehéz volt megérteni neki magának is és Józsefnek is. Isten a keresése, akaratának fölismerése, elfogadása ugyanazt a hitet kívánja a mi részünkről is, amit Mária képviselt az angyallal való találkozásakor.
– Ez azt jelenti, hogy aktívnak kell lenni a hitben, az imádságban?
– Igen, aktívnak kell lenni, de ugyanakkor bizalommal kell élni. Nem csak a saját erőnk, a saját terveink határozzák meg életünket, mert gyöngék és kicsinyek vagyunk ahhoz, hogy mindent figyelembe vegyünk.
Isten iránti bizalommal és bátorsággal kell cselekednünk. Ilyen bátor volt a fiatal Szűz Mária, aki rögtön kimondta az igent, s ilyen bátor volt Szent József is, aki nem félt magához venni Máriát. Emberi ésszel gondolkodva azt mondhatjuk, de furcsa helyzet ez, hogy merek ebbe belevágni!?  Ha nyitott szívvel megérezzük Isten akaratát, akkor azt halogatás nélkül, rögtön tegyük meg…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.