Fiatalok az ellekvárosodás ellen
Fotó: Kissimon István (képgaléria)

 

Miként kell „végigjárni” küldetésünket, feladatainkat és az ezekkel járó kötelességeinket – áll az idei ifjúsági találkozó felhívó levelében az aktuális kérdés, amely rendkívül időszerű, hiszen általános probléma, hogy fiatalok és az idősebbek ma egyaránt könnyen félbehagyják tanulmányaikat, az építkezést, a házasságot, sőt „sokszor önmagukat is” – ahogy a találkozó szellemi atyja, Kerényi Lajos atya fogalmazott az egyik előadásában. „A társadalom beteg – folytatta Lajos atya. – Ennek az az oka, hogy jó pár évtizede az emberek kiléptek a természetfeletti erőtérből, azt feltételezik, hogy pusztán a maguk erejéből is meg tudják oldani az életük feladatait. A legnagyobb kérdések azonban előbb-utóbb mindenkit utolérnek: Miért a szenvedés? Miért halunk meg? Honnan jöttem? Hová megyek? Egyesek a természetben, az anyagban, az emberi értelemben vagy a tudományban vélik megtalálni a választ e kérdésekre, ám egy idő után egyik terület sem tud kielégítő feleletet adni. Nekünk, keresztényeknek az a küldetésünk, hogy a kérdésekkel küzdő embernek Jézus Krisztus életéből vett válaszokat mutassunk. Piarista szerzetesként és pedagógusként egyaránt azt látom, hogy az általános bizonytalanság, az álszabadság hatással van a fiatalokra is, akik között rengeteg az öngyilkos, a szenvedélybeteg és a pszichésen sebzett személy. Annak idején kis híján orvos lettem, ezért nagyon foglalkoztatnak a test és a lélek összefüggései, és nem tudom nem észrevenni, mennyi a depressziós, szorongó fiatal, aki végtelenül rászorul a vigaszra”– mondta a nyolcvannyolc éves piarista szerzetes. Arra a kérdésre, hogy ez alól vajon kivételt jelentenek-e a katolikus fiatalok, Lajos atya így válaszolt: „Mindez azért nem igaz rájuk ebben a formában, mert léteznek olyan fórumok, mint például az egerszalóki találkozó is, ahol választ kaphatnak a létkérdéseikre, s ezáltal kiegyensúlyozottá válnak, harmóniára találnak. A legtöbben más emberként térnek haza Szalókról, mint ahogyan jöttek.” Lajos atya a közeli tónál tartott beszédében és a találkozó nagyszínpadán egyaránt azt hangsúlyozta, hogy a „Járd végig!” mottó mindannyiunkra vonatkozik, és azt üzeni, „ne lekvárosodjunk el”, azaz ne hagyjuk félbe a házasságunkat, a tanulmányainkat és legfőképp önmagunkat. S hogy miként tudunk jelen lenni egymás számára, túl az okos szavakon és a bölcs tanácsokon? Hinnünk kell a Teremtőben és egymás erejében – mondta Lajos atya. Beszédét azzal zárta: a kegyelem dolga, kiben hogyan szökken szárba az elvetett mag – azaz mind­azok a tudnivalók, amelyeket ki-ki Szalókról visz haza magával. A Szentlélek harminchárom éve meg­annyi csodát tesz a találkozó résztvevőinek életében.
