Család

Toponáron laknak a Szabadság utcában, a szabadságot pedig a Szentlélekben és Isten törvényeiben élik meg, valamint a szolgálatban. Legkisebb gyermekük, az egyéves Filoména kinn a kertben, az óriás cseresznyefa alatt szundikál. Adorján, Johanna, Ágoston és Bertalan óvodában, iskolában vannak.

Jobbágy Zsuzsanna és Tóth Balázs tíz éve házasok. Saját házuk azonban csak néhány éve van. Egy nagylelkű adakozónak köszönhetik, aki annak idején – ismerve helyzetüket: két gyerkőccel egy huszonkilenc négyzetméteres albérletben és a harmadikra várva – vaskos borítékot nyomott a kezükbe. Így juthattak további hitelhez, és vehették meg az óriási telken álló, két és fél szobás ingatlant. A bontásra – átalakításra ítélt disznóólak mellett takaros játszótér, odébb gyümölcsfák meg egy ezer négyzetméteres füves terület van. Ez az alkalmi sportpálya, ahol más család gyermekei is gyakran rúgják a labdát. A veteményesben érik az eper, a cukorborsó, és spenót, sóska is bőségesen terem.

Családünnep a Szent István-bazilikánál

A Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítás megjelenésének harmincadik évfordulóján a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által szervezett, Az állam és az egyház felelőssége a jövő nemzedékért című nemzetközi konferenciára hazánk uniós elnökségének idején, az Európai Népesedési és Családügyi Hét keretében került sor. A találkozó zárónapjára, március 31-ére az Esztergom-budapesti főegyházmegye pasztorális irodája családünnepet szervezett a Szent István-bazilika előtti téren, ahol a jelen lévő családok segítségével élőképet alkottak. Színes esőkabátokban Európa kék alapszínén egy fehér keresztet, az Európai Unió tizenkét csillagát és egy piros szívet alkottak, valamint egy hatalmas molinón a „család” szó látszott különféle nyelveken.

Ezt követően a bazilikában ünnepi műsorra került sor, amelyben közreműködött többek között Lovász Irén, Ákos, Szandi, Lackfi János és Ókovács Szilveszter. Az ünnep végén igeliturgia keretében Erdő Péter bíboros szólt az egybegyűltekhez, majd ünnepélyes áldásban részesítette a családokat.

Fotó: Bókay

Döbrentey Ildikó és Levente Péter a párkapcsolatról

A családok éve programsorozat keretében Szekszárdon kezdte el „országjáró körútját” a Döbrentey Ildikó-Levente Péter házaspár. Az Istennek tetsző, szeretetteljes párkapcsolatról beszéltek.

Móka Miki Szekszárdról indult országhódító útjára. Az őt alakító Levente Péter a Garay-gimnáziumbeli érettségi után a fővárosba költözött. A Zsebtévé, a Ki kopog? és az Égből pottyant mesék című televíziós produkció egyaránt a nevéhez fűződik. Évtizedek óta áll a kamerák előtt.

Segédmunkás volt a bábszínházban, amikor tévedés folytán meghallgatásra hívták a tévébe. Sikeresen startolt. Azt mondja: Isten kegyelméből lett Móka Miki. Felfedezése, 1965 után egy-két évvel már országos hírű televíziós személyiségnek számított.

A kislány kezében a frizbi az Európai Unió kék alapszínére utal egy élőképben, amelyet a Szent István-bazilika előtt a múlt csütörtökön alakítottak ki családok részvételével.

Az egyháznak gyökereitől kezdve újra kell gondolnia pasztorációs gyakorlatát, figyelme középpontjába a keresztény személyt és családot helyezve – mondta Juan Antonio Reig Pla, a spanyol püspöki konferencia családi és életvédelmi albizottságának elnöke március 30-án a Harmincéves a Familiaris consortio címmel megrendezett nemzetközi tudományos konferencián. Beszédében II. János Pál pápa apostoli buzdításának előzményeiről, a családpasztoráció jelentőségéről, valamint a mai társadalomnak szóló üzenetéről beszélt, és érintette a harminc év alatt történt társadalmi változásokból következő újabb kihívásokat is.

