A Szépművészetivel Európában és a nagyvilágban

A képek, szobrok mellé helyezett táblácskák pedig arról tanúskodnak, hogy a gyűjtemény élő-gazdagodó-fejlődő valóság, feltűnő újdonságokkal: szerzemények, ajándékok, letétek. A kultúrára éhes lokálpatrióta polgár Budapesten ma talán itt érezheti leginkább, hogy mégiscsak Európában, Európa közepén van. Baán László főigazgatóval a Szépművészeti múltjáról, jelenéről, a „MúzeumLiget” elképzelt jövőjéről és a közelgő időszaki kiállításokról beszélgettünk.




– A Szépművészeti nemcsak Magyarország, hanem egyben a Bécs és Szentpétervár közötti térség legjelentősebb európai művészeti gyűjteménye. Több mint százezer műtárgyat őriz. A legnagyobb részt kitevő metszetállomány mellett mintegy tízezer rajz található itt, a Régi Képtárban több mint háromezer festmény, de az 1800 utáni gyűjtemény, az Egyiptomi és az Antik Gyűjtemény többezres műtárgyállománya is jelentősnek mondható. A képtár magja az Esterházy-gyűjtemény, amelyet 1870-ben vásárolt meg a magyar állam. Története során lassan, de szinte folyamatosan gyarapodott az anyag, vétellel és adományokkal. Az elmúlt években beszűkültek az anyagi források; a múzeum költségvetése nem tartalmaz külön vásárlásra vonatkozó állami támogatást. A beszerzés azonban nem állt le, a Szépművészeti gyűjteménye az elmúlt öt-hat esztendőben is folyamatosan bővült. Darabszám tekintetében olykor évi néhány tucat műtárggyal, de volt, hogy évente akár több százas gyarapodást is jelzett a leltár. Előfordul ajándékozás is, amelyre kiváló példa a március 19-én nyíló St. Gallen-i kalandok című tárlatunk. Egy svájci alapítvány működésének megszűntével, a kiváló szakmai kapcsolatnak köszönhetően a XX. század második felében alkotó nagymesterek közel hatszáz metszetével gazdagodott a gyűjteményünk. Ebből mintegy hetvenet tekinthetnek meg a tárlaton az érdeklődők.



Néhány évvel ezelőtt – még Járai Zsigmond elnöksége alatt – a Nemzeti Bank segített minket a németalföldi reneszánsz kiemelkedő mestere, Barent van Orley Jézus az Olajfák hegyén című festményéhez; illetve szintén állami segítséggel jutottunk hozzá Bartolomé González finom szépségű infánsportréjához.

Az elmúlt időszak legnagyobb értékű ajándéka a világhírű kortárs kolumbiai festő, Fernando Botero nevéhez fűződik, akinek Közép-Európában elsőként szerveztünk kiállítást. A mester annyira elégedett volt, hogy az anyag tán legfontosabb darabját, az 1992-ben festett önarcképét nekünk ajándékozta. Az egymillió eurós, azaz több mint negyedmilliárd forint értékű kép megvásárlásához ma Magyarországon nem lehetett volna sem állami, sem szponzori forrást találni.
A múzeum antik anyaga is folyamatosan jelentős műtárgyakkal bővült, az egyiptomi gyűjtemény pedig néhány éve egy jó állapotú, különleges ritkaságnak számító úgynevezett varázsbottal… Ha lehetőség nyílik vásárlásra, arra törekszünk, hogy olyasmit vegyünk, ami szerző, korszak vagy téma tekintetében hiánypótlónak számít gyűjteményeinkben.

– A második világháborúig több legendás, világszínvonalú hazai gyűjteményt tartottak számon nemzetközileg ismert műgyűjtőkkel, mecénásokkal. Mára visszatért a műgyűjtés tekintélye, felelőssége?