A tábor területén a lelki programok mellett folyamatos volt a háttérmunka: a fiatal önkéntesek közül volt, aki szemetet gyűjtött, mosdót takarított, és akadt, aki fényképezett, konferált vagy az érkezőket fogadta. A középiskolások, egyetemisták, fiatal családosok fegyelmezetten és odaadással vettek részt a szerzetesrendek bemutatkozásán, a nagyszínpadi előadásokon, a gyónáson, az esti szentségimádáson, a tóparti szentmisén. Megkérdeztünk néhány fiatalt, hogy mi szólította őket az ország legnagyobb létszámú katolikus ifjúsági találkozójára:
„Harmadszorra vagyok Egerszalókon, és a legjobban annak örülök, hogy olyan közösségben lehetek, ahol nincsenek elvárások. Itt mindenki egyenlő emberként van jelen. A jövő évi érettségi és a pályaválasztás jelenti most az életemben a legnehezebb feladatot, amihez itt gyűjtök erőt. Az iskolai dolgozatírás előtt is szoktam imádkozni. Bevallom, nemrég találtam vissza Isten útjára, tehát az idei mottó számomra nagyon aktuális – meséli Szabó Réka, a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium tanulója. Barátnője, ­Fazekas Eszter a rendezvény érdemeként említette, hogy mivel hasonló gondolkodású és értékrendű fiatalok vannak itt jelen, ezért egymást is megerősíthetik a hitükben, a döntéseikben. Lajos atya „kortalan”, és különleges tulajdonsága, hogy miközben a legkomolyabb témákat érinti, képes megnevettetni a hallgatóságát – mesélik a lányok. A tizenhét éves Csajbók Antal, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanulója második alkalommal vesz részt a szalóki találkozón, de már elsőre is megtapasztalta, hogy ez egy olyan tábor, ahol csak épülni lehet. Szerinte a fiatalok számára a legnagyobb kihívást a hivatás megtalálása jelenti, s ebben sokat segítenek az itt hallott előadások. A saját korosztályába tartozókat véleménye szerint úgy lehet „rávezetni” a hit ösvényére, ha a hívők megmutatják nekik, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más, a különbség csak az, hogy erős támaszuk van: Jézus Krisztus. ­Megyesi Zsófia is másodszor jött el a találkozóra. Elmondása szerint Szalók lelki feltöltődést, barátságokat és Kerényi atya gondolatait jelenti számára. „Amit itt kapunk – gondolok itt a hosszabb elcsendesedésekre, az esti szentségimádásokra –, arra az év többi részében nemigen van lehetőségünk. A fiatalokat érintő legnagyobb kihívás az árral való szemben úszás. A keresztény embernek óriási felelőssége van abban a tekintetben, hogy meri-e vállalni a hitét, értékrendjét egy azzal gyökeresen ellenkező világi közegben” – fogalmazza meg gondolatait.
A fiatalok számára a nyár ma rengeteg lehetőséget kínál: sport, barátok, nyaralás… Hogyan kerül egy diák segítőként az egerszalóki táborba? – kérdeztük. A verpeléti születésű Kocsis Kristóf negyedik éve tagja a segítők csapatának. Mentőtisztnek tanul, és az egészségügyi, segítői hozzáállás alapvetően meghatározza az életét. „Elengedhetetlennek és nagyon jó dolognak tartom a fiatalok számára az önkéntes munkavégzést, többek között azért is, mert miközben másoknak segítünk, jó társaság alakulhat ki – mondta Kristóf. Az ötszáz fős találkozó megszervezésében, a programok lebonyolításában, az infra­struktúra biztosításában idén mintegy ötven önkéntes vett részt. A tábor tisztaságáért idén a debreceni Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium nevelője, illetve matematika–kémia szakos pedagógusa felelt. Ő így foglalta össze tapasztalatait: „A szervezői-segítői státusz megtanít lemondani magunkról, és a rengeteg hála meg a vidámság kárpótol a szolgálatokért.”
Béri László Renátó kármelita szerzetes pap, a győr–kármelhegyi Boldogasszony-templom igazgatója előadásában a tudatos lét fontosságát hangsúlyozta. A lelkigondozással és mentálhigiénével is foglalkozó szerzetes úgy fogalmazott: „A tudatosság azt jelenti, hogy valaki szembenéz azon dolgaival, amelyeken már nem tud változtatni, és képes átalakítani élete azon területeit, ahol erre még van lehetőség. A tudatos lét ezenkívül meghívás arra, hogy ne maradjunk a felszínen. Renátó atya úgy látja: a fiatalokban óriási a nyitottság, a szomjúság a jóra, a spiritualitásra. Erre válasz lehet az egerszalóki találkozó is. Manapság ritkán találkozni „harcos ateizmussal”, jóval gyakrabban fordul elő, hogy az ember „fel sem teszi magának a kérdéseket”. Napjainkban szinte mindenre szabad az ember, bármire van lehetősége – ám ez természetesen mégsem elégíti ki. A végtelennek tűnő szabadságával sem tud mit kezdeni, és felmerül a kérdés: mire van szüksége valójában? Ekkor jövünk mi: az egyház. A szomjúságra kellene válaszolnia az egyháznak, ahelyett, hogy azt taglalja, miként lesz valaki »jó keresztény«, erkölcsös fiatalember. Meg kellene tudnunk mutatni a fiataloknak a názáreti Jézust, aki a bennük sajgó vágyra válaszol.”
