Negyven éve történt
Mindszenty bíboros Rómában
Mindszenty József bíboros, Magyarország prímása 1971. szeptember 28-án hagyta el hazáját. VI. Pál pápa kívánságára Rómába utazott, hogy szeptember 30-án részt vegyen a püspöki szinódus megnyitásán.
Mindszenty József bíboros, Magyarország prímása 1971. szeptember 28-án hagyta el hazáját. VI. Pál pápa kívánságára Rómába utazott, hogy szeptember 30-án részt vegyen a püspöki szinódus megnyitásán.
A liturgia Keresztelő Szent Jánost, az Üdvözítő előfutárát állítja példaképül a karácsonyra készülődő hívők elé. Márk, aki elhagyta a gyermekség történetét, evangéliumát azzal kezdi, hogy a Keresztelő a pusztában a bűnbánat keresztségét hirdeti. Izajás prófétát idézi: „Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”
Miután Péter – isteni indításra – a Tizenkettő nevében ünnepélyesen megvallotta Jézus istenségét, és a Mester a galileai halászra bízta leendő egyháza vezetését, a főapostolt meghökkentő epizód következik: Jézus megjövendöli szenvedését, kereszthalálát és feltámadását.
Isten országa, amelyet Jézus gyakran példabeszédekben hirdetett, az ő eljövetelével elérkezett. Ő maga az Isten országa, ahogy az egyházatyák ismételték. Sok hasonlatot, példázatot olvashatunk az evangéliumokban erről az elérkezett, de még be nem teljesedett, a lelkekben kibontakozó, de csak a világ végén, az ítéletkor és feltámadáskor beteljesedő Országról. Az egyház, amelynek tagjait a feltámadt Krisztus élteti, a zsinat tanítása szerint nem azonos az Isten országával, csak annak csírája, eljövetelének előkészítője.
Jézus szenvedése előtt mondott búcsúbeszédében feltárja apostolainak személye titkát: az Atyával való bensőséges egységét. A szinoptikus evangéliumokban fokozatosan vezeti rá övéit messiási mivolta igazi értelmére. Ateológus, János evangéliumában már az előszótól fogva egészen világos istenségének kinyilatkoztatása. A János-evangéliumban a zsidó vezetőkkel, írástudókkal és farizeusokkal vitatkozva kinyilatkoztatja, hogy ő a próféták által megjövendölt Messiás, aki Istentől jött a világ üdvözítéséért; ő a Fiú, aki egy az Atyával, és hozzá tér vissza, amikor küldetését befejezte.
Ezen az évközi tizedik vasárnapon úrnapját, Krisztus szent teste és vére szentségét ünnepeljük. Az Eucharisztia a szeretet és az egység szentsége: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesülünk” – hangsúlyozta Szent Pál a viszálykodó korintusi közösségnek. Az Eucharisztia Krisztus „húsvétja”, pászkája, átmenete az Atyához.
„Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). Jézus ezt az övéinek mondja: az embereknek, minden embernek. Az élet Istene megjelent a Földön, hogy minden gyermekét az élet teljességében részesítse. Az egyház – hűen alapítójának és urának szándékához – mindig védelmezte az emberi életet, kezdetétől (a fogantatástól) a természetes befejezéséig.
A vigasztaló Szentlélek, akit Jézus szenvedése előtt megígért, majd elküldött az Atyától, megtanítja az egyházat, a benne hívők közösségét mindarra, amit az apostolok Jézus földi életében oly nehezen értettek meg, mert „késedelmes szívűek” voltak, mert másfajta messiást vártak, nem az izajási Szenvedő Szolga sorsának beteljesítőjét.