– A polgári műgyűjtés addigi nagyszabású, európai művekre is kiterjedő folyamata a szocializmus négy évtizede alatt gyakorlatilag megszakadt, ami pótolhatatlan veszteség. Hisz, ahogy Petrovics Elek, a Szépművészeti egykori kiváló főigazgatója mondta: előbb-utóbb minden jelentős műtárgy múzeumban köt ki. Vásárlás útján, adományozással, külön megállapodással, letéttel… Négy évtized kényszerű szünet után, a rendszerváltást követően újra megerősödött a hazai műgyűjtés, és elindult egy múzeumalapítási törekvés is, közkinccsé téve a magántulajdonú műtárgyakat. Ilyen például az Antal–Lusztig-gyűjtemény a debreceni MODEM-ben, a Radnai- és a Vasilescu-gyűjtemény Győrött, a Vass László-gyűjtemény Veszprémben… Mi például László Károly Svájcban élő gyűjtővel kötöttünk megállapodást, aki a kollekciója egy fontos részét ajándékozta nekünk. A leendő XX. századi kiállításon belül kialakítunk majd egy róla elnevezett termet.



– Az eladásra szánt, árverésre bocsátott jelentősebb hazai műkincsek sorsa hogyan alakul? A múzeumoknak van elővételi joguk?


– Ha műtárgyvásárlási kerete nincs is a múzeumoknak, azért jól működik a védettség rendszere. Elég széles azon műtárgyak köre, amelyek nem hagyhatják el az országot. A védett műkincset gyakran nekünk ajánlják fel először, hiszen nem vihetik ki a nagy bécsi, párizsi, londoni vagy New York-i aukciókra, illetve a hazai aukciókon a magyar államnak leütési áron elővásárlási joga van a védett tárgyakra. Amennyiben fontos és még elérhető árú értékről van szó, megpróbálunk támogatót találni, pénzt gyűjteni; ha nem sikerül, akkor sincs nagy baj, hiszen a műtárgy a határokon belül marad; a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal számon tartja, figyelemmel kíséri a sorsát. De jó megoldás a letét is, így például Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című képének tulajdonosával sikerült megállapodnunk, hogy a festmény tartós letétben a Szépművészetiben maradjon; vagyis egyetlen fillér kiadás nélkül vált közkinccsé e remekmű a látogatók számára. Egyébként a nagy nyugati múzeumok sokaságában találhatók ilyen típusú, hosszú távú, több évtizedre szóló, gyakran anonim letétek.

Ha most csak a Szépművészeti „festménytárát” nézzük, nagyságrendileg hány százalékát láthatják ma a látogatók az állandó kiállításon?

– Körülbelül harminc százalékát, ami nem kevés. Ismerve az anyagot elmondhatom, hogy az igazán jelentős remekművek mindegyike része az állandó kiállításnak. Vagyis helyhiány miatt nem rejtőznek Tizianók vagy Raffaellók a raktárban. Vannak persze ott is kvalitásos művek, amelyeket kihelyezhetünk addig, amíg a képtár valamelyik becses darabja külföldi tárlaton vendégeskedik. Sok mű alacsonyabb színvonala vagy az állapota miatt azonban tán soha nem lesz kiállítva, de őriznünk kell, mert tradicionálisan része a gyűjteménynek. Visszatekintve a múltba ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy időről időre változott a korszakok, alkotók megítélése. Gondoljunk bele, hogy például Botticellit, El Grecót haláluk után évszázadokig középszerű, nem igazán jelentős mesternek tekintették, míg a XX. század elején újra felfedezték őket. Intő példák arra, hogy változhatnak az idők…

– Érintőlegesen említette a képek állapotát…


– Saját forrásokból, pályázati pénzekből folyamatosan költünk a műtárgyállomány karbantartására, megóvására. Szentkirályi Miklós vezetésével kiváló restaurátorosztályunk működik, de külföldi támogatóink is vannak, akik egy-egy kiállítási lehetőség fejében ingyen restaurálják az általunk kölcsönzött műtárgyat. Legutóbb például a Leonardo műhelyéből származó, Boltraffiónak tulajdonított Madonna a gyermekkel című képünket hosszú, féléves munkával a Los Angeles-i Getty Múzeum újította fel saját költségén. Gentile Bellini Catarina Cornaróját – amely Berlin után most New Yorkban vendégeskedik – a Metropolitan Múzeum műhelyében restaurálták. Firenzében is dolgoznak most egy nagyszerű képünkön, amely az egyik kedvencem a gyűjteményből, Bronzinótól a Venus, Amor és a Féltékenység, aminek a párdarabja a londoni National Gallery egyik fő műve.



