Júniusi imaszándékok: Az emberi élet megbecsülése

Az emberi élet ilyen megbecsülésének biztosítását bízza hűséges állandó imánkra XVI. Benedek pápa. 2007. január 8-án többek között ezeket mondta azoknak a diplomatáknak, akik a világ országait képviselik a Szentszéknél: „Hogyne riasztanának bennünket az élet elleni folytonos támadások, a megfoganástól a természetes halálig? Ezek a támadások még olyan vidékeket sem kímélnek, amelyek az élet megbecsülésének hagyományos kultúrájával rendelkeznek, mint például Afrika”, ahol napjainkban alattomos terveket dolgoznak ki az abortusz elfogadtatása érdekében. „Az élet elleni támadás egyéb formáit nemegyszer a tudományos kutatás nevében követik el. Növekszik az a meggyőződés, hogy a kutatás egyedül azoknak a törvényeknek van alávetve, amelyeket maga választ magának, és semmi más ne korlátozza, mint a saját lehetőségei.” Tehát nem minden csoport vagy szervezet következetes az élet védelméért folytatott küzdelmében. Egyesek az emberi jogok nagy védelmezőinek kiáltják ki magukat, de homokba dugják a fejüket, amikor a legvédtelenebb, a meg nem született jogainak védelméről van szó. Arra a teljesen elfogadhatatlan tételre hivatkoznak, hogy az abortusz a nőnek a saját testéhez való joga. Valójában a megszületéshez (és általában az élethez) való jog az elsőrendű és legalapvetőbb emberi jog, amely nincs alávetve és nem rendelhető alá az anya önkényes döntésének. – Egyébként ugyanezek a csoportok nemegyszer az eutanáziát is támogatják, vagyis a gyilkoláshoz való nagyon is kétes jogot. Más csoportok energikusan és tevékenyen küzdenek az abortusz meg az eutanázia ellen, viszont mélyen hallgatnak a szegények jogainak megsértéséről és egyéb súlyos társadalmi igazságtalanságokról. – Bizonyos fejlett országok ilyen csoportjai támogatják az Irak elleni jogtalan háborút. (Persze ez a kérdés bonyolult és nehéz. De éppen a nehéz helyzetekben a békére meg az igazságosságra való törekvés a valóban jó megoldás.) Ijesztően nagy azoknak a száma, akik áldozatul esnek az emberi élet pusztításának és semmibevételének. Évenként negyvenötmillió abortuszt végeznek, kétezer- millió a kiszolgáltatott szegény, ezerötszáz millió ember nélkülözi a jó minőségű ivóvizet, hetvenmillió menekült vagy hontalan, háromszázezer gyerek katona… Az élet következetes védelme fogantatásától természetes befejezéséig ma egyre inkább magában foglalja a környezet védelmét is: aki támadja azt a lakóhelyet, ahol az életnek meg kell születnie és fel kell nőnie, az magát az életet támadja. Június havi általános imaszándék: „Hogy minden nemzeti és nemzetközi intézmény arra törekedjék, hogy az emberi élet megbecsülését biztosítsa megfogamzásától természetes végéig.” Ázsia országaiban a katolikusok százalékaránya általában igen alacsony. A Fülöp-szigetek és Kelet-Timor kivételével mindenütt kisebbséget alkotnak, sőt, szinte nem is léteznek. (Mongólia két és fél millió lakosából körülbelül háromszáz a katolikus.) Nemegyszer gyanakvás vagy nyíltan ellenséges magatartás veszi körül őket. A „Távol-Kelet” több országa (Japán, Tajvan, Dél-Korea) a gazdasági és technikai fejlődés magas szintjét érte el; Kína öles léptekkel halad ugyanebbe az irányba. Persze e siker ára gyakran a kimerültség és az elégedetlenség – a felnőttek és a gyermekek körében egyaránt. Válság hatja át a társadalmat: az értékek válsága, Isten hiányának válsága. (Bizonyos vidékeken persze a buddhizmus népszerűségnek és életerőnek örvend.) Nyugati szövetségeseikkel karöltve haladást értek el, ugyanakkor meggyengültek hagyományos családi, társadalmi és vallási szerkezeteik. ? Ezekben az országokban tehát a keresztények előtt megnyílik a lehetőség, hogy tanúságot tegyenek Krisztus örömhíréről. Sok megfáradt és reményvesztett ember sóvárogva várja, hogy élete új értelmet kapjon. (A japán és a kínai nyelvben a „krízis” szónak kettős értelme van: veszélyt, ugyanakkor kedvező alkalmat is jelent.) Számos keresztény, aki az új élettel találkozik Krisztusban, megosztja örömét honfitársaival. Reménnyel látjuk azt is, hogy egyes országokban (India, Vietnam, Indonézia) a keresztény közösség erősen terjed, és tartósan virágzik a szerzetesi és missziós hivatásokban is. Gyönyörű valóság és kiváló biztatás az imára az, hogy ezekben az országokban csupán néhány százalék katolikus nagyszerű munkát végez a nevelés, az egészségügy és a karitatív segítés terén. A krisztusi szeretet eleven jelenléte ez, a keresztény kisebbség meg a nem keresztény többség számára egyaránt.

Június havi missziós imaszándék: „Hogy Ázsia egyházai, amelyek »kisded nyájat« alkotnak nem keresztény népességek között, tudják átadni az evangéliumot, és örömmel tanúsítani Krisztushoz való ragaszkodásukat.”