Renátó atya arra a kérdésre, hogy az általa szomjúságnak nevezett jelenségre hogyan tud reagálni az egyház, így felelt: „Az egyháznak megvan a maga eszköztára, de jól is kellene használni azt. Nincs mindig szükség vonzó rendezvényekre, különleges, modern ötletekre ahhoz, hogy az egyház megfelelően tudjon működni. Az év többi napján a régi, jól bevált eszközök bőven elegendőek lennének, csak úgy kellene használni azokat, hogy hatékonyak lehessenek. Ferenc pápa gondolata, hogy ha nem mutatjuk meg Isten végtelen szeretetét, akkor értelmét veszti mindenfajta erkölcsi útmutatás. Fontos, hogy a hívő lét elsősorban ne azt jelentse, hogyan öltözködöm, mi az etikett, vagy hogyan beszélek. Csak akkor fog bővülni és megerősödni az egyház, ha tagjainak életpéldája vonzó tud lenni mások számára, ha a kívülállók azt látják: az egyház nem ítélkező csodabogarakból áll, hanem szabad, kiegyensúlyozott istenhívőkből. Rengeteget adhat hozzá egyházunk hitelességéhez a mentálhigiénés szemlélet, a lelkivezetői szaktudás, mivel a mentálhigiéné első és legfontosabb szempontja az önismeret. Lelkipásztorként először is önmagamat kell ismernem ahhoz, hogy másoknak segíteni tudjak. Tisztában kell lennem a saját korlátaimmal. Ha egy személy életvezetési problémával keres meg engem, azt tapasztalom, hogy az segít a legtöbbet, ha biztonságban érezheti magát a közegemben, és ezáltal meg tud nyílni. Mi, papok nem tanácsadók vagyunk, és legtöbbször nem mondhatjuk meg, mit tegyen vagy ne tegyen a másik ember. Bizalommal teli légkört és odafigyelést adhatunk a hozzánk fordulóknak. Tapasztalataim szerint attól, ha az ember teológiát tanult, vagy történetesen pap, még nem feltétlenül ért ahhoz, hogy mit jelent a másik személy és az ő belső világa. Ezért ezt tanulni kell. Az sem volna haszontalan, ha ez része lehetne a szemináriumi képzésnek. A lélektan tapasztalatainak általános elutasítása mögött sokszor az állhat, hogy ha egy beszélgetés vagy egy terápia során valamely probléma felszínre kerül, akkor az felkavaró lehet, és jobbnak tűnhet tudomást sem venni róla. Csakhogy a gyümölcseink mindig elárulnak bennünket: ha például nem megy a másokkal való kapcsolattartás, ha örömtelen, savanyú az ember, annak belső oka van. Kármelita szerzetesként is azt vallom: a legnagyobb aszkézis nem a böjt, nem is a test sanyargatása, hanem az önmagunkkal való szembenézés. Nem új gondolat ez, szentjeink tanítása is ugyanebbe az irányba mutat: Avilai Szent Teréz például több mint ötszáz évvel megelőzte a modern mentálhigiénés gondolkodást, amikor azt mondta: nem az a lelki élet alapja, hogy hány misére megy el valaki, vagy hány rózsafüzért mond el, hanem hogy ismeri-e önmagát, és tudatosította-e, hogy Istenhez tartozik.
Kerényi Lajos atyával este a temetőben gyónni és bűnöket temetni, a sötétedő természetben szentségimádást végezni, a másikat előreengedni a kánikulában vízért álló sorban, kalandos sorsú szerzetesek élettörténetét vagy egyházi könnyűzenét hallgatni nem kisebb élmény, mint amit a mai fesztiválnemzedék tűnékeny nyári szórakozásai nyújthatnak. Sőt! Az egerszalóki találkozó ösvényeit végigjáró fiatalok hazatérve közösségeik kovászává válhatnak az év további részében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.