– Milyen lesz a MúzeumLiget munkacímen futó új kulturális negyed? Megtervezésével, előkészítésével Önt bízta meg a kormány…


– A Szépművészeti megalapításától kezdve krónikus helyhiánnyal küzd, nemcsak a gyűjteménygyarapodás okán, hanem a látogatói szokások változása miatt is. Kezdetben nem is igen voltak időszaki kiállítások. Az 1906-ban megnyitott múzeumban csak 1936-ban került sor az első külföldi – a lengyel Jan Matejko műveit bemutató – vendégtárlatra. A mai korszerű múzeumi működési mód, az egymást váltó jelentős időszaki kiállítások még nyilvánvalóbbá teszik a helyhiányt… Ugyanakkor egy elöregedett épületről van szó, sok évtizedes technológiákkal. Erre válaszolt volna – legalábbis részben – a térszint alatti múzeumbővítésre vonatkozó szándék. A kormány végül úgy döntött, nem az épület alapterületét növeli meg, hanem új múzeumi negyedet épít, amelyben a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria 1957-ben szétválasztott hazai és nemzetközi anyagát egyesítenék újra. Ennek előkészítésére kétéves kormánybiztosi megbízást kaptam. Ez idő alatt kell kidolgoznunk a teljes szakmai és építészeti koncepciót, „pincétől a padlásig”. A tervpályázati kiírás elkészítési határideje 2013 ősze. Elképzeléseink szerint a Szépművészetiben maradnának a régi mesterek, ahol európai és magyar művek együtt lesznek láthatók, és az új Nemzeti Galériába kerülne a XIX. századtól napjainkig terjedő időszak ugyancsak vegyített anyaga. A szomszédos Ötvenhatosok terére elképzelt, nagyrészt uniós forrásokból finanszírozott leendő épületegyüttesben kapna helyet a Magyar Fotográfia Múzeuma, egy lehetséges építészeti gyűjtemény és még egy más tematikájú múzeum is. Ez a nagy projekt a Szépművészeti jelenlegi raktár- és műhelyproblémáit is megoldaná.

– Az emberemlékezet óta „láthatatlan” Román Csarnok is megújul?


– E historizáló díszítésű, pompázatos terem megsérült a második világháború alatt, azóta zárva van a nagyközönség előtt. Helyreállítása után, az új múzeumi negyed megépültével egyidejűleg ez is megnyílhat. A budai Várból, a Galériából lehozott gótikus fatáblák, szárnyas oltárok kaphatnak majd itt méltó helyet.

– Visszatérve a jelenre, a közeljövőre, milyen időszaki kiállításokkal készül a Szépművészeti Múzeum?


– 2010–11-ben a tervezett bővítés miatt nem rendeztünk nagy tárlatokat, de idén ősztől visszatérünk a régi kerékvágásba. Követjük a hagyományt, hogy minden évben létrehozunk legalább egy világszenzációnak számító, százezreket vonzó kiállítást. Ötéves előkészítő munkát követően, október 25-én nyílik a Paul Cézanne és mesterei kapcsolatát bemutató tárlatunk. Cézanne és a múlt – Hagyomány és alkotóerő lesz a címe, utalva arra, hogy Cézanne munkássága fordulópontot jelentett a modern festészet történetében. Mintegy negyven köz- és magángyűjteményből, a világ legnagyobb múzeumaiból, többek között a New York-i Metropolitanből, a londoni National Galleryből, a Louvreból és a Musée d’Orsay-ból érkeznek művek az egyedülálló budapesti tárlatra, amelyhez Cézanne-konferencia is társul majd. 2013-ban Caravaggiótól Canalettóig, 2014-ben pedig Rembrandt és a holland arany évszázad című kiállítást tervezünk. A megatárlatok mellett természetesen sok más izgalmas és érdekes időszaki kiállítás várja majd a látogatókat. Rövidesen, március 29-én nyílik A fotóművészet születése, az 1889-től 1929-ig terjedő időszak jelentős hazai és nemzetközi fényképanyagának világpanorámájával.


(Fotó: SZM-archívum)