Homíliavázlat: A szeretet és az egység Szentsége

A Fiú halálig menő, szerető engedelmessége: teljes „igen” az Atyának, amely megfordítja a lázadó ember állapotát, és így feltámadásunk forrása. A szeretet erősebb, mint a halál: ezt hirdeti a kereszten meghalt és feltámadt Krisztus „húsvétja”, amelyet az egyház a Lélek erejében megjelenít az Eucharisztia szentségében, a szentmiseáldozatban. A keresztények egységkeresésében, a teológiai párbeszédben már közelednek egymáshoz a nézetek az Eucharisztia lényegére vonatkozóan. A Dombes-i Csoport például (elnevezése a Lyon melletti Dombes helységről) katolikus és protestáns teológusai szerint az Eucharisztia Krisztus halálának és feltámadásának memoriale-ja, hathatós emlékezete: általa az egyház – az Úr megbízásából – hathatósan hirdeti Isten üdvözítő művét, és azt kéri az Atyától, hogy minden ember részesedjék az üdvösséges áldozat kegyelmében. Egyesülve az Úrral, aki felajánlja magát az Atyának, és egységben az égi és a földi egyetemes egyházzal, megújulunk a Krisztus vére által szerzett új szövetségben. De az Eucharisztia a katolikus egyházon belüli egységet is megvalósítja, ha a test tagjai hittel kitárulnak a szeretet szentségének. Ahogy a jezsuita teológus, Henri de Lubac magyarázta az Eucharisztiáról szóló Corpus mysticum című könyvében: Krisztus valóságos jelenléte a kenyér és a bor színe alatt megvalósítja az egyházi testet: átalakít és egyesít. Krisztus testének élő és a kegyelmi életben növekvő tagjai leszünk, és gyümölcsöt hozunk a szeretetben. És itt utalni szeretnék a katolikus egyházban egyre terjedő megosztottságra éppen az Eucharisztia ünneplése terén. XVI. Benedek pápa szándéka hangsúlyozottan a kiengesztelődés és az egység helyreállítása volt Summorum pontificum kezdetű motu propriójával. Egyrészt Lefébvre érsek tradicionalista, szakadár csoportjával (a Szent X. Piusz Társasággal) kereste a kiengesztelődést, amikor megengedte minden papnak, hogy szabadon követheti az 1962-es misekönyvet (a tridenti latin liturgiát); másrészt a régi liturgiához ragaszkodó, az egyház egységében maradt idősebb nemzedék csoportjainak is lehetővé kell tenni nyilvános miséken a régi rítus szerinti ünneplést… De a pápa hangsúlyozta, hogy semmiképpen sem akarta aláásni a zsinat által megreformált miseliturgiát, hiszen az új misekönyv a római rítus továbbra is rendes formája marad, míg a tridenti a rendkívüli. Lényeges az, hogy bizonyos visszaéléseket, ötletszerű „kreatív” kezdeményezéseket ki kell zárni, és követni kell a liturgikus előírásokat. Szomorú jelenség: egyre gyakrabban halljuk, hogy éppen a szeretet és az egység szentsége körüli viták okoznak megoszlást, viszályt egyes katolikus közösségeken, plébániákon belül. A papoknak mindenképpen kötelességük, hogy ezen a területen is az egyház egységét mozdítsák elő.