A Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció szerint az ember legmélyebb természete szerint egyszerre egyéni és társadalmi, és a házasság a közösségi lét első formája az emberek között. Már ekkor – 1965-ben – gondot jelentett a poligámia, a válások nagy száma és az úgynevezett szabad szerelem. Nem sokkal később, a Humanae vitae (1968), VI. Pál pápa enciklikája után nehéz és válságos időszak következett a családpasztoráció történetében, mivel a szexuális forradalom kiteljesedése miatt szembe kellett nézni a házasság és a szexualitás közötti szakadással, a szexualitás és a gyermeknemzés, továbbá a szexualitás és a szeretet különválásával. Viták keletkeztek, a papság elbizonytalanodott küldetésében, és ez kilátástalan helyzetbe sodorta a családpasztorációt.
 |
|
Juan Antonio Reig Pla Fotó: Bókay |
A megújult családpasztoráció új útját II. János Pál, „a családok pápája” Familiaris consortio című apostoli buzdításával és a Férfinak és nőnek teremtette őket című katekézisével jelölte ki 1981-ben. Az apostoli buzdításban a családügyi püspöki szinódus útmutatását követve fogódzókat kínál a házasság és a család identitásának és küldetésének megismeréséhez. Kiindulópontja a házasság szentsége, amely a Szentháromsághoz hasonló – csakúgy, mint az egyház. A család nemcsak kapja Krisztus szeretetét, hanem arra hivatott, hogy tovább is adja – és ezáltal ne csak megváltott, hanem megváltó közösséggé is váljék.
Bár a Familiaris consortio idejében is léteztek társadalmi gondok és problémák, szövegében még nem tükröződnek azok a torzulások és károsodások, melyeket aztán a második szexuális forradalom okozott: „Az emberi élet szentségi jellegének fokozatos halványulása, a »halál kultúrájának« előretörése és a család elleni támadások manapság leginkább a genderideológiából forrásoznak, amely igyekszik aláásni a házasság intézménye és a család alapjait. Ha az első szexuális forradalom arra tört, hogy leválassza a szexualitást a házasságról, a szeretetről és a gyereknemzésről, a genderideológia közvetlenül a személyt fenyegeti, megtagadva antropológiai lényegét, amely mind a család, mind a házasság fenntartója” – mutatott rá a püspök. Ebben a helyzetben az egyháznak gyökereitől kezdve újra kell gondolnia pasztorációs gyakorlatát, figyelme középpontjába a keresztény személyt és családot helyezve.
A legfőbb szempont az egyén életszentségre való küldetése. Ennek fényében az egész keresztény beavatást újra kell gondolni, hogy gyermekekben és felnőttekben egyaránt megszülethessen a valóban keresztény személy.
 |
|
Élőkép a Szent István-bazilikánál (Fotó: Kissimon István) |
A család igazsága abban áll, hogy elismerjük a társadalom fundamentumaként, élő alapsejtjeként. A házasság és a család olyan kincsei a társadalmi közjónak, amelyek nem csupán formális elismerést, hanem valódi társadalmi támogatást is igényelnek, hiszen azon intézmények közé tartoznak, amelyek a társadalmat belülről építik, a személyek túlnyomó többségének stabilitást és alapvető támaszt nyújtanak. „Az egyház arra tanít minket, hogy tiszteljük és mozdítsuk előre az egy férfi és egy nő közötti felbonthatatlan házasság csodálatos valóságát, amely ráadásul a család eredete. Ezért ennek az intézménynek az elismerése és támogatása az egyik legnagyobb szolgálat, amellyel a közjóhoz és az ember, valamint a társadalom fejlődéséhez hozzájárulhatunk, továbbá a legjobb garancia arra, hogy biztosítsuk az emberi személy méltóságát, egyenlőségét és szabadságát.” A közösségiség, az ingyenesség, a kölcsönösség önzetlenné teszi a családban élők érzelmi világát, ami a szoros emberi kapcsolatokhoz elengedhetetlenül szükséges.
A házasságra készülő fiatalok problémái, a válások egyre növekvő száma és a nehéz helyzetben élő családok sorsa egyaránt arra hívja fel az egyház figyelmét, hogy olyan stratégiára van szükség, amely a kegyelem segítségével hathatós segítséget nyújt a keresztény közösségnek a házassági felkészítésben és a családok támogatásában.
Az egész egyháznak arra van szüksége, hogy pasztorációs szolgálatában a missziós lelkület felélesztésével aktiválja a megértést és az együttérzést. – Ezért úgy gondolom – mondta Reig Pla –, hogy szükséges és sürgős a családorientációs központjainkban nyújtott szolgáltatásaink újratervezése. Ez olyan terület, ahol a családsegítő és a terápiás szolgáltatások mellé olyan preventív tevékenységeket kell felsorakoztatnunk, mint például a szexuális nevelés és a jegyestanácsadás. Ahogy II. János Pál mondta a családoknak: „Készen kell álljatok Krisztus követésére az életet adó mezőkön át, melyeket ő maga készített elő kereszthalálának és feltámadásának húsvéti misztériumával. Ne féljetek a veszélyektől! Az isteni erő sokkal nagyobb, mint a ti nehézségeitek! A Vőlegény veletek van.”
