Túl a valón…

Az „ismeretlen” Willy Pogány álomvilágai

Nem hazai honlapon találtam rá. Szeged itthon szinte ismeretlen, ugyanakkor világhírű szülöttjére – különös módon – csak a Tiszaparti város angol nyelvű Wikipedia-szócikke utal: „Willy Pogany (1882–1955), illustrator”.
Pogány Vilmos András Budapesten, a Műszaki Egyetemen, majd Münchenben és Párizsban tanult. Az ifjú képzőművész 1901-től 1904-ig a francia fővárosban, aztán tíz éven át Londonban élt. Itt születtek első – máig legnépszerűbb – remekművei: Samuel Taylor Coleridge Ének a vén tengerészről című poémájához, valamint három Wagner-zenedrámához, a Tannhäuser, a Parsifal és a Lohengrin szövegéhez készített pasztellképei, rajzai és bonyolult „vezérmotívum-technikájú” ornamentikái.

„Magyar főpap, profetikus egyéniség”

Mindszenty-ünnep Szombathelyen

Az esztergomi bazilikán túl hol is lehetne méltóbban ünnepelni a százhúsz éve született Mindszenty József bíborost, mint a szombathelyi székesegyházban, ahol 1915-ben pappá szentelték. Március utolsó napján délelőtt, a mártír sorsú főpásztor boldoggá avatásáért felajánlott hálaadó szentmise elején Veres András megyés püspök köszöntötte a szertartáson részt vevőket, köztük Alberto Bottari de Castello pápai nunciust, a püspöki konferencia tagjait, a társadalmi szervezetek képviselőit, a katolikus oktatási intézményekből érkezetteket, külön említve „Mindszenty középiskolájának”, a premontrei gimnáziumnak a tanárait és – a templom előtt sorfalat is álló – diákjait.

Az alkotás és az alkotó boldogsága

Nágel Kornél grafikus Pilinszky és Weöres erőterében

„Tudod, hogy sokáig nem is mertem arra gondolni, hogy képek készüljenek a verseidhez; nem tudtam úgy olvasni őket, hogy azt érezzem: bármit is hozzájuk lehet tenni. Aztán egy hasonló hangulatú este során megrohantak a képek. Soha nem történt még ilyen azelőtt” – írta a költőnek címzett fiktív levelében Nágel Kornél grafikusművész a tavalyi – évfordulós – Pilinszky Fesztivál keretében megnyílt kiállításának „előszavaként”. Az Erzsébet téri Gödör Klubban rendezett est egy olyan programsorozat nyitánya lett, amely az összművészet szellemében irányítja a figyelmet költészetünkre; a XX. század olyan klasszikusaira, mint Pilinszky vagy Weöres Sándor…

Mária-legendák

Könyvespolc

Sinkó Veronika az általa illusztrált, Titkos Értelmű Rózsa című képeskönyvében az „öregeink által mesélt”, Szűz Mária alakjához kötődő legendákból válogatott. Tizenhét – többek között a német, francia, itáliai és magyar kultúrkörből merített – történet került a gyűjteménybe.

Gallia tájain – az Új Ember fotósával

Párizs belvárosa: színes-éles hivalkodás; nyüzsgést rögzítő pillanat a Notre-Dame tornyainak rendületlen nyugalmával. Félhomályos, magányos, de cseppet sem elhagyott műhely az ajtó szögletéből. Csöndes impressziók. Középkori piactér napsütötte faoszlopai puhabarna fényekkel; mellette, a másik fotón kőszentek fegyelmezett sora komorbarna árnyékkal.

Húsvét felé, megújulásra várva

Beszélgetés Jegercsik Csaba színművésszel

A szecsuáni jó ember, Ábel, Vámpírok bálja, Arzén és levendula, Máli néni, Mi jöhet még?!, Hullámtörés, Liliom… – néhány cím a Magyar Színházból. Hirtelenjében ezek a darabok jutnak eszembe Jegercsik Csaba közelmúltbeli fellépéseire gondolva. Drámák, vígjátékok, tragikomédiák, musicalek… Fő- és epizódszerepek; esendő alakok, hétköznapi és nem hétköznapi hősök, fazonok, bohókás-szórakozott figurák… – de neki mindegy is, minden karakter közel áll hozzá. Nem „megosztó” egyéniség; azon népszerű színművészek közé tartozik, akiket egyöntetűen szeret és elismer a közönség.

A Szépművészetivel Európában és a nagyvilágban

Baán László évközi „igazgatói leltára”

Egyszerű hétköznap a Szépművészeti Múzeumban – kóválygó, rácsodálkozó külföldi turistákkal, a szakszerű vezetésre figyelő, sugdolózva kuncogó diákcsoporttal az egyiptomi gyűjtemény titkaiktól fosztott, pőre múmiáinál… A Régi Képtár újra és újra lenyűgöző kaleidoszkóp, még ha finoman sajgó hiányokkal is, katalógusszerűen, a teljesség igényével vonultatja fel az elmúlt évszázadok legjelentősebb alkotóit.

Korszakváltás küszöbén

Hivatás-keresztmetszet Nagy Ervin színművésszel

 Azt mondták a színházban, ha nem tudja felvenni a telefont, visszahív. Így történt. Apróságnak tűnik, de jó jel. Valahogy ez a közvetlenség illett a Nagy Ervinről kialakított képhez. Immár több mint egy évtizede bizonyít a „Katona” társulati tagjaként, más fővárosi színházakban és a filmvásznon.