Az egészséges társadalom alapja a jól működő család. Boldog családokhoz pedig érett, egymással önátadásban élő házastársakra, családtagokra van szükség. A gyümölcsöket hozó társadalomhoz a családokon keresztül vezet az út. Ez az alapja az új evangelizációnak, amelynek a család ily módon nemcsak tárgya és célja, hanem alanya is. Szülők, házastársak és gyermekek nem pusztán passzív befogadói kell hogy legyenek az igének, hanem továbbadói is – mindennapi tevékenységeiken keresztül is. „A szekularizáció és a genderideológia által uralt kulturális környezetben – amikor a jogi rendszerekben a család és a házasság felhígított változatai jelennek meg –, az egyház sürgető feladata, hogy az embert magát megmentse (ez a keresztény antropológia), és a plébániai csoportokat, mozgalmakat, keresztény közösségeket olyan közeggé alakítsa, amelyben megújult keresztények dolgoznak, akik által a hiteles keresztény családok növekedni, erősödni tudnak. Az új evangelizációnak újra kell szőnie a kereszténység hálóját – a plébániai rendszert és a társadalom egészét tekintve egyaránt –, a családoknak pedig tudatában kell lenniük annak, hogy ebben főszerep hárul rájuk.”

A magyar családok jövőjét vallató kérdést célszerű azzal kezdeni, hogy születik-e elegendő gyermek ma Magyarországon. A válasz egyértelmű nem. A nőknek életük során átlagosan 2,1 gyermeket kellene szülniük ahhoz, hogy az ország népessége egy generáció alatt ne csökkenjen. Ezzel szemben az ezt kifejező úgynevezett teljes termékenységi arány az elmúlt években Magyarországon 1,3 körül ingadozott. Ez Európában a legalacsonyabb mutatók közé tartozik.

E kedvezőtlen folyamatok annak ellenére következtek be, hogy a magyar állampolgárok értékrendjében a gyermek és a család változatlanul vezető helyet foglal el.

A rendszerváltozás utáni gyermekszám-csökkenésben lényeges szerepet játszott, hogy a gyermekvállalási kor jelentősen kitolódott: 1990-ben az első gyermeküket szülő nők átlagos életkora huszonhárom, míg 2009-ben már közel huszonnyolc év volt. A gyermekvállalás későbbre halasztása nagyon gyakran ahhoz vezet, hogy a tervezett gyermekek egyáltalán nem születnek meg.

A Katolikus Hivatásgondozó Intézet kétévente országos konferenciát rendez a hivatás kérdéseiről. Az ideit február 22-én és 23-án Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban rendezték meg, A család szerepe a hivatás felismerésében és vállalásában címmel.

A találkozón egyházmegyés papok, szerzetesek és világiak vettek részt (több mint hatvanan), akik a hivatásgondozásban vagy a családpasztorációban tevékenykednek.

Egyházi vezetők a társadalmi és kulturális válságról

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) plenáris ülése szeptember 30. és október 3. között zajott Zágrábban. Az ülés fő témája a család európai helyzete volt. A konferencia résztvevőit fogadta Ivo Josipovic horvát köztársasági elnök. A tanácskozás Erdő Péter bíboros bevezetőjével kezdődött. A CCEE elnöke beszédében a család, az emberi élet elfogadása és a nevelés szoros kapcsolatát emelte ki. A résztvevők értékelték azt a felmérést, amelyet a tanács végeztetett Európa országaiban.

Ilyen felméréssel még az EU sem rendelkezik – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros –, hiszen mi számos szempontból vizsgáltuk a nem EU-országokat is. Így a természetes szaporodás, a ki- és a bevándorlás arányát, valamint jogszabályokat hasonlítottunk össze. Ennek alapján tudományos összefoglaló készült, amelyből kiderült, hogy a bevándorláshoz képest mennyire alacsony Európában a természetes szaporodás aránya.

Szinglilét és tradíció – Neked még hogyhogy nincs barátod? – egy szilveszteri házibulin, ahol rajtam kívül csak párok voltak, nekem szegezték a kérdést, majd rám tapadt minden tekintet. Abban a pillanatban teljesen azonosulni tudtam Bridget Jones-szal, akinek az „önelégült házaspárok vacsoráján” tettek fel kísértetiesen hasonló kérdést sznob és valójában kissé életunt családos barátai.