A körmenet egyrészt demonstráció: megmutatjuk, hogy számunkra fontos az Oltáriszentség. Másrészt áldás, a négy állomásnál (sátornál) áldást adunk az egész falura, városrészre. A körmenet azonban tanít, hirdet is, méghozzá két nyelven: szimbólumaival és szavaival. A szimbólumok között a legszembeötlőbb a baldachin, az a téglalap alakú tető, amely alatt az Oltáriszentséget viszik. Nevét eredeti anyagáról, a bagdadi selyemről kapta (e város neve latinul Baldach), a tető pedig kiemel, véd, ugyanakkor a Szent Sátrat idézi, valamint az új eget, amely Isten jelenlétét övezi. Az Oltáriszentséggel való aprólékos törődést a körmenet rendezésének rubrikái is előírják (latinul: Collectio Rituum, Budapest 1961, magyarul: Praeorator, Budapest 2009). Az állomásokhoz érve, ha van, a diakónus veszi át az Oltáriszentséget, előtte egy ministráns az oltárra helyezi a korporálét. A Szentséget háromszorosan megtömjénezi a celebráns, jóllehet már a körmenetben is folytonosan tömjénezve volt. A tömjén a felszálló imádság, a tisztelet, a hódolat jele, amely láthatóan körülveszi az egész körmenetben az Urat, miközben mi magunk lelkünk hódolatát igyekszünk elébe tenni. A virágsátrak – ahol szokásban vannak – szép jelképei annak a szeretetnek, figyelemnek, amellyel Isten jelenléte iránt vagyunk. A tanítás, a hirdetés is fontos része azonban a körmenetnek, jelezve, hogy nemcsak Isten misztikus, szentségi köztünk lakását, hanem jézusian kommunikatív, szavával is megszentelő jelenlétét is ünnepeljük. Ezért olvasunk fel négy evangéliumot, melyek az Oltáriszentség alapítása, a jó pásztor, az élet kenyeréhez adott ígéretek és végül a názáreti zsinagógában adott tanítás: „ma beteljesedett az Írás”. Az evangéliumokat a diakónus a misében szokott ünnepélyességgel (áldáskérés, tömjénezés) énekli, vagy maga a celebráns teszi ezt. Jézus szavai énekelve kiemelkednek, és messze hallhatóak lesznek. Ahogy a virágok elrendezésére, úgy a felolvasásra is komoly gondot kell fordítani. Úrnapján Jézus nagyon látványosan van közöttünk, velünk jár állomásról állomásra. Díszbe öltözve kísérjük, fogadjuk. Utána jön a nyár, már könnyebb ruházatban, de ugyanolyan szép lélekkel járjuk vele nyarunk útjait.
